MUCK – NYAKIG A…

Nem is gondolnánk, hogy fogadásból, vagy a „majd én megmutatom” érzéséből mennyi minden született az évek, évszázadok során. Újítások, találmányok, értékes és agyament ötletek, hasznos és hagymázas rémálmokat idéző kóklerségeket mind találhatunk a hosszú listában. Ide sorolható a maga módján a Muck története is, hiszen az egész egy hozzászólásból, vagyis beszólásból indult.

Egy kommentelő a Dani nevű Youtubert azzal találta meg, hogy úgysem lenne képes túlélő játékot csinálni. A hozzászólás címzettje ezt zokon vette, majd a tettek mezejére lépett és igaz ugyan, hogy nem egymaga, egy személyben dolgozott a játékon, de végül megszületett a Muck. A készítést vezető Dani szerint az a filozófia volt mögötte, hogy a beszólásra valami pozitív és építő, de legalábbis szórakoztató dolog szülessen végül.

A Muckot hamar el lehet intézni annyival, hogy egy Minecraft-klón és lenne is benne némi igazság, hiszen az alapötlet, a nappal-éjszaka veszélyei és a többi nem világmegváltó tervezés eredménye. Miért áll mégis 95%-on, majdnem 50.000 értékeléssel a Steamen egy ilyen játék?

Az egyik ok nyilvánvalóan az, hogy Dani követői azonnal lecsaptak rá és ahogy nagyobb nevek is felkarolták terjedni kezdett, mint a vírus. Hasonlót láthattunk az Among Us berobbanásával is, ami a map napig 92% körül áll majd félmillió értékeléssel, de ez utóbbinál azért egy minőségibb játékról van szó, ami meg is terhelte a készítőit a hirtelen jött népszerűségével. Szóval a hírességek vagy a nagy követőszámmal rendelkező netes személyiségek persze, hogy rengeteg érdeklődőt terelnek egy adott játék felé, eddig egyszerű a képlet.

A játék ingyenes, tehát „csupán” az időnket kockáztatjuk, ha rászánunk valamennyit. Kíváncsiságból sokan belepillantottak, így hamar kisebb rajongótábor alakult ki a Muck körül, ami részben annak is köszönheti mindezt, hogy meglehetősen nehéz. Az utolsó összetevő pedig minden bizonnyal az, hogy többjátékos módban is indíthatunk egy játékot, ahol egymást segítve, egymáson röhögve gyűjtögethetünk, harcolhatunk és foghatjuk a fejünket azon, hogy egyre másra elhullanak társaink.

Szóval a Muck nehéz. A nehéz jelentése persze sok mindenen múlik: tapasztalat, jártasság vagy épp tehetség kérdése is lehet a dolog, de egy dolog biztos. Ha belecsöppenünk egy játékba és az első lépésekben még azt magyarázgatja a játék, hogy keressünk egy darab követ, amivel fát „vághatunk” és így építhetjük meg életünk első crafting asztalát, akkor azért sejthető, hogy az első lépések után még rengeteg felfedezni való várat még magára.

Megismerkedhetünk a ládákkal, a különféle fákkal, sziklákkal, gombákkal és lényekkel. Tervezgethetünk egy saját házikót építeni és azon is elgondolkodhatunk, hogy hol lenne ideális hely egy bázishoz.

Mindez az idill addig tart amíg le nem száll az éj, ugyanis ekkor szörnyek sokasága indul el felénk – bárhol is legyünk – és harcolhatunk vagy menekülhetünk egészen pirkadatig. Persze a szörnyek nem tűnnek el a nap első sugaraira, nem vámpírok. Lelkesen a nyomunkban maradnak, pedig a napos órákat fejlesztéssel, gyűjtögetéssel, gyártással szeretnénk tölteni és a környezetünket sem ártana jobban feltérképezni.

Mindezt könnyen lehet, hogy harcolva és futás közben kell megejtenünk, ugyanis az éjjelről ott maradt dögök elhulltukig ragaszkodnak hozzánk. Persze nagyobb esély van arra, hogy mi halunk bele az első napon a kergetőzésbe és vagy fél tucat próbálkozás kell ahhoz, hogy némi elképzelésünk alakuljon ki arról, hogy itt bizony időnyomás alá vagyunk helyezve és a túlélést csupa neon színű nagybetűvel értették a készítők.

Hamar megtanuljuk, hogy miként kell kitérni a goblin és kis t-rex szerű lények támadásai elől, építgetni kezdünk, új alapanyagokat és recepteket ismerünk meg és még így is belehalunk a következő éjszakába, ugyanis ellenségeink egyre erősebbek lesznek. Ha házat építünk, szétverik, ha futunk, kergetnek és támadnak, vagyis nagyon fontos, hogy a rendelkezésünkre álló idővel miként gazdálkodunk, ahogyan az is számít, hogy reflexből tudjuk, miből mit gyárthatunk és hogyan jutunk egyre erősebb felszereléshez.

Mindeközben a lekaszabolt szörnyekért aranyérméket kapunk, amit a pályán véletlenszerűen elszórt ládák kinyitására használhatjuk fel. Ez azért is jó nekünk, mert véletlenszerű power-upokat kapunk, mint az életszívó fegyver, a dupla ugrás, a gyorsabb sprintelés vagy az életerő regeneráció. A jó hír, hogy ezek nagy mértékben segíthetnek a túlélésben, a rossz hír, hogy véletlenszerű, hogy mit kapunk, vagyis hiába találjuk meg a favágók kockás ingét, ha egy kis gyorsaságra vagy életerőre lenne szükségünk.

A játék mégis szórakoztató. Fogunkat összeszorítva küzdhetünk a sors és a kíméletlen játékmechanika ellen szólóban, de társakkal még jobb móka a dolog, a végkimenetel pedig sokáig nem lehet kétséges. A fejlődés kötelező, hiszen nem csak erősebb szörnyek, de minibossok és valódi óriási főszörnyek is ránk spawnolnak néhány naponta. Ha nem állunk készen, akkor nekünk annyi. És nem véletlenül fogjuk úgy érezni magunkat, mint egy bizonyos WoW bossnál, aki okkal szól be a játékosoknak a trailerben.

A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy a gamerek szeretik a kihívásokat, újra és újra nekifutnak a Mucknak. Igaz ugyan, hogy az easy nehézség is durva elsőre, de a gyakorlásra vágyók a creative módban szörnyek nélkül tréningelhetik magukat az éles helyzetekre. Szükségük is lesz rá, mivel egy hét sem telik el Muck földjén, és vele találjuk szembe magunkat. Sok sikert! Hajrá! De komolyan!