Patkányok esetében már működőképes a laborban regenerált vese

A módszernek köszönhetően egy napon talán nem lesz többé szükség donorszervekre, hanem a páciens saját, korábban elégtelenül működő veséjét építik újra, és ültetik vissza a szervezetbe. 

Patkányok esetében már működőképes a laborban regenerált vese

A Massachusetts General Hospital kutatói laborban növesztett veséket ültettek be élő patkányokba. A transzplantált szervek egyelőre ugyan nem kifogástalanok, de kétségkívül működőképesek: a sikeres műtét után elkezdték szűrni a rágcsálók vérét, és vizeletet választottak ki.

Harald Ott kutatócsoportja nemrég elpusztult patkányok veséit használta alapként: a szakértők eltávolították a működésben aktív szerepet játszó sejtes elemeket a szervekből, csak a vese vázát képező szöveteket, és véredények strukturális komponenseit hagyták meg. Ezt követően kétfajta sejttípus segítségével regenerálták a szerveket: a véredények vázába az emberi köldökzsinór vénájából származó sejteket telepítettek, a vese többi részébe pedig újszülött patkányok veséjéből begyűjtött sejteket juttattak be. Ott és kollégái 2008 óta alkalmazzák ezt a módszert, és az elmúlt években már szívet és tüdőt is „építettek” hasonló módon.

Anthony Atala urológus szakorvos elmondása szerint a mostani eredmény azért nagyon fontos lépés, mert igazolja, hogy a vese szövetének pótlására is alkalmas a metódus. Jelenleg a veseelégtelenségben szenvedő betegeket dialízissel tartják életben, de hosszú távon csak a szervátültetés mentheti meg őket. Az Egyesült Államokban jelenleg nagyjából százezren várnak új vesére.

Más kutatócsoportok olyan szerveken dolgoznak, amelyek emberi sejtekből épülnek fel ugyan, de kívülről segítik a vesék működését. Ott szerint az általuk létrehozott szervek azért jobbak, mert idővel ugyanúgy beültethetőek lesznek, mint bármilyen donorszerv. Ehhez persze az kell, hogy igazolják, a módszerrel emberi szervek is létrehozhatók. A metódus óriási előnye, hogy az elképzelések szerint a szerv létrehozása során a páciens saját, elégtelen működésű veséjét tisztítanák meg a kóros sejtektől, majd ezt építenék újra, így egyrészt nincs szükség donorra, másrészt nagyban lecsökken a kilökődés veszélye is.

Ott módszerével megőrződik a vese háromdimenziós struktúrája, a véredények hálózata és azok a molekulák is, amelyek a sejtek növekedését és elhelyezkedését irányítják. Ennek köszönhetően a bejuttatott sejtek az esetek túlnyomó részében oda kerülnek, ahol szükség van rájuk. A szervek jelen állapotukban persze még igen távol állnak a klinikai kipróbálástól. Patkányokba beültetve a normális vizeletmennyiség alig harmadát tudták csak kiválasztani, és 36-szor lassabban szűrték ki a kreatinint a vérből, mint egy egészséges vese.

Ott szerint a nem túl fényes teljesítmény részben a szervek fejletlenségének eredménye, vagyis ha több időt hagynának a vesék laboratóriumi növekedésére, vagy felgyorsítanák a folyamatot, a problémák egy része megoldódna. A szakértő ugyanakkor hozzáteszi: a páciensek többsége akkor kezdi a dialízist, amikor vesefunkciójuk 15 százalék alá csökken, így már egy korlátozott működésű, de ennél a határnál hatékonyabban üzemelő szerv is nagy segítséget jelenthet a vesebetegek életminőségének javításában. A kutatók jelenleg sertés és emberi veséken tesztelik metódusukat, illetve igyekeznek gyorsabb ütemű fejlődésre bírni a bejuttatott sejteket.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward