Sword Art Online: Fatal Bullet - szezonbérlet értékelő

A SAO legújabb kiegészítője ugyanazt a színvonalat hozza, mint az alap játék, ami semmi jót nem jelent.

Sword Art Online: Fatal Bullet - szezonbérlet értékelő

35 %
{{ average }} %
Szerzői értékelés
Szerző
35
%
Olvasói értékelés
Olvasó
Olvasói értékelés
{{ average }}
%
{{ average }}
%

A Sword Art Online: Fatal Bullet nagy eséllyel indul nálam az év legrosszabb játéka címért, így képzelhetitek, milyen hatalmas örömmel és lelkesedéssel vetettem bele magamat a szezonbérlet által lefedett három kiegészítőjének tesztelésébe. Az eredeti játékot a teszt után rekordsebességgel uninstalálltam, a helyet, amit vinyómon elfoglalt felégettem, beszántottam és bevetettem sóval, de még utána is sokáig terápiára kellett járjak, hogy fel tudjam dolgozni az általa okozott traumát, és el tudjam felejteni a rózsaszín robotokat. És ezt most mind dobhattam a kukába.

A játék lényege semmit sem változott: továbbra is megbízhatóan hozza a Fatal Errorokkat, maradt az unalmas, rém ronda grafika, a még unalmasabb hosszú harcok, a magas hangú visítozással kombinált fejetlen szaladgálás és a játékidő nagy részét kitevő archaikus konzolos menükben való mászkálás. Az MI is ugyanolyan hülye, mint volt, a gyógyításra beállított karakter mellett nyugodtan meghalhatok, továbbra sem fogja zavarni, békésen ácsorog, beakad, vagy lelkesen rohangászik fel-alá. Egyetlen újdonságot mégis sikerült találnom: a Fatal Error nem minden második indításkor, hanem minden harmadik kilépéskor jelentkezik, úgyhogy mégsem mondhatom, hogy a fejlesztők nem dolgoztak szorgalmasan.

A szezonbérlet három kiegészítőt foglal magában, az első az Ambush of the Imposters, a második a Betrayal of Comrades, a harmadik pedig a Collapse of Balance (avagy A, B és C kiegészítő... hmmm). Szép sorban cafatokra szaggatom mindhármat (szigorúan orvosi tanácsra, kizárólag terápiás célból).

Az első DLC, az Ambush of the Imposters nem nevezhető igazán tartalmasnak. Szégyentelenül rövid története, amely egy faék egyszerűségét sem éri el néhány rejtélyes idegen ArFA-sys megjelenése körül bonyolódik. Az egész pár beszélgetésből és mindössze egyetlen új instából (Forgotten Temple) áll, ahol leverünk pár új bosst, aztán kapunk az arcunkba egy feliratot, hogy még nincs vége, ha meg akarjuk ismerni a folytatást, vegyük meg a következő DLC-t is, mert nehogy már egy kerek, befejezett történetet kapjunk. Az egészet körülbelül egy óra alatt végig lehet játszani (és ebbe már beleszámoltam a beszélgetéseket és átvezető filmeket is).

E mellé a hatalmas mennyiségű tartalom mellé jár még egy offline játékmód, amely a különös "Bullet of Bullet Simulation" névre hallgat. Az egész annyiból áll, hogy szörnyek helyet a karakterek ellen kell szólóban harcolnunk. A meccsek kisebb pénzjutalomért mennek, négy körösek, és nehézségtől függően különböző számú ellenfelet kell legyőznünk minden körben. Egy meccs nem tart tovább pár percnél. Négyféle nehézség közül választhatunk (60-as 110-es 160-as vagy 190-es szintű ellenfelek), emiatt magasabb szinten teljen haszontalanná válik ez a játékmód (jelenleg 250 a maximális szint), de ettől függetlenül is nagyon hamar meg lehet unni.

Galéria megnyitása

A nyúlfarknyi történet és a haszontalan játékmód mellé még három új karaktert is kapunk Dyne, Yamikaze és Musketeer-X személyében, hozzájuk természetesen jár a felszerelésük is. Biztos akad olyan játékos, akivel Musketeer-X domborzatának nézegetése feledtetni tudja, hogy a pénzéért gyakorlatilag semmit sem kapott, de...

