Télapológia haladóknak

Összeállításunkban a télapológia nemzetközileg elismert szakértője, másodállásban az Észak-Karolinai Állami Egyetem repülőmérnöke, Larry Silverberg számol be a Mikulás-kutatás legfrissebb eredményeiről.

Télapológia haladóknak

Tavalyi kurzusunk résztvevői megismerkedhettek a Mikulás tevékenységével kapcsolatos aktuális és kevésbé aktuális elméletekkel, idei összeállításunkban pedig a télapológia nemzetközileg elismert szakértője, másodállásban az Észak-Karolinai Állami Egyetem repülőmérnöke, Larry Silverberg számol be a Mikulás-kutatás legfrissebb eredményeiről. Silverberg és kollégái 2010 őszén abba a szerencsés helyzetbe kerültek, hogy egy csereprogram keretében ellátogathattak oda, ahol a „varázslat” történik, vagyis eltölthettek pár hetet a Mikulás északi-sarki kutatólaboratóriumába (a továbbiakban NPL).

A télapológia tudománya a következő problémák köré összpontosul: Hogyan járja be a Mikulás egyetlen éjszaka alatt a bolygót, ha annyi kéménynél meg kell állnia kirakni az ajándékokat? Honnan tudja, hogy ki volt jó, és ki volt rossz gyerek? Honnan tudja, hogy ki mit szeretne ajándékba? Ki készíti el az ajándékokat, és hogyan férnek bele egyetlen zsákba?

A szakértők évtizedekig nem találtak kielégítő magyarázatot a fenti kérdésekre, így a számukra megfejthetetlennek tűnő rejtélyeket annak tulajdonították, hogy a Mikulás valamiféle természetfeletti erővel, varázslattal bír, holott ma már egyértelműen tudjuk, hogy nem erről van szó, mondja Silverberg. A Mikulás valójában egy tudományos géniusz, aki az emberiség jelenlegi technológiai fejlettségét messze meghaladó ismeretekkel rendelkezik a világot mozgató erőkkel kapcsolatban.

A kutató és négy, különböző területeken jártas kollégája, Mohammad Zikry (anyagkutatás), Greg Buckner (orvosi robotika), Fred DeJarnette (űrutazás), and Herb Eckerlin (energetika) északi-sarki látogatásuk során megismerkedtek a Mikulás által alkalmazott technológiai fogásokkal, és bár az nem állítható, hogy teljes mélységükben megértették ezek működését, arra készségesen vállalkoztak, hogy nagy vonalakban felvázolják, hogy is működik a rendszer.

A Mikulás munkájának első és legfontosabb lépése a jó és rossz gyerekek listájának összeállítása, hiszen ebből fogja tudni, hogy milyen megállókat kell beterveznie útja során. Ezt egy olyan gondolatlehallgató-rendszer segítségével oldja meg, amelyben lényegileg a jelenleg használatos mobiltelefonok és az elektroenkefalográfia technológiája egyesül. A beérkező adatok szűrését egy kifinomult jelfeldolgozó-rendszer végzi, így a Mikulás nemcsak azt tudja meg, hogy ki hogyan viselkedett az elmúlt évben, hanem arról is információt szerez, hogy ki mit szeretne ajándékba. Mivel kiterjedt ismeretekkel rendelkezik az emberi agy működésével kapcsolatban, pusztán a neuronok elektromos aktivitása alapján képes megállapítani mindezt. A rendszerezett adatok alapján aztán a szán navigációs rendszere dolgozza ki az optimális útvonalat az ajándékok kézbesítésére.

És ha már a szánnál tartunk, a szakértőknek lehetőségük volt a Mikulás járművét fejlesztő csapat tevékenységébe is belepillantani. Beszámolójuk alapján egyértelmű, hogy az NPL saját kutatómanóinak tudása jelentősen túlszárnyalja mindazt, amit akár az aerodinamikáról, akár az anyagokról tudunk. A Mikulás szánja sokkal fejlettebb minden ismert közlekedési eszköznél. Vázának alapanyaga egy hexagonális kristályszerkezetű titánötvözet, amely rendkívül könnyű, de jóval erősebb az általunk ismert anyagoknál.

