Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Negyven éve lőtték fel az első amerikai űrállomást

  • Dátum | 2013.05.18 07:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Amikor 1973. május 14-én a NASA mérnökei pályára állították a Skylab űrállomást, úgy tűnt, hogy az űrkorszak új fázisába lépett: a Hold felfedezése, és testközelből való vizsgálata után elkövetkezik az űr meghódításának következő lépése, az űrben élés kora. Az első amerikai űrállomás működtetésének elsődleges célja a Napról való tudásunk bővítése, illetve annak bizonyítása volt, hogy fajunk tagjai hosszabb időszakokon át is képesek lehetnek a világűrben élni és dolgozni. Ez utóbbi célkitűzést a Skylab igazolni is tudta: működésének ideje alatt 171 napig volt lakott, három váltásban összesen kilenc űrhajós töltött huzamosabb időt (28−84 napot) az űrállomás fedélzetén.

A Skylab fellövése óta eltelt negyven év, és ha feltesszük a kérdést, hogy ebben a pillanatban hány embertársunk tartózkodik az űrben, ugyanazt a választ kapjuk, amit 1973 májusának végén kaptunk volna: három. Hozzátartozik persze a történethez, hogy a sztenderd létszám napjainkban ennek duplája szokott lenni, de a Nemzetközi Űrállomáson éppen „turnusváltás” van: a 35. expedíció tagjai már elhagyták az űreszközt, és a héten szerencsésen visszatértek a Földre, a 37. expedíció legénysége pedig csak május 28-án indul útjára. Ha azt nézzük azonban, hogy az elmúlt 52 évet vizsgálva (Gagarin történelmi útja óta) az egyszerre az űrben tartózkodó emberek maximális létszáma 13 fő volt (ez először 1995-ben, legutóbb pedig 2009-ben fordult elő), azt kell hogy mondjuk, hogy a nagyszabású kezdeti tervekhez képest elég lassan haladunk a világűr benépesítésével.

Nem a Skylab volt az első embereket fogadó űrállomás az emberiség történetében, az űrverseny ezen csatáját a szovjetek nyerték, akik 1971. április 19-én pályára állították a Szaljut–1-et, amely 175 napig üzemelt. Az állomás egy Szojuz űrhajók fogadására alkalmas dokkolórendszerrel volt felszerelve, amely azonban az első próbálkozásnál csődöt mondott, így a Szojuz−10 fedélzetén érkező űrhajósok végül kénytelenek voltak visszatérni a Földre anélkül, hogy bejutottak volna az űrállomás belsejébe.



A második expedíció már szerencsésebb volt, legalábbis ami a küldetés elejét illeti. A Szojuz−11 háromfős legénysége, Georgij Dobrovolszkij, Vlagyiszlav Volkov és Viktor Ivanovics Pacajev 1971. június 6-án indult útjára Bajkonurból, és egy nappal később sikeresen dokkoltak a Szaljut−1-gyel. Összesen 22 napot töltöttek az űrállomás fedélzetén, majd június utolsó napjaiban indultak vissza a Földre. A visszaút tragédiába torkollott, amikor a kabinból a Kármán-vonal felett egy biztonsági szelep hibás működése következtében elszökött a levegő, a legénység pedig megfulladt, mivel nem viseltek szkafandert. A küldetés után áttervezték az űrhajót, és az indulás, illetve a visszatérés idejére bevezették az űrruha viselését a hasonló balesetek elkerülése érdekében. A 19 tonnás,15,8 méter hosszú, 4,2 méter átmérőjű hengeres űrállomásra ezt követően nem küldtek több űrhajóst, és az űreszköz végül 1971. október 11-én semmisült meg a légkörben.

A szovjetek következő emberi tartózkodásra tervezett űrállomását, a Szaljut−2-t 1973 áprilisában lőtték fel, ez a küldetés azonban hamar meghiúsult, amikor a hordozórakéta utolsó fokozatának közeli robbanása következtében az űrállomás megsérült. A baleset folyományaként a létesítményből elszökött a levegő, így a Földön várakozó személyzetet el sem indították. A Szaljut−2 1973. május 28-án lépett be a Föld légkörébe, ahol elégett.

Közben amerikai részről is megkezdődtek az előkészületek egy saját űrállomás létesítésére. A Skylabet mint az amerikai űrprogram új mérföldkövét harangozták be, amely az emberiség első állandó hídfőállása lehet az űrben. A 77,5 tonnás állomás minden korábban feljuttatott űreszköznél hatalmasabb volt, és egyszerre kellett ellátnia egy számtalan kísérlet, mérés végrehajtására alkalmas, kiválóan felszerelt laboratórium, és az űrhajósok huzamos ottani tartózkodására is megfelelő szállás szerepét.



