1996 után ismét felénk járt az Icarus

Az 1,4 kilométer átmérőjű kisbolygó kedd délután húzott el a Föld mellett, most pedig már a Merkúr pályáján belülre eső napközelpontja felé tart.

1996 után ismét felénk járt az Icarus

Június 16-án délután egy nagyon érdekes kisbolygó közelítette meg a Földet: az 1566 Icarus 8 millió kilométerre (a Föld−Hold-távolság húszszorosa) húzott el bolygónk mellett. Az 1949-ben felfedezett aszteroida legközelebb 2090-ben közelít meg minket hasonló mértékben, legutolsó ilyen szoros látogatására pedig 1968-ban került sor.

Az 1,4 kilométer átmérőjű, saját tengelye 2,3 földi óra alatt megforduló égitest 1968-ban 6,4 millió kilométerre közelítette meg a Földet, és látogatása nem kis aggodalmat keltett, annak ellenére, hogy a csillagászok biztosak voltak benne, hogy a kisbolygó nem veszélyezteti otthonunkat. Az aszteroida ugyanakkor kiváló alkalmat adott a veszélyesebb Földhöz közeli objektumok kockázatának mérlegelésére, így az Icarus lett a fő tárgya annak projektnek, amelyet 1967 tavaszán az MIT egyik professzora indított útjára.

Paul Sandorff az Icarus-projekt keretében azt a feladatot adta tanítványainak, hogy dolgozzanak ki a ténylegesen rendelkezésre álló technológiák felhasználásával olyan terveket, amelyek révén el lehetne téríteni az Icarust, amennyiben az egyenesen a Föld felé tartana. (Az elkészült terveket aztán könyv formájában is kiadták, és a Meteor című 1979-es tudományos-fantasztikus film készítői ezen ötletekből válogattak a forgatókönyv megírásakor.)

Az Icarusszal kapcsolatos legizgalmasabb tények és történések azonban nem a Föld megközelítéséhez, hanem a napközelséghez köthetők. A kisbolygó ugyanis nevéhez méltón a következő napok során rendkívül közel repül központi csillagunkhoz. Az Icarus 29 millió kilométerre halad el a Naptól, így a Merkúrhoz hasonlóan a kisbolygó esetében is megfigyelhető, hogy az általános relativitáselméletből, illetve a Nap forgás miatti, nem szabályos gömb alakjából adódóan az égitest napközelpontja nem rögzített, hanem az idők során vándorol. Az Icarus esetében ez évszázadonként 10 szögmásodperces eltérést jelent, ami földi műszerekkel kimutatható, így a kisbolygó azon néhány égitest egyike, amelyet kifejezetten ennek a hatásnak a tanulmányozása érdekében is figyelnek a szakértők.

Egészen 2000 januárjáig, a BD19 katalógusjelű aszteroida felfedezéséig az Icarus mondhatta magáénak a Napot legjobban megközelítő ismert kisbolygó címét. Az Icarus ezen kívül egyike azon néhány tucat kisbolygónak, amelyek mind a négy belső bolygó pályát keresztezik. Ezen bolygókkal való komplex pályarezonancia eredménye, hogy bár az égitest 409 földi nap alatt ér körbe erősen elnyújtott pályáján, bolygónkat igen érdekes naptár szerint közelíti meg. Látogatásai között rendre 19, majd 28 év telik el, majd ismét 19 év szünet jön, ami alatt a kisbolygó a Földtől távolabb keresztezi annak pályáját. A földközelség ideje ráadásul mindig júniusra esik, így a legközelebbi látogatás 28 év múlva, 2043 júniusában várható.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward