Az Antarktisz nem hasonlít a bolygó egyetlen más részéhez sem. A Föld legelszigeteltebb kontinensén gazdag élővilág található, amelynek egy része sehol máshol nem fordul elő – és egy új kutatás most bizonyította, hogy rengeteg ilyen faj létezhet.
A múltban főként az Antarktiszra jellemző, viszonylag nagy élőlényekkel foglalkoztak a szakértők, a Belgica antarctica nevű, apró, szárnyatlan szúnyogtól kezdve a déli kontinensre jellemző tengeri állatok sokaságáig. De úgy tűnik, hogy mostanáig egy egész élőhelyet figyelmen kívül hagytak a kutatók, akik éppen ezért elővették az ásóikat, hogy megvizsgálják az Antarktisz talajában élő apró, mikroszkopikus szervezeteket.
A mikrobáknak nagy előnyük, hogy nagyon-nagyon kicsik, így méretükből adódóan felrepülhetnek és mozoghatnak a légkörben. Elkaphatják az óceáni áramlatokat is, és új területekre sodródhatnak, ráadásul ott vannak még az állati belek is, mint élőhely, amelyekben utazhatnak.
Az Antarktisz ugyanakkor nagyon messze van mindentől. „Ha valóban endemikus mikroorganizmusokat keresünk, akkor az Antarktisz jó kiindulási pont, mert ez egy földrajzilag elszigetelt kontinens” – mondja Noah Fierer, a Mikrobiális Kutatási Központ igazgatója. „Emellett olyan egyedülálló körülményekkel rendelkezik, amelyek más talajkörnyezetekben általában nem találhatók meg. A hideg nyilvánvaló, de emellett rendkívül száraz is minden. Az Antarktisz egy sivatag.”
Fierer Nick Dragone posztdoktori kutatóval és egy kutatócsoporttal együttműködve úgy döntött, hogy egy szinte mindenhol előforduló baktériumcsoportra összpontosítva vizsgálja az Antarktiszt. Ez Arthrobacter néven ismert, az Antarktisztól a trópusokig mindenütt megtalálható. A csapat szekvenálta az Antarktiszon talált Arthrobacter-törzsek genomjait, és összehasonlította őket máshol talált törzsekkel. Megállapították, hogy az általuk gyűjtött törzsek 90 százaléka egyedülálló volt.
„Az Arthrobacter-csoport tagjai ugyan a bolygó minden pontján megtalálhatók, de ha az egyes törzseket alaposan megvizsgáljuk, akkor – akárcsak a pingvinek esetében – az Antarktisz egyértelműen saját, jellegzetes biológiai történelemmel rendelkezik” – mondja Byron Adams, a Brigham Young Egyetem biológiaprofesszora és az eredményekről beszámoló tanulmány társszerzője.
Ezt követően a kutatók az antarktiszi minták egy részét laborkörülmények között tenyésztették, hogy alaposabban megvizsgálhassák őket. A baktériumok szélsőséges körülményeknek való kitettsége bizonyította, hogy bár más törzsekhez képest lassan növekedtek, rendkívül ellenállóak voltak, és képesek voltak elviselni a szélsőséges hőmérsékleti és szárazsági viszonyokat.
„A mikrobiológiában régóta él az a feltételezés, hogy »minden mindenütt megtalálható«” – mondja Dragone. „Az Antarktiszt gyakran tekintették lehetséges kivételnek, és eredményeink alátámasztják ezt. Úgy tűnik, hogy egyes antarktiszi talajmikroorganizmusok nagyon eltérnek a világ más tájain található rokonaiktól.”
Talán nem olyan könnyű meggyőzni az embereket arról, hogy törődjenek a mikroszkopikus életformák eltűnésével, mint a pingvinekkel és a fókákkal, de még soha nem volt ennyire sürgető feladat pontosan megállapítani, mi él az Antarktiszon. A NASA szerint 2002 és 2025 között az Antarktisz évente körülbelül 135 gigatonna jégtömeget veszített.
Egy tavalyi londoni konferencián már riadót fújtak a szakértők az Antarktiszon zajló drasztikus változások miatt, amelyek következményei mindannyiunkat érinteni fognak. A régió jövőjének megóvása azt jelenti, hogy fel kell mérnünk, mit veszíthetünk, legyen szó a Föld egyik utolsó vadonjának tornyosuló jéghegyeiről vagy az annak talajában rejtőző apró élőlényekről, hangsúlyozzák a kutatók.
„A biológiai sokféleségről általában pingvinek, fókák és bálnák jutnak eszünkbe, de ez a kutatás rámutat, hogy az Antarktisz legjellegzetesebb fajai közül számos mikroszkopikus méretű” – mondja Adams. „Az antarktiszi biológiai sokféleség védelme egyben azt is jelenti, hogy megóvjuk a talajban rejtőző biológiai történelmet.”
