Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

A zsírkréták bejövetele

  • Dátum | 2012.07.06 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Japánban az emberek azt mondják, hogy a közlekedési lámpa kéket mutat, ami azért tűnhet furcsának, mert a szabad jelzés színe ugyanúgy zöld a szigetországban is, ahogy a világ többi táján. Mi lehet tehát az eltérő elnevezés oka? A háttérben érdekes történelmi és nyelvtörténeti események rejtőznek.

A kék és a zöld szín árnyalatában hasonló, egymás mellet foglalnak helyet a szivárványon, ami azt jelenti, hogy szemünk a kék fény zöldbe való fokozatos átmenetét egyenletes folyamatként érzékeli, és átmenet során nem bukkannak fel más színek. A modern kor előtt a japán nyelv egyetlen szót (ao) használt a színskála kéket és zöldet magába foglaló sávjára, azaz egyetlen színként kezelte ezeket. A Heian-kor (794‒1185) időszakában aztán érdekes dolog történt: felbukkant egy szó ‒ midori ‒, amelyet az addig használatos „kékeszöld” zöldes árnyalatainak megnevezésére használtak, tehát még mindig nem önálló színként, de árnyalatként már megjelent a zöld.

Meglehetősen sokat kellett várni a következő fejleményekre: a kéket a zöldtől elválasztó határvonal rögzülésének kezdeti időszaka érdekes módon egy banálisnak tűnő momentumhoz, a zsírkréták megjelenéséhez köthető. 1917-ben érkeztek meg az első szállítmányok Japánba ebből a rajzeszközből, és megjelenésükkel az addig árnyalatok határtalan átmeneteiként felfogott színskálát határozottan elkülönülő színekké kezdték bontani. Különböző kréták voltak a zöld (midori) árnyalatra és a kék színre (ao) is, így a gyerekek elkezdték ezeket az elnevezéseket színnevekként használni. A változás hivatalossá tételére 1951-ben került sor, amikor az első osztályos tanári útmutatók anyagában is különvált a két szín, így az új generációk már külön kategóriaként sajátították el ezeket a szavakat.



A mai japán nyelv tehát a midori szót használja a zöld színre, hogy megkülönböztesse a kéktől. A válás azonban nem volt fájdalommentes: sok olyan elem maradt a nyelvben, amely tanúskodik a két szín elkülönülésének viszonylag frissnek számító eseményéről. A világ számos nyelvében, így a magyarban is, a zöldség szóban szerepel a zöld szó. Hasonló a helyzet az urdu nyelvben, amelynek sabzi szava gyakorlatilag ugyanúgy képződik a zöld szóból, mint a mi zöldség szavunk. Az angol nyelvben is előfordul, hogy ’zöldek’ (greens) néven emlegetik ezt a fajta táplálékot. Japánul ezzel szemben ao-mono, vagyis 'kék dolog' a neve, de ugyanígy beszélnek kék almáról, és a tavasz első kék leveleiről is. A zöldfülű kifejezés japán megfelelője ao-kusai, azaz ’kék szagú’.

Számos egyéb nyelv van, amelyet tanulmányozva világossá válik, hogy a kék és a zöld szín nem mindig határolódott el olyan élesen egymástól, mint napjainkban. Olyanok is akadnak, amelyek ma sem tesznek különbséget a kettő között: a thai nyelvben a khiaw szó zöldet jelent kivéve, ha az égre vagy a tengerre vonatkozik, mert akkor kéket. A koreai purueda kéket és zöldet is jelenthet. A modern kínai megkülönbözteti a két színt, de a ma már archaikusnak számító kínai qīng (vagy csing) szó egyszerre jelenti mindkettőt. A jelenség persze nem korlátozódik a Kelet-Ázsiában használatos nyelvekre, hanem érinti a legtöbb nyelvcsaládot. A Radiolab egy nemrégiben leadott, színekkel foglalkozó adásában arról beszéltek a szakértők, hogy sem az Ószövetség eredeti héber nyelvű változatában, sem Homérosz műveiben nem szerepel a kék szín külön kategóriaként, csak a zölddel együtt.



 

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 12.
    2012. 07. 30. 22:31
    És akkor a türkiz az micsoda? Ez ilyen női dolog, egy férfi 5-6 színnel simán leírja az őt körülvevő valóságot, a nőknek ehhez is kell vagy 40 "alapszín", meg további sokszáz árnyalat, nem is beszélve az olyan kreálmányokról, mint a bész, meg az ekrü. A férfinak elég a piros, kék, sárga, zöld, barna - meg persze a fekete-fehér. Ehhez hozzá lehet tenni, hogy halvány, vagy sötét, és nagyjából készen vannak a fontos árnyalatok. Amelyeket nem lehet ezekkel megkülönböztetni, azok annyira hasonlóak, hogy nem is érdemes.

    És végül: A barack az egy növény.
  • 11.
    2012. 07. 13. 12:36
    Ez egy Melegbüszkeség rák.

    A cikk kiváló, nagyon érdekes a téma.
  • 10.
    2012. 07. 09. 14:05
    Prohlep:

    A biblia viszont hasznalja a kek szint, igy nem hiszem, hogy ebben igazad lenne:

    http://www.biblebasics.co.uk/colours/col5.htm
  • 9.
    2012. 07. 09. 14:00
    Nagyon jo cikk!
    Koszonjuk!

  • 8.
    2012. 07. 08. 11:49
    Ez a zöld-kék szín érdekes egy téma. Ha a tónusuk nagyon közel áll egymáshoz (pl. világos-világos), lehet vitatkozni, hogy kinek van igaza, hogy most ez zöld-e avagy kék
  • 7.
    2012. 07. 07. 10:55
    Prohlep:

    Ez erdekes,mert tisztan emlekszek a gyerekem esetere.Hamarabb tanulta meg a zoldet,meg a tengert is lezoldezte.
  • 6.
    2012. 07. 06. 23:41

    Keresztyén egyházi ünnepeken alkalmazott liturgikus alapszínek között nem szerepel a kék, míg a zöld a default, ha nincs semmi speciálisabb alkalom.

    Talán a kék azért hiányzik, mert tipikusan későn elkülönülő színkategória?

    Színtévesztőknél gyakori a kék-zöld tévesztés.
  • 5.
    2012. 07. 06. 15:44
    Milyen szép ez a nagy sáskarák.
  • 4.
    2012. 07. 06. 15:08
    tök jó, hogy a 3. oldali ábrán minden szó a megfelelő színre van színezve, ehhez képest a fehér szó betűi feketék, a feketéé pedig (fekete alapon) fehér színűek... értem én, hogy így szemléletesebb, de akkor is
  • 3.
    2012. 07. 06. 12:37
    A japoknal van nemi kepzavar
  • 2.
    2012. 07. 06. 11:53
  • 1.
    2012. 07. 06. 11:04
    Hát ez... vao!