Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Alig két hét múlva indul az OSIRIS-REx

  • Dátum | 2016.08.21 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Ha minden a tervek szerint alakul, 2023-ban a Naprendszer néhány nagyon régi darabkája érkezik meg a Földre. Ez lehet ugyanis az az év, amikor a NASA OSIRIS-REx szondája visszajuttatja az 101955 Bennu nevű aszteroidán gyűjtött mintáit bolygónkra. A szonda a mintagyűjtésen túl számos különböző műszerrel tanulmányozza majd a szénben gazdag űrsziklát, egyebek mellett azt is vizsgálva, hogy a napfény hogyan módosítja az égitest pozícióját az űrben.

Az OSIRIS-REx alig két hét múlva, szeptember 8-án indul útjára, hogy 2018-ra elérje célpontját. Az emberi űrkutatás történetében ez lesz a második olyan küldetés, amely mintát hozhat vissza egy kisbolygó anyagából. Az amerikai szondát egy japán űreszköz, a Hajabusza előzte meg, amely 2005-ben érkezett meg a 25143 Itokawa kisbolygóhoz. Bár a mintavétel a fellépő technikai problémák miatt nem úgy zajlott le, ahogy tervezték, és csak a szerencsének köszönhető, hogy mintagyűjtő tartályába végül belekerült némi por, a szonda 2010-ben az első űreszközzé vált, amely egy aszteroida anyagát visszajuttatta a Földre.

Az amerikai küldetés munkatársai azt remélik, hogy japán társaiknál sikeresebben teljesítik majd a feladatot, így hét év múlva a szakértők változatosabb és bőségesebb mintákat vizsgálhatnak az aszteroida anyagából. A kisbolygók azért különösen érdekesek az űrkutatók számára, mert a bolygóképződésből kimaradt nyersanyagokból álltak össze, és állapotuk azóta sem sokat változott, így bepillantást nyújthatnak abba, hogy milyenek voltak a viszonyok a Naprendszer korai időszakában.


Aszteroidákra irányuló küldetésekben így aztán nem is volt hiány az elmúlt években. A NASA Dawn űrszondája például, amely jelenleg a Ceres törpebolygó körül kering, küldetése korábbi szakaszában a Vesta nevű kisbolygót vizsgálta meg. Az OSIRIS-REx azonban továbbmegy a tisztes távolságban való vizsgálódásnál, és megkísérli visszajuttatni a Bennu felszínének darabkáit a Földre, hogy azokat alapos laborelemzéseknek vethessék alá a szakértők. A csapat azt reméli, hogy legalább 60 gramm anyagot sikerül összeszedniük az aszteroidán.

Az aszteroidák vizsgálata a Naprendszer és a bolygók kezdeteinek megismerésén túl azért is fontos, mert ha a számos katasztrófafilm által felvázolt szituáció valóra válik, és egy ilyen égitest ütközési pályára áll a Földdel, ahhoz, hogy bármilyen óvintézkedést lehessen tenni, nem árt majd tudni, hogy a hasonló űrsziklák milyen szerkezettel rendelkeznek. A kutatások továbbá a kisbolygóbányászati tervek megvalósulásában is segítséget nyújthatnak. A küldetés során fontos technológiákat próbálunk ki az jövőbeni hasonló űrmissziók számára, mondja Dante Lauretta, az Arizonai Egyetem bolygókutatója, az OSIRIS-REx projekt vezetője.

A Bennu radarképeiből készült kompozit és az égitest forgási modellje
A Bennu radarképeiből készült kompozit és az égitest forgási modellje

Talán az egyik legérdekesebb dolog, amit a szonda vizsgál majd, az úgynevezett Jarkovszkij-hatás lesz. Egy olyan erőről van szó, amely a világűrben forgó testekre hat az egyenetlen hősugárzás következtében, és mivel az aszteroidák kicsik, hatása kimutatható mozgásukban. A hatás kettős, hiszen egyrészt a Nap sugárzása miatt egyenetlenül melegszik fel a test, majd a hőt egyenetlenül is sugározza ki. Bár nagyon apró effektusról van szó, amelynek nagysága erősen függ az aszteroida alakjától is, a hatás idővel felhalmozódik. Az effektus élesben való tanulmányozásával pedig pontosabbá válhat a kisméretű égitestek pályájának kiszámítása, magyarázza Jim Green, a NASA bolygókutatási részlegének igazgatója.

Amikor az OSIRIS-REx eléri a Bennut, a fedélzetén öt különböző műszeregyüttes kezdi tanulmányozni az égitestet. Az OVIRS nevű látható és infravörös hullámhosszú spektrométer szerves anyagok és egyéb vegyületek után kutat majd, az OTES hőemissziós spektrométer pedig a kisbolygó hőmérsékletét és különböző anyagok előfordulási gyakoriságát térképezi fel. Az OVIRS és az OTES adatai együttesen segítenek majd eldönteni az irányítóknak, hogy később melyik helyről vegyen mintát az űreszköz.

A harmadik alrendszer, az OCAMS egy három kamerából álló együttes, amely látható fényben rögzít képeket a Bennuról, és segít feltérképezni annak felszínét. A PolyCam a legnagyobb kamera, ez már 2 millió kilométeres távolságból elkezdi fotózni az égitestet. A MapCam apró kísérők és por után kutat majd az aszteroida körül, és színes fotókat készít annak felszínéről. A legapróbb SamCam pedig a mintavételi folyamatot dokumentálja majd.


Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Még nem érkezett hozzászólás.