A 36 méter hosszú, 6 méter átmérőjű, hengeres testű létesítményt Cape Canaveralból lőtték fel az utolsó Saturn V rakétával. Már az indításkor problémák akadtak, leszakadt ugyanis az egyik napelemtábla, és a hővédő burkolat is megsérült. Ennek következtében a 450 kilométeres magasságú pályára álló Skylab Nap felé néző oldalán 52 °C-ra emelkedett a belső helyiségek hőmérséklete, mire 11 nappal a kilövés után megérkezett az űrhajósok első csoportja. Charles ’Pete’ Conrad parancsnok, az űrprogram veteránja és két társa, Joseph Kerwin és Paul Weitz így rögtön egy karbantartó űrsétával kezdhették küldetésüket. Ennek során kijavították a burkolat hibáját és egy napvédő ernyő segítségével sikerült 24 °C-ra csökkenteni az állomás hőmérsékletét. Június 4-re, tíz nappal érkezésük utánra normalizálódott a helyzet, így innentől teljes lendülettel belevethették magukat az eredetileg eltervezett projektekbe.

Skylab több különféle feladatot látott el: vizsgálta a Földet, a Napon végbemenő folyamatokat a légkör zavaró hatásai nélkül, az űrutazás különféle technológiai eszközökre kifejtett hatásait, illetve a tartós súlytalanság emberi szervezetre kifejtett hatásait is. Az asztronauták izomtömegük és reflexeik megőrzése érdekében különféle edzőberendezéseket vittek magukkal, és folyamatosan monitorozták egészségi állapotukat. Diákok számára is kiírtak egy pályázatot az űrállomáson végrehajtandó tudományos kísérletekről. Összesen 3400 javaslat érkezett, amelyből 25-öt fogadtak el, és végeztek el az űrállomáson, az egyik legérdekesebb talán annak vizsgálata volt, hogyan hat a pókok hálószövési képességére a súlytalanság.



Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 12.
    2013. 05. 21. 01:10
    bala5: Egy másik megvilágításból: A Nemzetközi Űrállomást bele kéne lőni az óceánba - http://cink.hu/a-nemzetkozi-urallomast-bele-kene-loni-az-oceanba-505214759
  • 11.
    2013. 05. 20. 20:16
    Rendben szerintem em gyerekes dolog a gondolkodás olyan emberies dolog.Annak 10%-nak pedig biztosan van tudomása róla dokumentált tényem nincs.A majdal meg nem leszünk előrébb sajnos van amit nem lehet halasztani.És szerintem az értékes és érdekes 40 perc.Erről még beszélni lehet.A hivatalos portálok is ellenőrzés alatt vannak bármilyen hihetetlen is.De mondtam máskor is hogy az igazság fejbe nem lőhető.Nem akarok félrevezetni senkit.De biztatok mindenkit hogy kérdőjelezze meg kormányát minden téren.Azzal nem jutunk előrébb ha egy rrrabszolga tépi a másik rrrabszlga haját.És igenis tessék önállóan is gondolkodni, nem butulni hanem okosodni csiszolni a szoftvert a fejekben.És megosztani azt másokkal is.A gengszterváltásnak vége.
  • 10.
    2013. 05. 18. 23:52
    palacsa: Miert lenne elvontab? Egyertelmu es kezenfekvo: Vizsgald meg anyagi helyzetuket a politikusoknak es penzugyi embereknek a hetkoznapiakhoz kepest. Akiknek a feledata lenne a rendszer mukodtetese, CSAK a sajat zsebuket tomik..
  • 9.
    2013. 05. 18. 23:20
    A közgazdászok, jogászok és politikusok védelmében mondom, hogy ezeken a területeken a fejlődés mint olyan, sokkal elvontabb mint a mérnöki tudományokban. Ráadásul egyik átszövi a másikat...
  • 8.
    2013. 05. 18. 21:20
    újrafelhasználás a 70-es évekből: a skylab alapja egy berendezett saturn-IVB üzemanyagtartály
  • 7.
    2013. 05. 18. 21:17
    Hőőha Ronan, itt a többség nem véli indokoltnak azt feltételezni, hogy a hívatalos hírportálok és tudományos cikkek világán kívül bármilyen állítás megalapozott lenne.
    Amiket elhisznek, bizonyítottnak vélnek (ha egyátalán van ilyen) annak ellenére, hogy hivatalos hírportálokon és híradásokban nem hangzottak el soha, még említés erejéig sem, (vagy ha említették, akkor a szerző cáfolta a feltételezést), na azok a dolgok, események még véletlenül sem köthetők logikailag egymáshoz, nem feltételezhető, hogy ezen bizonyítottnak vélt és nem belátott események nem köthetők gondolatilag egy fennsőbb érdekszervezethez, hisz nincsen ezekről hivatalos vélemény vagy dokumentum, tehát bárminemű ilyen témával való foglalkozás, érdeklődés, önálló gondolkodás gyerekes, és mások félrevezetésére szolgál.
    Én azért majd megnézem azt a videót.
  • 6.
    2013. 05. 18. 17:32
  • 5.
    2013. 05. 18. 15:34
    Nyugalom emberek. Attól még hogy visszavettük az iramot, nem állt meg a fejlődés. Úgy álltok hozzá a dologhoz mintha 30 éve semmit sem fejlődött volna a tudomány és a technika.
  • 4.
    2013. 05. 18. 14:53
    És az oroszok már integettek ET-nek.
  • 3.
    2013. 05. 18. 13:58
    Egyetértek prohleppel. Bár én a 60as években még kósza gondolat sem voltam, mégis mérnökként el sem tudom képzelni, hogy bárki is megkérdőjelezze a nemzetközi űrállomás létjogosultságát. Nem igazán tudok elképzelni nehezebb és összetettebb feladatot annál mint akárhány embert életben tartani és tudományos kutatásokat végeztetni velük az űrben. Nincs hasznuk? Ezek az emberek tudják egyáltalán hogy mekkora zsenialitás kell mindehhez? Ezen hihetetlen és néha megvalósíthatatlannak tűnő vállalkozások nélkül sehol nem lennék a technikai fejlettségben. Én is nagyon sajnálom hogy a hidegháború végével ezek a vállalkozások nem valósulhatnak meg, mert valaki nem lát benne megfelelő profitot. Azt hinné az ember hogy mivel a NASA már eljuttatott embert a holdra az már rutin feladat és nincs benne több kihívás. Azt hiszem ha megkérdeznénk a Puli Space-es srácokat tuti más lenne a véleményük . A mai napig nagyon nagy kihívás, nem csak a mérnököknek megvalósítani egy holdprogramot, és akkor még nem is emberes küldetésekről beszéltünk... Nem értem mi van ezzel a mai világgal...
  • 2.
    2013. 05. 18. 10:44
    Mondok egy példát, hogy világosabb legyen a 60-as évekbeli eufória akkori hétköznapi természetessége, azaz hogy azt csak így utólag tekintjük eufóriának, és mi akkor azt gyermekként átélve csupán a világ végre igéretes tudományos fejlődésének tekintettük.

    Meg sem fordult a fejünkben, hogy idősebb korunkban, tehát az ezredforduló környékén kiruccanni a Holdra az ne lenne "majd" ugyanolyan realitás mindenki számára, mint elutazni valamelyik sarkvidékre. A hasonlat pontos: ma sem szokásos tömeges méretekben sarkvidékre utazni, de azért ha most itt mi összebeszélnénk, hogy tényleg, mégiscsak meg kéne tapasztalni élőben azt, hogy milyen a 24 órás világosság vagy 24 órás sötétség, és milyen ott az időjárás, és általában az ember közérzete egy olyan helyen, akkor azért ugye elég sok ember képes volna egyszer az életben kifizetni egy ilyen utat.

    E cikk számomra mellbevágóan szembesít azzal az amúgy nyilvános és végülis ismert, de mégsem eléggé tudatosított adattal, hogy a 60-as évek eufóriája ellenére eddig sosem volt egyszerre 14 ember a Földön kívül!
  • 1.
    2013. 05. 18. 10:32

    A cikk szépen kidomborítja, hogy 40 és 30 éve, a 70-es évek környékén még milyen igéretes, tartalmilag perspektívikus dolgokkal foglalkozott az emberiség.

    Hidegháború és következményei ellenére úgy emlékszem vissza a 60-as és 70-es évekre, mint amikor az emberiség műszaki fronton tör előre a merész fantáziát is túllicitáló jövőbe.

    Ehhez képest lelombozó az emberiség 1989 utáni, gazdasági, politikai és társadalom-erkölcsi agonizálása, tehát a világ társadalom olyan szerkezete, amely leamortizálja a jelenlegi, szerintem jelentős, műszaki haladás előnyeinek számottevő részét.

    Ha a mérnökök úgy értenének, pontosabban úgy nem értenének a szakmájukhoz, mint a közgazdászok, jogászok és politikusok, akkor a műszaki cuccok zöme helytelenül és célszerűtlenül működne, szinte minden közlekedési eszköz üzemszerű rendszerességgel súlyos baleseteket okozna.

    Hidegháború nagy előnye volt, hogy képes volt lelkesedni, és a nagy elveket az anyagiak elé helyezni. Hidegháború befejeződésével az anyagiak eluralkodtak a világ döntései és céljai felett. Most lélektelen tözsderobotok, nagy tözsdéző cégek számítógépes szoftverei a napi árfolyamok jelentős alakítói és az árfolyamok pedig az életünk döntéshozói, addig a hidegháborúban emberi stratégák emberi célokat megfogalmazva döntöttek.

    Űrkutatás, mint a legmagasabb és legösszetettebb (matematika, fizika, kémia, bilógia, szociológia és szinte bármi) emberi intelligenciát követelő és felhasználó, minden hétköznapi anyagi szempont fölé emelkedő, a teljes emberiségre nézve közös cél és annakidjén kétversenyzős nemes versengés, ... ezt mára a pénzvilág kivégezte. A pénz nem tud emberi módon lelkesedni, a pénznek nem csak szaga nincsen, hanem intelligenciája sem.