Ebből a kiegészítőből két dolgot tudhattunk meg: miért volt az alapjátékban zárva a Forgotten Temple ajtaja, és hogy egyes kiadók kapzsisága nem ismer határokat (bár ez utóbbi nem teljesen új infó).

Sorrendben a második kiegészítő, a Betrayal of Comrades. Míg az elsőhöz elég volt 50-es szintűnek lenni, ehhez már nem árt, ha kicsit nagyobbak vagyunk (100-as szint körülire lőtték be). Az első DLC után a fejlesztők vagy elszégyellték, vagy utolérték magukat, mert ez a szokásos "hozzácsapunk pár karaktert, egy copy-paste instát és néhány random cuccot" mellett már olyan dolgokat is készítettek, ami érdemben is hozzáad valamit a játékhoz.

Az egyik ilyen, ami egyben a DLC legjobb része, hogy lehetőséget kaptunk a kiegészítők feltupírozására, azaz felhúzhatjuk maximumra a rajtuk lévő statisztikákat. Ezen felül a rájuk rakott chipeket lecseréljük, de sajnos nem lehet egyesével, mint a fegyvereknél, csak együtt az összeset. (Az eddigiek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a chipek egyesével való lecserélése majd külön fizetős DLC lesz).

Galéria megnyitása

A DLC másik értékelhető fele a lakásfelújítás. 10 milla kreditért, és a szükséges tárgyakért folytatott sikeres grindelés után megnagyobbíthatjuk szűkös egyszobás lakásunkat, ami így már elég nagy lesz ahhoz, hogy időnként meghívjuk a haverokat is, akik eddig Kiritónál lógtak, vagy a folyosón csöveztek. Cserébe ezt azzal hálálják meg, hogy külön küldetésekkel nyaggatnak minket. Ha még nem lenne elég a már meglévő megszámlálhatatlanul sok szereplő a játékban, kapunk még kettőt Clarence és Shirley személyében, akik szintén zaklathatnak minket személyes ügyeikkel.

Az új fegyverek közül a Moonlight 3 LMG (ami valójában SMG, de ez senkit sem zavarjon) került be a játékba, ami annyira magas alap crit értékkel rendelkezik, hogy sokan game breakingnek tartják.

A történet? Ennél a kiegészítőnél is feltehetjük ugyanazt a kínos kérdést, amit az alapjátéknál és az első DLC-nél is: milyen történet? Szó szerint ugyanazt kapjuk, mint amit az Ambush of the Imposters nyújtott: idegen ArFA-sysek rosszalkodnak, meg kell őket állítanunk. A plusz annyi, hogy megjelenik a képben a cuki, szexi és gonosz Lievre (franciául nyulat jelent, és tényleg, ott vannak a fülei, amik a hajából készültek, segítség!). Rendes befejezést itt sem kapunk, csak egy ígéretet, hogy többet megtudhatunk a következő DLC-ből. (Köszi, az ilyen fajta ígéreteket már ismerjük).

Galéria megnyitása

A kiegészítő központjában a Demon Cave nevű új 100-as insta található, ott kell leszámolnunk az új ellenfelekkel, és egyben a lakásfelújításhoz is itt kell grindeljünk. Az új bossharcban sincs semmi új, két szamuráj testvér ellen küzdünk, taktika nem szükséges, az nyer, aki hamarabb kilapítja a másikat. A szokásos rohangászás, sikítozás, végtelen mennyiségű idegesítő stun és interreupt, amit az ellenfelektől kapunk adott. Az egész letudható kb. egy óra alatt, és ebbe már szokás szerint beleszámoltuk az átvezető filmeket és a párbeszédeket is.

