13,3 milliárd éves galaxist észleltek

A Tejútrendszer kiterjedésének mindössze 250-ed részét kitevő rendszer legalább százszor annyi anyagot tömörít magába, mint galaxisunk. 

13,3 milliárd éves galaxist észleltek

A világegyetem első galaxisai kulcsszerepet játszottak annak a világnak a kialakításában, amelyben ma élünk. Ezekben keletkeztek az első csillagok, amelyek aztán gigantikus robbanásokban elmúlva lehetővé tették a következő generáció immár kisebb csillagainak kialakulását. Azóta újabb galaxisok nőttek fel és olvadtak össze, létrehozva a mai galaxishalmazokkal tarkított univerzumot. Nagy jelentőségük ellenére azonban még sosem sikerült pillantást vetni az első csillagrendszerekre.

Ez azonban lassacskán megváltozik: a Hubble űrtávcső mélyégvizsgálati projektjének hála már több egészen korai galaxisait is megfigyeltek a szakértők, egy újabb speciális kutatóprogram (CLASH) során pedig egy közbeeső galaxishalmazt gravitációs lencseként használva egy minden eddiginél idősebb csillagrendszert sikerült észlelni. A nemrég felfedezett rendszer az ősrobbanás után 425 millió évvel kezdte gyártani a csillagokat.

Mivel a világegyetem távoli vidékeiről időbe telik a fénynek ideérni, minél távolabbra nézünk, annál régebbi állapotokat látunk. Az univerzum tágulása miatt a fény hullámhossza megnövekszik, ami látható fény esetében azt jelenti, hogy a fény vörösebbként látszik. Ahogy az ősrobbanás idejéhez egyre közelebbi objektumokra tekintünk, a spektrum ultraibolya felén kezdő sugárzás egyre erősebben az infravörösbe tolódik. A legkorábbi galaxisok észlelését még nehezebbé teszi az a tény, hogy az extrém távolság miatt csak nagyon kevés általuk kibocsátott foton jut el a Földre, így ezek az objektumok rendkívül halványak.

A Hubble csillagászai tehát régi galaxisok nyomát keresve olyan objektumok után kutattak, amelyek csak a spektrum vörös felé eső részének hullámhossztartományában látszanak, a rövidebb hullámhosszokon nem. A halványságból adódó problémák kiküszöbölésére sorra nagyméretű galaxishalmazokra irányították a távcsövet, remélve, hogy ezek valamelyike mögött sikerül ráakadni a legősibb galaxisokra, és a halmazok gravitációs lencseként viselkedve észlelhetővé erősítik ezen objektumok fényét. (A gravitációs lencsék olyan nagy tömegű objektumok, amelyek meghajlítják a teret, így a közelükben egyenes vonalban haladó fény útja is meggörbül, szerencsés esetben lencseként fókuszálva a háttérbeli objektumból érkező sugárzást.)

Az űrtávcső végül az MACSJ0647.7+7015 katalógusjelű halmazra irányítva ütötte meg a főnyereményt: a Hubble két legmélyebb infravörös szűrőjével készített felvételen három halovány folt jelent meg. A lencseként szolgáló galaxishalmaz anyageloszlását feltérképezve kiderült, hogy mindhárom kép ugyanazon háttérbeli objektumot ábrázolja különböző „nagyításokban” (nyolcszoros, hétszeres és kétszeres). Az újonnan felfedezett rendszer az MACS0647‒JD katalógusjelet kapta.

Annak kiderítésére, hogy valóban egy korai galaxisról vagy pedig valamilyen fényes infravörös forrásról van-e szó, a Spitzer űrtávcsövet használták a szakértők. A három különböző képnek köszönhetően annak lehetőségét is sikerült kizárni, hogy valamiféle átmeneti eseményről van szó. A különböző nagyítású képeken eltérő hosszúságú utat tett meg a fény, így a felvételek által rögzített állapotok egy nagyjából ötven éves időtartamot ölelnek fel, ennyi idő alatt pedig egy kevésbé állandó objektumban már változásokat lehetne megfigyelni.

Minden arra utal tehát, hogy egy távoli galaxisról van szó, amely a vöröseltolódás mértéke alapján a világegyetem 425 millió éves korában létezett, vagyis 13,3 milliárd éve. Térbeli méreteit tekintve a csillagrendszer meglehetősen parányi, átmérője csak 600 fényév, azonban annál nehezebb. A Tejútrendszer kiterjedésének mindössze 250-ed részét kitevő rendszer legalább százszor annyi anyagot tömörít magába, mint galaxisunk. Méretei is alátámasztják tehát azt a sejtést, hogy valóban a galaxisok első generációjának egyik tagjáról lehet szó. A kutatók jelenleg nem tudnak többet mondani a csillagrendszerről, de reményeik szerint a James Webb űrtávcső üzembe helyezése után még közelebbi pillantást vethetnek majd a világegyetem hajnalának ezen ősi tanújára.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward