Az alábbi képeken látható egérszerű állat az elefántcickány-félék családjának legújabb felfedezett faja, a Macroscelides micus, amely a Namib-sivatagban éli mindennapjait. Az emlősök ezen családjának különlegessége, hogy bár az ide tartozó állatok külsőre nagyon hasonlítanak a rágcsálók rendjének egyes tagjaira, genetikai szinten közelebbi rokonságban állnak az elefántokkal, mint az egerekkel vagy a patkányokkal.
Nevük így telitalálatnak bizonyult, bár azt nem a genom ismeretében, hanem jellegzetes, ormányszerűen megnyúlt orruk után kapták. Az elefántcickányok egyébként a hangyászokhoz hasonlóan arra használják ormányukat, hogy azzal a földön sepregetve hangyák után kutassanak. Eddig kizárólag Afrikában találták meg képviselőiket, és az elefántokon kívül közeli rokonaik közé tartoznak a tengeritehenek és a földimalacok is.
A most felfedezett faj tagjai átlagosan mindössze 28 grammot nyomnak, amivel messze a legkisebbek a 19 ismert elefántcickány-faj közül. Az aprócska állatokat rozsdavörös szőrük is különlegessé teszi, amely kiválóan elrejti őket a sivatagos talajon. Aprócska testükhöz képest meglehetősen méretes szagmiriggyel rendelkeznek, és bőrük teljesen mentes a rokonaikra jellemző sötét pigmentektől.
Az első példányt véletlenül gyűjtötte be egy más elefántcickányokat kereső kutatócsoport, majd a szakértőknek több expedíció keretében összesen 16 egyedet sikerült összeszedni a következő hat év leforgása alatt. Ebből is látszik, hogy az aprócska állatok milyen kiválóan alkalmazkodtak környezetükhöz, hiszen a lehetetlennel határos észrevenni őket.
A genetikai elemzések azt is feltárták, hogy az új faj a gének szintjén is eltér legközelebbi rokonaitól. A szakértők szerint ennek az lehet az oka, hogy az állatcsoport tagjai hosszú ideje izoláltan szaporodtak, amit az is alátámaszt, hogy nem találták nyomát más elefántcickányokkal való kereszteződéseknek, vagyis az újonnan felfedezett populációban nincsenek hibridek. Míg újabb rovarfajokat szinte napi rendszerességgel fedeznek fel a kutatók, emlősökből csak nagyjából egy tucat az éves átlag, így minden hasonló felfedezés hozzájárul ahhoz, hogy egy kicsit többet tudjunk meg erről a különleges állatcsoportról, amelynek magunk is tagjai vagyunk.