A többi újdonság kozmetikai jellegű: lecserélhetjük a visítozó Ar-FA-sysünk hangját valami elviselhetőbbre és új személyiséget is választhatunk neki, és vannak új ruhák is. Ha végigcsináltuk az erre szolgáló unalmas küldetést, kinyithatjuk azt a részt, ahol meghallgathatjuk a játék háttérzenéit, de valami rejtélyes okból kifolyólag a DLC-k muzsikája nem szerepel a listában (hisztérikusan sikongatva erre ismét csak annyit tudok mondani, hogy biztosan lesz külön fizetős DLC, amiben ez benne lesz).

Ez a kiegészítő ha történetben nem is, de legalább összességében többet nyújtott, mint az előző, amit nem volt nehéz felülmúlni, de így is megkérdőjelezhető, hogy megérte-e az árát. Szerintem nem.

A harmadik DLC, a Collapse of Balance sztorija ott kezdődik, ahol az előző véget ért; a hibernálásból felébredt Lievre terveire még mindig nem derült fény, de biztosak lehetünk benne, hogy a háttérben dolgozik valamin. Hőseinknek az SBC Glocken pusztulását kell megakadályozniuk, ehhez két új karakter, Alice és Eugeo lesz segítségükre.

Alice és Eugeo mindketten lézerkardot (bocsánat, photon swordot használnak), egyedi kard skilljeiket el is tanulhatjuk tőlük, ha végigcsináljuk a velük kapcsolatos küldetéseket. Pizsiparti jelenetek is vannak a két karakterrel (már ha valaki erre gerjed). (Most mi a baj a fan service-szel? :) - a szerk.)

Galéria megnyitása

Ha nem vagyunk elég magas szintűek hozzá, akkor a kiegészítő már rögtön az elején, az első sima, mezei szörnyekkel folytatott harc elején felmossa velünk a padlót. Kis partimat egyetlen lövéssel leszedte egy röpködő kis izé, miközben azt kiabálta: "grindeljél még, nem grindeltél eleget!" - bár lehet, hogy ez utóbbit csak hallucináltam. Ha nem is kell hozzá max szintet elérnünk, és a legjobb felszerelésben feszítenünk, de mindenesetre ajánlott befejezni legalább az alap játékot, mielőtt belevágunk, vagy legalább felszedni még pár szintet, hogy ne oneshotoljanak minket. A kiegészítőbe egyébként akkor is belekezdhetünk, ha az előzőekbe nem fogtunk még bele, amit furának tartok, hiszen a történet az előző kettő folytatása.

Kaptunk egy új instát is, a Lost Gate-et, ami ugyanolyan részekből áll, mint az előzőek, csak máshogy összerakva (például jobb kanyar helyett bal kanyar van a folyosó végén, és kék falak helyett barna, vagy fordítva, már nem emlékszem). Ugyanazok az unalomig ismert ellenfelek, sivár szobák és igénytelen grafika köszön vissza, mint a játék többi részében. Újdonságként olyan szörnyeket is beraktak, amik akkor is szívatni fognak minket, ha megvan a megfelelő szintünk is instához (kb. 125-ös). A teszterek valószínűleg belehaltak az unalomba, mielőtt elértek volna a nehezebb szörnyekig, ezért mehetett át az egész a minőség-ellenőrzésen.

Galéria megnyitása

Új fegyvereket is kapunk, amik szintén variációk egy témára, egyedül a magas critet adó AR Blue Rose assault rifle érdemes a figyelmünkre, de mivel egy ritka mobból lehet hozzájutni, csak a lélekölő grinddel töltött órák számát növeli, ha meg akarjuk szerezni.

Az új játékmódok közül az egyik Defense Quest, ami abból áll, hogy egy Behemoth tank jön felénk marha lassan egy szűk helyen és időnként addokat idéz, (például rózsaszín robotokat...). Itt annyi a dolgunk, hogy leragasztjuk a bal egérgombot, elmegyünk kávét főzni, és mire visszatértünk, remélhetőleg mindegyiket ócskavassá lőttük. Ha sikerrel jártunk, és a tank megsemmisül, mielőtt elérte volna a célját, akkor bezsebelhetjük a csodálatos véletlenszerű zsákmányt, ami semmiben sem különbözik az eddigi többitől. Nagyon megéri. Ha a kávéfőzést kihagyjuk, akkor annyival még feldobhatjuk a dolgot, hogy mi is idézünk segítséget, ha az unalom mértékét mutató számlálónk eléri a megfelelő értéket. Rank1, 2 és 3 erejű egységet idézhetünk, attól függően eddig tart a türelmünk. A leggyengébb egy sima gépágyús mech, a 2-es már egy drón, a 3-as, legerősebb pedig egy nagyobb mech, ami stunnolni is tudja a Behemothot, és viszonylag jól sebez rajta.

