Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Vadtyúk is talál szemet

  • Dátum | 2016.02.03 08:02
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

„Ne nézz rájuk, különben gyanút fognak” ‒ suttogja Rie Henriksen neurológus, miközben kutatótársával, Dominic Wright evolúciós biológussal egy csapatnyi csirke becserkészésével próbálkozik egy hawaii parkolóban, nem messze a Kauai szigetén található Opaekaa-vízeséstől. Ahogy az alábbi képsoron is látszik, kísérleteik nem mindig zárulnak sikerrel, ez azonban nem szegi a kutatók kedvét abban, hogy a helyi élővilág legérdekesebb állatait tanulmányozzák.

Kauai szigete tele van elvadult tyúkokkal, vagyis olyan szárnyasokkal, amelyek mind a helyi lakosság által tartott házityúkokkal, mind a Hawaiira több száz évvel ezelőtt behozott ősibb fajtával rokonságban állnak. Ezek a modern hibridek a sziget csaknem minden pontján megtalálhatók az őserdőtől kezdve a KFC parkolójáig. Mára a helyi kultúra részét képezik, és Kauai emberi lakói egyszerre rajonganak értük és utálják őket. Akad azonban egy csoportja a szigeten tartózkodóknak, akik feltétel nélkül imádják a különös szárnyasokat: az ide utazó biológusokról van szó, akik azt tanulmányozzák az állatokon, hogy mi történik, ha egy korábban háziasított faj elvadul.

A háziasítás során az állatok genetikai állománya úgy változik meg, hogy azok az emberi környezetben boldoguljanak jól. A vadonbeli túlélést biztosító tulajdonságok gyakran feláldozódnak az emberi érdekek oltárán, hiszen a tyúkok esetében például már nem az lesz a fontos, hogy meg tudják védeni magukat a ragadozók ellen (arra ott a kerítés, meg a kutya), hanem hogy gyorsan és nagyra nőjenek, sok tojást tojjanak, és ha lehet, ne szökjenek meg állandóan gazdáiktól.

Az elvadulás folyamata a felszínen a háziasítás megfordításának tűnik, de a közelebbi vizsgálat feltárja, hogy Kauai csirkéi nem egyszerűen „visszafejlődnek” egy korábbi állapotba, hanem valami más, korábban nem létező jön létre belőlük. A madarak visszanyerik néhány ősi vonásukat, de az emberek által kiválasztott jellegekből is megőriznek néhányat. A tyúkok vizsgálatával a szakértők arra a kérdésre keresnek választ, hogy a környezet nyomására hogyan változik meg a háziasított állatok génállománya, illetve hogy a háziasított, illetve az elvadult állatok hogyan hatnak az őshonos élővilágra.


A madarak elődeit polinéz hajósok hozták a hawaii szigetekre körülbelül ezer évvel ezelőtt. A telepesek mindent magukkal hoztak, amiről úgy gondolták, hogy szükségük lesz rá, így nekik köszönhető, hogy a taró, az édesburgonya, a kókuszpálma, a kutya, a sertés és a már említett tyúkok átjutottak a Csendes-óceánon. Ezek a korai csirkék vélhetően nem sokban hasonlítottak azokra az állatokra, amelyek napjainkban a világ fehérjeszükségleteinek egy jelentős részét szolgáltatják. A régészeti és genetikai bizonyítékok alapján inkább a házityúk ősének tekintett bankivatyúkra hajaztak, amely ma is nagy létszámban él Ázsia délkeleti területeinek erdőiben.

Mire James Cook 1778-ban partra szállt Kauain, az egykor háziasított polinéz csirkék gyakorlatilag teljesen elvadultak. A madarak szabadon kószáltak az őslakosok falvai között és az erdőkben. Az európai és amerikai telepesek aztán vadállatokat, többek közt mongúzokat importáltak a csirkeprobléma orvoslására, sok más madárfajjal együtt csaknem teljesen kipusztítva a helyi populációt. Az elvadult tyúkok kizárólag Kauain és Niihaun maradtak meg, ahová sosem hoztak be új ragadozókat.

Ami Kauait illeti, az ottani tyúkok virágkorukat élték az elmúlt évtizedekben. Bár a helyi populáció létszámának változásáról nem állnak rendelkezésre pontos adatok, az itt lakók többsége egyöntetűen úgy emlékszik, hogy a nagyobb hurrikánok után (1982-ben és 1992-ben) megugrott az elvadult tyúkok száma. Ez minden bizonnyal annak köszönhető, hogy a természeti csapások idején nagyszámú modern házityúk szabadult ki a kertekből, és az erdőkbe érve párosodott az elvadult szárnyasokkal.

Amikor Wright és másik kutatótársa, Eben Gering 2013-ban először látogatott el a szigetre, rögtön feltűnt nekik, hogy az elvadult tyúkok egy részének polinéz szárnyasokra jellemző sötét tollazatát foltokban fehér tollak tarkítják, ami viszont a házityúkok jellemzője. Ezen túl az is megfigyelték , hogy több vad madárnak is sárga a lába, holott a bankivatyúkok végtagjai szürkék, ugyanakkor a kakasok egy részének hangja kísértetiesen hasonlít a házityúkokat jellemző kukorékolásra, a bankivatyúkok rövid kiáltásai helyett.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások: