A firenzei Medici-kápolnában az évszázadok alatt komoly koszréteg gyűlt össze az értékes műalkotásokon, az egykor sima márványt ragasztónyomok, vakolatdarabok, olajszennyeződések és szerves anyagok szennyezték be. Utóbbiban nem kis szerepet játszott, hogy az 1537-ben elhunyt Alessandro de Medici testét nem megfelelően balzsamozták be. Az elszíneződéseket már a 16. század végétől észlelték, de ekkoriban még nem volt megfelelő módszer a lerakódások eltávolítására a Michelangelo által tervezett és megvalósított építményben.
A helyi restaurátorok, akik több mint egy évtizede dolgoznak a szobrok és a síremlékek megtisztításán, nemrégiben új fegyvert vetettek be a lemakacsabb foltok ellen: egy baktériumokból álló pasztával kenték be a szennyezett felszíneket. A mikrobák kapcsán talán elsőre nem a tisztaság jut eszünkbe, de a valóságban a baktériumok kifejezetten jól abban, hogy a legkomplexebb szennyeződéseket is lebontsák, így ha sikerül megfelelő összeállításban alkalmazni őket, gyakorlatilag bármilyen szerves anyaggal megbirkóznak az olajfoltoktól kezdve az évszázadok óra bomló holttestek kipárolgásáig.
Mivel a baktériumok egyszerű felépítésűek és működésűek, megengedhetik maguknak, hogy olyan dolgokat is lebontsanak, amelyek metabolizálása energiaigényes, így sokkal jobban megbirkóznak a komplex molekulákkal, mint a magasabb rendű fajok, mondják a szakértők. Ezért is van az, hogy a beleinkben is aktív mikrobiális közösség él, oroszlánrészt vállalva az emésztésben. De a baktériumokat a szemét és a szennyeződések feltakarításában is használjuk már egy ideje: a mikrobák persze fajunk létezése óta kéretlenül is részt vesznek salakanyagaink és a termelt hulladék eltakarításában, az 1900-as évek elejétől azonban már tudatosan is használnak baktériumokat a szennyvízkezelésben.
A mikrobákat manapság számtalan célra használják a kémikumok, fémek és szerves ipari melléktermékek lebontásában. A baktériumok gyorsan szaporodnak és gyorsan adaptálódnak, így idővel gyakorlatilag minden környezetben képesek boldogulni, és ha kell, akármilyen szerves ipari hulladékon elélnek.
A Medici-kápolna márványfelületeit többek közt egy talajbaktérium, a Pseudomonas stutzeri révén tisztogatják, amelyet már korábban is használtak szennyvíztisztításra, de freskók restaurálása során is. A legnagyobb kihívás a restaurációs használatkor, hogy olyan mikrobákat kell kiválasztani, amelyek a szennyeződéseket lebontják, magát a műalkotást viszont nem bántják. A Medici-kápolna márványa ilyen szempontból ideális alkalmazási terep, mivel a mikrobák a márványt nem kedvelik, és könnyedén eltávolíthatók a sima felületekről, miután lebontották a lerakódásokat.
Az olasz szakértők más kutatócsoportok munkáira építve és labortesztek révén több mint 1000 baktériumtörzsből választották ki azt a nyolcat, amely a legígéreteresebbnek tűnt a feladat ellátására. A kérdéses törzseket aztán a kápolna oltárának hátsó falán tesztelték, majd legjobban bevált három törzset (Pseudomonas stutzeri CONC11, Rhodococcus sp. ZCONT és Serratia ficaria SH7) ráeresztették a Michelangelo-szobrokra.
A kísérleti kezelés nagyon ígéretesen halad, már a szobrok és Alessandro sírjának jelentős részét is sikerült megtisztítani. A restauráció egy nagyon interdiszciplináris, régészeket és mikrobiológusokat egyaránt tartalmazó csoport munkája, akik szorosan együttműködnek a folyamatok során. A szakértők elmondása szerint bár egyelőre a hasonló projekteknél az a legjobb mód a megfelelő baktérium kiválasztására, ha azt a mintákon, majd magán a leleten kipróbálják, idővel elképzelhető lehet, hogy kifejezetten a szennyeződésekhez módosított, génszerkesztett mikrobákat hozzanak létre, amelyekkel még hatékonyabban folyhat a munka.
