- A Yakuza 6 nem okoz csalódást. Habár a sorozat korábban nem volt a legnépszerűbb nyugaton, a Yakuza 0 elindította a lavinát és szerencsére a motorváltáson átesett hatodik rész nem töri meg a lendületet.
Szegény Yakuza-sorozat valahogy sosem tudott hatalmas sikert aratni nyugaton, annak ellenére sem, hogy egyébként remek játékokról van szó. A Sega (szokásához híven) valahogy mindig mostohagyerekként kezelte a franchise-t, aminek következtében jellemzően alig kapott marketinget felénk, és hát ugye eleve mindig legalább egy éves késéssel érkezett meg a japán változathoz képest. Már ha egyáltalán megérkezett.
Ezt az egész folyamatot a Yakuza 0 törte meg, ahol a kiadó már kicsit jobban odafigyelt, hogy mi történik a játékkal a Japánon kívüli piacokon, és miután látták, hogy hát azért ez így bizony elég sikeres, a Yakuza 6-nak már megadták a neki járó figyelmet. Igaz, azon a szokásukon nem változtattak, hogy ez is közel másfél évvel a japán megjelenés után érkezett, és ez is csak PlayStationre.
De ez legyen a legkevesebb, mert végre itt van az epizód, ami lezárja a sorozat főhősének, Kazuma Kiryunak a történetét. Ez a nagy finálé, amire már olyan rég óta várunk, azonban a Sega nem feltétlenül úgy fejezte be az egészet, ahogy arra talán sok rajongó számított volna. Hogy ez mennyire probléma, azt már mindenkinek egyénenként kell majd megítélnie, de az biztos, hogy itt nem a fanservice volt az első szempont, hanem egy önmagában is kerek, remek sztori.
A fonalat az ötödik rész után vesszük fel. Kiryu összeomlik, a fogadott lánya, Haruka pedig bejelenti, hogy felhagy ezzel az egész yakuzás dologgalés visszatér a Kiryu által is annyira kedvelt árvaházba, hogy a gyerekekkel foglalkozzon. Eddig minden boldog és remek, csak éppen ezután a rendőrök letartóztatják Kiryut a korábbi bűneiértés három évre börtönbe kerül.
Amikor pedig kijön, minden megváltozik. Haruka gyanús körülmények között otthagyta az árvaházat, senki nem tud róla semmit. Amikor megtaláljuk, kiderül, hogy kómában van, mert valaki elgázolta, és egyébként lett egy gyereke is. Innentől Kiryu magára veszi a feladatot, hogy kiderítse, kicsoda is az apuka, és hogy egyébként ki is miért akarta eltenni láb alól Harukát.
Ez nem egy klasszikus Yakuza-sztori, Kiryu már felhagyott azzal az élettel, végleg ki akart szállni belőle. Ez egy leginkább a családra, barátokra koncentráló, személyes indíttatású, de nagyon érdekes történet, aminek nem az a célja, hogy valamiféle grandiózus, mindenféle all-star karaktert felvonultatú finálé legyen. Korábban közkedveltkarakterek, mint például a Yakuza 0-ból és a Yakuza Kiwamiból megismert Goro Majima szinte fel sem tűnnek, de Taiga Saejima és Daigo Dojima is nagyon kevés szerepet kap.
A szereplők többsége új, ám ez nem azt jelenti, hogy nem jók, sőt! Ráadásul az ember azt érezheti, hogy a Yakuza 6 tényleg Kiryu, mintember történetét szeretné lezárni, és nem valamiféle hatalmas megoldást nyújtani a bandaháborúra. És egyébként igen, a befejező fejezet azért egészen elképesztő.
Ez továbbra is egy történetorientált játék, annyira, hogy az első egy órában szinte csak átvezető filmeket fogunk nézni, és utána sem lesz sokkal több a játékmenet. Rengeteg a szuperül megrendezett és előadott intermezzo, nagyon sok a beszélgetés (eszméletlen mennyiségű karakterrel állhatunk szóba, és olykor szerepjátékos módon kérdezhetjük őket különböző információkért). Ennek megfelelően mondjuk a játék elég lassan indul be, de ha elindul, akkor rögtön beszippant majd.
Alapvetően továbbra is egy kvázi nyitott világban randalírozunk majd: az egyik nagyobb területünk Kamarucho (Tokióban), a másik pedig Onomichi (Hiroshimában). Ezeken belül aztán a főküldetések mellett mindenféle helyi gondot megoldhatunk az embereknek, legyen szó arról, hogy a helyi baseball csapatnak edző kell, valaki szekálja a lokális kocsmát, vagy a feltörekvő sztárnak kell egy utolsó lökés ahhoz, hogy beteljesítse álmát.
Kiryu nem véletlenül volt mindig az aranyszívű yakuza, ő bizony segít mindenkinek, akinek kell, és ne legyen félreértés: ez a segítség többnyireodáig fajul, hogy jelentős mennyiségű embert kell tönkre vernünk az utcán. Ebben jelentős változások történtek az előző részekhez képest: Kiryu most már csak egy harci stílussal rendelkezik, azonban az egész letisztultabb. Rá lehet lockolni az ellenfélre, van lehetőségünk kitérni a támadások előlés különböző kombókkal rendezhetjük le a nézeteltéréseket.
Szintén változás, hogy a fegyvereket nem vehetjük véglegesen magunkhoz, azt használhatjuk, amit az utcán találunk, legyen az kuka, bicikli vagy tábla. Meg kell hagyni, ettől némileg önismétlőbb lett a harcrendszer, de legalább nem olyan hektikus, mint korábban, és talán több taktikai érzék is kell hozzá. Ezen felül pedig továbbra is "tapasztalati pontokat" szerzünk, és van egy szuperül (legalábbis a műfajhoz képest) kaialakított karakterfejlesztés is.
És persze megmaradt a rakás minijáték egy jelentős része. Még mindig van karaoke, Puyo Puyo, darts, Mahjong, sőt még a Virtua Fighter 5-öt is tolhatjuk, akár két játékossal, sőt még a főmenüből is el lehet indítani. Ezzel együtt viszont több korábbi minijáték hiányzik, aminek az a fő oka, hogy a Yakuza 6-tal egy teljtesen új motorra váltottak a készítők, így nem volt idő minden korábbi munkát átportolni.
Viszont az új motor számos kétségtelen előnnyel jár. Töltések nélkül járkálhatunk be az épületekbe, és a harcok során sem vagyunk bekényszerítve egy kis területre, akár el is menekülhetünk az ellenfeleink elől valahová a városban. Ezzel együtt maga a látványilág is nagyot lépett előre: azt nem mondom, hogy ott van a csúcsjátékok között, de kifejezetten szép az anyag, a karakterek animációja és arca nagyon jó, és az egész olyan letisztult, egységes. Viszont a korábbi sztenderd 60 fps helyett csak 30fps-t kapunk, de ez egy ilyen jellegű játéknál nem a legnagyobb probléma.
Összességében tehát a Yakua 6 egy remek kis játék. Vannak hibái persze: túl lassan indul be, a játékmenet sokszor repetitív tud lenni, de a kiváló sztori, a humor, a jól kialakított játékvilág és az egész hangulat bőven elviszi a hátán. Talán nem olyan jó, mint a nyugatot végre letaroló Yakuza 0, de így is egy kiváló és markáns pontot tesz Kiryu történetének végére.
