A kutatócsoport tagjai egy ősi galaxispárt vizsgáltak, amely SPT0311-58 katalógusnéven ismert. Az először 2017-ben azonosított rendszer a vizsgálatok szerint már az univerzum 780 millió éves korában is létezett, és nagy távolsága miatt jelenleg is ezt az állapotát látjuk. A kutatók ennyire régi rendszerben még sosem találtak vizet, de most minden jel szerint sikerült igazolni annak jelenlétét.
Sreevani Jarugula, az Illinois-i Egyetem kutatója, az új vizsgálat egyik résztvevője elmondása szerint az ősi galaxispár rengeteg gázt és port tartalmaz a hasonló korú csillagrendszerekhez képest, így kifejezetten jó célpontnak tűnt arra, hogy különböző molekulákat keressenek benne. Ezek feltárása révén ugyanis közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy megértsük az élethez szükséges összetevők és a korai univerzum fejlődésének összefüggéseit, mondja a szakértő.
A felvételeken elmosódott pink foltoknak látszó galaxispár rendkívül érdekes a kutatók számára, hiszen betekintést enged abba, hogyan nézett ki a világegyetem röviddel az ősrobbanás után. Az SPT0311-58-at a chilei ALMA távcső találta meg, amely a milliméteres és szubmilliméteres tartományban vizsgálja az égboltot. A mostani vizsgálat során a víz mellett szén-monoxidot is azonosítottak az ősi csillagrendszerekben.
„Ezek a molekulák, amelyek a Földön oly fontosak az élethez, a jelek szerint nagyon korán elkezdtek formálódni. Megfigyelésük betekintést kínál egy olyan világegyetem alapvető folyamataiba, amely nagyon másként működött, mint jelenleg” – mondta el Joe Pesce asztrofizikus, az ALMA programigazgatója az eredmények kapcsán.
A korai univerzum jóval energetikusabb hely volt a mostaninál, például a fiatal galaxisok jelentősen gyorsabban termelték a csillagokat. Ezen csillagrendszerek gáz- és portartalmának elemzése segíthet megbecsülni, hogy pontosan milyen ütemű volt ez a fokozott csillagkeletkezés. Ahogy annak tanulmányozását is lehetővé teheti, hogy a szomszédos galaxisok hogyan viszonyultak egymáshoz és az intersztelláris médiumhoz. Az ALMA kiemelkedően jó abban, hogy a távoli és ősi „pacákból” kinyerje az ehhez szükséges információkat, segítve a csillagászokat a világegyetem kezdeteinek felderítésében.
