A Szaturnusz jelentős előnyre tett szert a Jupiterrel folytatott versenyben, amelynek lényege, hogy kinek van a legtöbb holdja. A Nemzetközi Csillagászati Unió ugyanis újabb 128 természetes holdat vett jegyzékbe a gázóriás körül.
A Canada France Hawaii Telescope (CFHT) nevű eszközzel 2019 és 2021 között többször is megfigyelték a Szaturnusz körüli űrt holdak és más objektumok után kutatva. Ez hosszú megfigyelési kampány meghozta gyümölcsét, hiszen a csapat több mint 60 új holdat azonosított. Ezek mellett pedig számos más olyan objektumot is találtak, amelyek holdjelöltek voltak, de a rendelkezésre álló megfigyelések alapján még nem lehetett biztosan holdnak titulálni őket.
„Annak tudatában, hogy valószínűleg ezek az objektumok is holdak lehetnek, és hogy vélhetően még több ilyen égitest vár felfedezésre, 2023-ban három egymást követő hónapban újra megnéztük ugyanazokat az égi területeket” – nyilatkozta a kutatás vezetője, Edward Ashton, az Academia Sinica Csillagászati és Asztrofizikai Intézetének posztdoktori munkatársa. „És valóban: 128 új holdat találtunk. Előrejelzéseink alapján nem hiszem, hogy a Jupiter valaha is behozhatná a lemaradását.”
Ezzel a Szaturnusz körüli ismert holdak száma 274-re emelkedett, ami majdnem kétszer annyi, mint a Naprendszer összes többi bolygójának holdjai együttvéve. A második helyezett Jupiter ehhez képest mindössze 95 holddal rendelkezik.
A kutatást részben a Szaturnusz már ismert holdjainak furcsasága motiválta. A bolygót rengeteg kisebb hold veszi körül, és sokkal kevesebb nagy holdja van. Ez arra engedett következtetni, hogy a Szaturnusz rendszerében egy nagyobb ütközés történhetett, amely a nagy holdakat kisebbekre aprította.
„Ezek a holdak néhány kilométer átmérőjűek, és valószínűleg mindegyikük néhány, eredetileg befogott hold törmeléke, amelyeket erőszakos ütközések törtek darabokra” – tette hozzá Brett Gladman, az UBC fizikai és csillagászati tanszékének professzora. Gladman szerint ráadásul az ütközéseknek az elmúlt 100 millió évben kellett bekövetkezniük, ami csillagászati szempontból nagyon közelinek számít. Ha ennél régebben történtek volna, a kisebb holdak azóta még többször összeütköztek volna egymással, és darabokra zúzódtak volna, csökkentve a kisebb és nagyobb holdak egyenetlen arányát.
A kutatócsoport úgy véli, hogy meg is találta az újonnan felfedezett holdak ütközéseinek valószínű forrását. Az új objektumokat a Szaturnusz holdjainak Mundilfari nevű alcsoportja közelében azonosították. „Ezek a szabálytalan holdak retrográd pályán keringenek a Szaturnusz körül, vagyis a bolygó forgásával ellentétes irányban haladnak. A Mundilfari és a többi északi hold pályája továbbá excentrikus is, ami azt jelenti, hogy inkább hosszúkás, mint kör alakú” – magyarázzák a NASA szakértői. „A Szaturnusz többi szabálytalan holdjához hasonlóan a Mundilfari is olyan objektumnak tekinthető, amelyet a Szaturnusz gravitációja fogott be, ahelyett, hogy az újonnan keletkezett bolygót körülvevő porkorongból akkrécióval jött volna létre.” A kutatók úgy sejtik, hogy egy ilyen befogott hold indíthatta be a katasztrofális ütközések során, amelyek felőrölték a nagy holdak többségét, és létrehozták a nagy számú apró kísérőt.
Az új holdakat már hivatalosan is elismerte a Nemzetközi Csillagászati Unió. És bár nagyszerű, hogy megtalálták ezeket az új holdakat, arra ne számítsunk, hogy a közeljövőben sok további holddal bővül a katalógus. Ashton elmondása szerint a mostani eredmények egy gondosan megtervezett, többéves kampány eredményei, amelyek a Szaturnusz szabálytalan természetes holdpopulációjának evolúciójáról árulkodnak. A kutató úgy véli, hogy a jelenlegi technológiával nem valószínű, hogy sokkal többet lehetne megtudni annál, mint amit a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz körüli holdakkal kapcsolatban már megtudtak a szakértők.
