A Föld és a Hold összetett gravitációs táncot járva kering egymás és a Nap körül. A kötöttségnek a pályán kívül más következményei is vannak, a Hold miatt létezik a Földön a dagály és az apály, és a Föld tömegvonzása miatt látjuk folyamatosan ugyanazon oldalát a Holdnak. Egy másik érdekes hatás, hogy kísérőnk lassítja bolygónk tengelyforgását, így a napok egyre hosszabbá válnak, ahogy telik az idő.
Egy most megjelent tanulmány szerzői azt is kiszámították, hogy órákban kifejezve hogyan érvényesül ez a hatás. Számításaik szerint 1,4 milliárd éve még 18 órásak voltak a napok, amelyek azóta folyamatosan nyúlva érték el a 24 órás hosszt. Ennek megállapítása során csillagászati megfigyelésekre és geológiai adatokra támaszkodtak a szakértők, akik szerint a tengelyforgás sebességének nyomon követése a földi éghajlat történetének megértésében is kulcsfontosságú lehet.
A Hold a jelenleg legszélesebb körben elfogadott elmélet szerint egy 4,5 milliárd évvel ezelőtti ütközésből keletkezett, amikor egy Marshoz hasonló méretű bolygó csapódott a Földnek. Kísérőnk eredetileg jóval közelebb volt bolygónkhoz, mint manapság, és ahogy távolodik, a rendszer más tulajdonságait is megváltoztatja. A Hold jelenleg évente 3,82 centiméterrel kerül messzebbre, lassítva a Föld forgását, hasonlóan ahhoz, ahogy a műkorcsolyázó oldalra kinyújtott karja is lassítja pörgését.
A múltbéli napok hosszának megállapítása meglehetősen bonyolult feladatnak bizonyult, ugyanis a Hold távolodási üteme nem állandó. Ha mindig ekkora sebességgel távolodott volna, a számításból az jönne ki, hogy mindössze 1,5 milliárd éve keletkezett, előtte ugyanis annyira közel lett volna a Földhöz, hogy bolygónk széttépte volna. A kutatók így földtani adatok és statisztikai modellek révén vázolták fel, hogyan alakult a két égitest kapcsolata az elmúlt évmilliárdok során, és így mutatták meg, hogy másfél milliárd éve hat órával rövidebb napok voltak bolygónkon.
