Egy új genetikai analízis alapján a „genetikai Ádám”, vagyis a jelenleg élő összes férfi által hordozott Y kromoszómavariáns eredeti „tulajdonosa” nagyjából 208 ezer éve élhetett. A Sheffieldi Egyetem kutatói által közzétett eredmény jóval realisztikusabbnak és megalapozottabbnak tűnik, mint az a tavaly nagy felzúdulást okozó tanulmány, amely 338 ezer évvel ezelőttre tette azt az időszakot, amikor a közös férfiős élt.
Az Y kromoszóma, amely a hím nemi jegyek kifejlődésében játszik kulcsszerepet, nagyjából 300 millió éve, a hüllőkben fejlődött ki, és a ma élő emlősök többségében megtalálható. Korábbi kutatások megállapították, hogy minden ma élő férfi ugyanattól az őstől örökölte ezt a kromoszómát. Az Y kromoszómát a férfiak hordozzák, tehát értelemszerűen apáról fiúra öröklődik. Ilyen szempontból nagyon hasonlít a viselkedése a mitokondriális genomhoz, amelyet ugyan mindkét nem örököl, de mind a fiú, mind a leány utódok anyjuk mitokondriális örökítőanyagát hordozzák. Ilyen értelemben beszélnek tehát a szakértők genetikai vagy Y kromoszómát hordozó Ádámról, illetve mitokondriális Éváról, mint fajunk legutolsó közös őseiről.
A Homo sapiens felbukkanását a fosszilis bizonyítékok alapján nagyjából 200 ezer évvel ezelőttre datálják a kutatók, így a ma elterjedt Y kromoszómavariáns kora a faj kialakulásának kezdeteire tehető. Korábbi vizsgálatok alapján a mitokondriális Éva is körülbelül ebben az időszakban élhetett.
2013 tavaszán az Arizonai Egyetem kutatói egy nem sokkal korábban elhunyt afroamerikai férfi, Albert Perry genomjában egy olyan Y kromoszómavariánsra akadtak rá, amely jelentősen eltért az ismert és mindenki másra jellemző változattól. A különbségek olyan nagyok voltak, hogy a szakértők szerint a korábban feltételezett közös férfiős, és a rendellenes mintát produkáló férfi felmenőinek vérvonala 338 ezer éve válhatott szét. További vizsgálatokkal a kutatók egy kameruni faluban 11 olyan férfit azonosítottak, akik Y kromoszómája Perryéhez hasonlónak mutatkozott. Minden jel arra mutatott tehát, hogy Perry ősei azt megelőzően váltak külön az emberiség többi részének evolúciójától, minthogy fajunk kifejlődött volna.
Ez utóbbi kutatást azonban azóta sok kritika érte, többek közt a most megjelent tanulmány szerzőinek részéről is, akik értelmezési és számítási hibákat is felfedeztek benne. Az új eredmények alapján felvázolt idővonal valóban realisztikusabbnak tűnik, ugyanakkor nagyon jól tudjuk, hogy ami az emberré válást illeti, bármikor előbukkanhat egy újabb lelet, amely minden korábbi elképzelést a feje tetejére állít.