Galéria megnyitása

A másik új játékmód neve Hero Quest. Ebben három helyszín közül választhatunk (sivatag, erdő, erőd), ahol 15 ellenséges ArFaSys-t kell levadásznunk, minél rövidebb idő alatt. Az egyetlen újdonság, hogy nem fő karakterünket irányítjuk, hanem társaink valamelyikét. Ez, ha másra nem, arra jó, hogy kipróbáljuk a mienktől eltérő telent leosztásokat. Jutalmul izgalmas Accessory Tokeneket kapunk, ami magas szinten, ha már amúgy is kigrindeltünk mindent, már nem sokat ér.

Pár apróság akad még a Collapse of Balance-ban, de egyik sem túl lelkesítő. Új skillek, amik pont olyanok, mint a régiek (némelyik még rosszabb is), új frizurák és ruhák, pár új avatar arc.

Galéria megnyitása

Galéria megnyitása grid_on

Erről a kiegészítőről is pontosan ugyanazt mondhatjuk, mint az előző kettőről: azt nyújtja, mint az alapjáték, ami nem jelent semmi jót. Az új játékmódok hamar megunhatóak, és a többi "újdonság" sem hoz semmi igazán újat. A három DLC története összesen három óra, ezen felül csak újabb, unalmas grindeléssel töltött órákat kapunk, miközben a játék fontosabb részeivel, amelyek problémásak voltak nem foglalkoztak: ostoba, beragadós MI, nem egyenletes nehézség, borzalmas, őskori, konzolos menürendszer, félig kidolgozott funkciók. PC-n is ugyanúgy maradtak a sűrűn jelentkező töltőképernyők, a nehezen navigálható menük, kényelmi funkciók hiánya és az igénytelen, szó szerint szürke grafika. Ráadásul a fejlesztők úgy döntöttek, még nem kínozták a játékosokat eleget, és nincs fejezték be az előző két DLC történetét ezzel a harmadikkal sem, hiszen a jövőben el kell még adni az újabb üres folytatásokat is. Nem nehéz, csak át kell írni pár számot, átnevezni pár régi bosst, elővenni a régi modelleket, elemeket, berakni egy dobozba, összerázni az egészet és kiönteni.

Akadnak még játékosok (ki tudja, miért), és a többjátékos módhoz hébe-hóba még lehet partnereket találni, de a PvP rész minden platformon halott. Sok sikert mindenkinek, aki ezek után még hozzá mer nyúlni ehhez a játékhoz. Megyek vissza terápiára.

Galéria megnyitása

Galéria megnyitása grid_on

Összefoglalás

Sword Art Online: Fatal Bullet - szezonbérlet értékelő

Sword Art Online: Fatal Bullet - szezonbérlet értékelő

Sword Art Online: Fatal Bullet - szezonbérlet értékelő
Szerzői értékelés
35
%
A három rövidke DLC-t magában foglaló szezonbérlet az év egyik legnagyobb lenyúlása (a másik az alapjáték).
Nem tudok semmit felhozni a védelmében, azon kívül, hogy legalább rövid.
Már meglévő elemekből igénytelenül összedobált tartalmak. Történet gyakorlatilag nincs, nem gazdagítja igazán az alapjátékot, ami hozzáad, az is értékelhetetlen, vagy félkész. Arra sem vették a fáradtságot, hogy az alapjáték hibáit kijavítsák.
{{ totalLabel }}
%
{{ userRateLabel }}

Neked ajánljuk

arrow_backward arrow_forward
Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward