Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Rosetta – A vég kezdete

  • Dátum | 2016.09.25 12:25
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Szeptember 30-án kelet-európai idő szerint 12:40 körül ér véget a Rosetta küldetése. Az Európai Űrügynökség (ESA) űrszondája 2004. március 2-án indult útnak a Földről, és 2014. augusztus 6-án érte le a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstököst, amelyet azóta is vizsgál. Az űreszköz küldetése során egy leszállóegységet juttatott az égitest felszínére, majd elkísérte az üstököst pályájának Naphoz legközelebbi pontjára, illetve azon túl is, közben számtalan érdekességet derítve ki az izgalmas objektumról.

A Rosetta volt az első ember alkotta eszköz, amely pályára állt egy üstökös körül, és landolóegysége, a Philae volt az első, amely leszállt egy ilyen égitestre. A duó több ezer képet és annyi adatot sugárzott vissza a Földre a gumikacsára emlékeztető alakú üstökösről, hogy az több évtizedig munkát adhat az elemzőknek. A következő összefoglalóban arról adunk áttekintést, hogy mi történt és történik a misszió utolsó heteiben, és hogy milyen problémákkal kell megküzdeniük az utolsó pillanatokig az irányítóknak.

Holdkelte a Föld felett 2005. március 4-én, ahogy a Rosetta látta
Holdkelte a Föld felett 2005. március 4-én, ahogy a Rosetta látta

A küldetésnek azért kell véget érnie, mert az üstökös annyira eltávolodott a Naptól, hogy a Rosetta lassan nem kap elég energiát rendszerei működtetéséhez. A szonda pályafutása befejezéseként irányítottan becsapódik majd az üstökös felszínébe, hogy nem messze a Philae-től térjen örök nyugalomra. Az utolsó hetek és napok sem telnek azonban tétlenül, hiszen az irányítók célja, hogy ereszkedés közben minél több adatot sajtoljanak ki a Rosetta rendszereiből, egy utolsó pillantást vetve az üstökös jellegzetességeire.

A becsapódás helyét is célzottan úgy választották ki a szakértők, hogy az tudományos szempontból minél izgalmasabb legyen. A Rosetta a Maat nevű régióban fog landolni, amely több olyan aktív mélyedéssel is rendelkezik, amelyekből a napközelség idején porkitörések indultak ki. Egy ilyen mélyedésbe leszállás közben egész közelről fog belepillantani az űrszonda, amely így az utolsó felvételek bepillantást nyújthatnak az üstökös mélyebb rétegeinek szerkezetébe is.

A Rosetta augusztus elején vágott bele a „nagy fináléba”, amelynek részeként összesen 15-ször közelítette meg rendkívüli módon az üstökös felszínét. Szeptember 5-én például mindössze 1,9 kilométerrel a felszín fölött (3, 9 kilométerre a tömegközépponttól) húzott el az űrszonda. Az irányítók azt remélték, hogy ebben a szakaszban még ennél is közelebb merészkedhetnek az üstökösmaghoz, a rárepülések a vártnál veszélyesebbnek bizonyultak, így inkább nem kockáztattak a szakértők.



A veszély egyrészt a mag alakjából, másrészt annak heterogén szerkezetéből adódik. Míg a tömegközépponttól 7 kilométerre és ezen túl a Csurjumov–Geraszimenko gravitációs tere nagyjából úgy viselkedik, mintha egy gömbszerű égitestről lenne szó, ennél közelebb merészkedve egyre változatosabb anomáliák tapasztalhatók meg. A vélhetően két különböző égitest összetapadásával létrejött üstökösmag felszínéhez közel ugyanis nagyon bonyolulttá válik a gravitációs mező szerkezete.

A két eltérő méretű lebeny megléte már önmagában is nagyon összetetté tenné ezt a mezőt, de erre még az is rájön, hogy az égitest belseje sem homogén, így tartózkodási helyétől függően változatos erejű és irányú erők hatnak a szondára. És mivel a Rosetta korábban ennyire egyszer sem közelítette meg az égitestet, az eddigi mérési adatok alapján felvázolt gravitációs modellek is csak korlátozottan használhatók ebben a régióban.

Ilyen körülmények között pedig nem könnyű kiszámítani, hogy egy adott pálya lefutásához milyen manőverekre van szükség. Szeptember elején az egyik megközelítés során például a várt irányhoz képest 8 fokkal térült el a Rosetta, ami nem hangzik soknak, de egy űrben száguldó szikladarab körül keringő űreszköz esetében akár katasztrofális következményekkel is járhat.

Szelfi a Marssal 2007 februárjában (a fotót a Philae CIVA nevű kamerája rögzítette)
Szelfi a Marssal 2007 februárjában (a fotót a Philae CIVA nevű kamerája rögzítette)

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 4.
    2016. 09. 27. 13:18
    Vagy a roncsvadászok.
    Vagy a kínaiak.
  • 3.
    2016. 09. 27. 12:52
    "A teljes leállásra elsősorban azért van szükség, hogy a szonda adója, amennyiben működőképesen átvészeli a leszállást, a jövőben ne okozzon zavarokat a mélyűri kommunikációban."

    Esetleg nehogy túl könnyen megtalálják az ufókok
  • 2.
    2016. 09. 25. 17:10
    köszönöm szépen, figyelni fogom.
  • 1.
    2016. 09. 25. 16:23
    Izgi lesz