Ez azonban nem minden: a váz maga képes menet közben módosítani alakján, így folyamatosan alkalmazkodni tud a körülményekhez, és mindig az aerodinamikailag leginkább optimális formát felvéve kevesebb fogyasztással is sokkal gyorsabb haladásra képes. A szántalpak repülés közben a szán testéhez simulva behajtódnak, leszállás előtt pedig fékezőszárnyként funkcionálnak, simább leszállásokat téve lehetővé.

A szán elektronikai rendszere a légköri körülményeket előre jelző lézerszenzorokkal is fel van szerelve, így mindig képes megtalálni az optimális repülési útvonalat. Ettől egyenletesebb és energetikailag hatékonyabb lesz a repülés. A jármű külső felülete egy különleges nanoanyaggal van bevonva, amely akár kilencven százalékkal is képes csökkenteni a légellenállást.

A szánt repülő rénszarvasok húzzák, amelyek azonban manapság már nem azzal a módszerrel repülnek, mint korábban. Pár évtizeddel ezelőtt az NPL kutatói kiderítették ugyanis, hogy a rénszarvasok hagyományos meghajtását biztosító varázslat nem megújuló energiaforrás, így a készletek kimerülőben vannak. Megoldásként új repülési technológiákon kezdtek dolgozni, amelyek aztán általuk sem várt eredményeket hoztak.

A Mikulás rénszarvasai napjainkban kis méretű rakétákkal vannak felszerelve, ezek energiáját pedig hidegfúzió szolgáltatja. A jetpack-eket úgy szerelik fel, hogy azok révén minden korábbinál stabilabban repül a rénszarvasok vontatta szán. A gyeplő irányváltáskor nemcsak a rénszarvasok haladási irányán módosít, hanem velük együtt a rakétarendszert is finoman áthangolja az új irányra.

Hiába azonban a fejlett, szupergyors, szuperstabil, kimeríthetetlen energiakészletekkel rendelkező szán, ez még önmagában kevés lenne ahhoz, hogy a Mikulás egyetlen nap alatt végiglátogassa a Föld évről évre növekvő számú lakosságát. Az egyre nagyobb problémát jelentő kérdésre válaszul az NPL kutatói valami egészen zseniális megoldást találtak: úgynevezett relativitási felhőt kreáltak a szán köré. Ez tulajdonképpen annyit jelent, hogy a téridő manipulálása révén a Mikulás szánját egy olyan térrész veszi körül, ahol másképp telik az idő: hónapokon keresztül osztogathatja az ajándékokat, miközben a felhőn kívül csak néhány perc telik el.

Ez egyben arra is magyarázat, hogy miért nem sikerül rajtakapni az öreget az ajándékok elhelyezése közben. A relativitási felhőből kifelé tekintve a világ mozdulatlannak tűnik, magyarázza Silverberg. Ha kívülről nézünk bele a felhőbe, akkor viszont ennek pont a fordítottja igaz: olyan gyorsan zajlanak az események odabenn, hogy azt az agyunk nem képes felfogni.

Ezzel el is érkeztünk az utolsó fontosnak tűnő problémához, mégpedig a Mikulás zsákjának kérdéséhez. Dr. Zikry elmondása szerint a zsák mélyén egy nanotechnológiával működő játékreplikátor rejtőzik, amely komplikált termodinamikai folyamatokból nyerve energiáit a helyszínen készíti el az ajándékokat a gyerekek számára. Ez értelemszerűen jelentősen lecsökkenti a zsák tömegét és a szánra nehezedő súlyt, mivel a készülék a kéményekben található kormot, port és egyéb helyben fellelt anyagokat (süti, tej…) használja fel a játékgyártáshoz, atomokra bontva, majd a kívánt formára alakítva ezeket.

Ahogy a kutatók is elmondták, a télapológia napjainkban mindennél gyorsabban fejlődő tudományágnak számít, mert bár a Mikulás technológiai géniuszához még közel sem érhetünk fel, évről évre egyre többet értünk meg abból, hogy pontosan hogyan végzi munkáját, és ezzel együtt a minket körülvevő világot is jobban megismerjük.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward