Az Apple az elmúlt hét folyamán mutatta be várva várt újdonságait, a 2019 óta először frissített Mac Pro asztali munkaállomást, ami immár végleg szakított az Intel processzorokkal, valamint a Mac Studio frissített kiadását, ami a korábbiaknál sokkal ütőképesebb alapokra építkezhetett. Mindkét modellnél elérhető az Apple Silicon sorozat legújabb és legerősebb képviselője, az M2 Ultra, ami lényegében két darab M2 Max lapkát fog össze egyetlen tokozáson belül, ennek megfelelően az M2 Max erőforrásai duplázódnak. A Mac Studionál nem alapértelmezett az M2 Ultra SoC használata, a Mac Pro munkaállomásnál azonban igen, ahogy azt korábbi összefoglalónkban már említettük.
Akkoriban még csak az Apple saját belsős mérései álltak rendelkezésre, amelyek ugyan beszédesek és figyelemre méltóak, a végső verdiktet mégsem ezek, hanem az első független tesztek alapján lehet meghozni, amelyek ezen a héten jelenhetnek meg. Szerencsére már most is rendelkezésre áll néhány teszteredmény, igaz, ezek is csak hozzávetőleges képet mutatnak az új processzorok teljesítményével kapcsolatban, de így is érdekes lesz látni, hogy hozzájuk képest mit mutatnak majd a független tesztek, amelyek sokkal részletesebb tesztcsokorral készülnek. Nézzük is, mi a helyzet a GeekBench 5 és a Geekbench 6 adatbázisában felbukkant tesztek alapján.
Górcső alatt a processzormagok teljesítménye
Az új Apple Silicon, vagyis az M2 Ultra SoC összesen 24 processzormagot foghat munkára, ezek közül 16 darab teljesítményre hangolva, míg 8 darab energiahatékonyságra optimalizálva érkezik. Az iGPU részlegben akár 76 GPU mag is jelen lehet, míg a rendszermemória kapacitása 192 GB-nál tetőzik. Ez érezhető előrelépés az M1 Ultra képességeihez mérve, hiszen ott még csak maximum 20 processzormagot, illetve maximum 64 GPU magot kaphattunk, a rendszermemória pedig 128 GB-nál tetőzött. A Neural Engine ebben az esetben is 32 maggal bír, viszont 22 helyett immár 31,6 billió műveletet tud elvégezni egyetlen másodperc leforgása alatt. A kijelző-vezérlő ebben az esetben már akár 6 darab Pro Display XDR kijelzőt is kezelni tud egyidejűleg.
A munkaállomás-processzorokkal kapcsolatban egyébként érdemes megjegyezni, hogy ezek rendszerint magas IPC-vel (órajelenként végrehajtható műveletek száma), magas órajelekkel, sok processzormaggal, illetve a nagy memóriakapacitás támogatásával érkeznek annak érdekében, hogy megfelelő teljesítményt nyújtsanak, plusz a bővíthetőség is fontos szempont, így általában PCI Express sávokból sincs hiány. Az AMD RYZEN Threadripper Pro W5995X és az Intel Xeon W9-3945X egyaránt maradéktalanul megfelel az említett szempontoknak, hiszen mindketten jó teljesítménnyel és jó bővíthetőséggel rendelkeznek, alapjukat pedig a szerverpiaci fejlesztések adják.
Az Apple Mac Pro esetében a bővíthetőség korlátozott, illetve a SoC képességei is azok, cserébe viszont kapunk speciális célú gyorsítókat, a fogyasztás mérsékelt, így a hőtermelés is az. Az M2 Ultra SoC tervezésénél igazából nem a magas órajelek és a maximális bővíthetőség játszhatta a főszerepet, hanem a sokoldalú SoC, ami tökéletesen illeszkedik az adott szoftveres környezethez és remekül gyorsíthatja azt. Tápellátás és hűtés terén egyaránt limitált volt a mozgástér, ami szintén szerepet játszott abban, hogy a végeredmény úgy alakult ahogy. Azt persze nem szabad elfelejteni, hogy a Mac Pro életében az M2 Ultra az Intel utáni éra első képviselője, a későbbiekben ennél nagyobb teljesítményű SoC egységek is készülhetnek, ahogy a gyártó „elkapja a fonalat”.
Hogy az M2 Ultra SoC hogyan teljesít az AMD és az Intel aktuális processzoraival szemben? A Geekbench 5 kiszivárgott eredményei alapján az alábbi táblázat ad róla képet.
A fentiek alapján az M2 Ultra még a Core i9-13900K legyőzésére sem képes egyszálas terhelésnél, a többszálas munkafolyamatok esetében pedig még nagyobb szakadék tátong a két termék között. A munkaállomásokba szánt Intel és AMD processzorokkal szemben az egyszálas teljesítmény már jobb, viszont ahogy több szálat kell munkára fogni, az Apple M2 Ultra már sokkal lassabbá válik, nem tud lépést tartani riválisaival – több processzormagra lenne szüksége.
Noha a fenti csak egy szelete a teljes képnek, nagyjából mégis rávilágít arra, mire is számíthatunk az összehasonlítások alkalmával. Azokon a területeken persze, ahol a speciális célú gyorsítók labdába rúghatnak, jelentősen változhatnak az erőviszonyok, de erre majd csak a következő napok folyamán derülhet fény. Mindenképpen érdekes lesz látni, ár/teljesítmény arány terén mit alkotott az Apple.
Célkeresztben az iGPU
Az Apple M2 Ultra SoC fedélzetén maximum 76 GPU maggal rendelkező iGPU található, modelltől függően, ami érezhető előrelépés az M1 Ultra esetében alkalmazott maximum 64 GPU maghoz képest. Az OpenCL teljesítményt vizsgáló tesztek alkalmával a GeekBench 6 alatt az M2 Ultra nagyjából 220 000 pont körüli szintet ért el, míg az M1 Ultra esetében ez a szám átlagosan 155 000 körül helyezkedett el, azaz a friss SoC egység több mint 40%-kal gyorsabb, mint elődje. Utóbbi azért is érdekes, mert a GPU magok száma csak 10% körüli mértékben nőtt, viszont a Neural Engine sokkal ütőképesebb lett – kérdés, utóbbit használta-e a tesztben az algoritmus; ha igen, az sok mindent megmagyarázna.
Az OpenCL teljesítmény alapján az M2 Ultra fedélzetén található iGPU teljesítménye valahol a GeForce RTX 4070 Ti-é (208,340) és a GeForce RTX 4080-é (245,706) között helyezkedik el. Ha még közvetlenebb összehasonlítást szeretnénk, akkor az Nvidia RTX A5000-es és az AMD Radeon RX 6800 XT teljesítményszintjét említhetjük, nagyjából ezeken a szinteken helyezkedik el az Apple újdonsága. Ezek persze csak a nyers számítási képességek, amelyekből arra persze nem derült fény, hogy játékok alatt pontosan mi a helyzet.
A GFXBench tesztjei már egy fokkal érdekesebbek, ott ugyanis a 4K Aztec Ruins offcreen test alkalmával az Apple M2 Ultra 55%-kal mutatkozott gyorsabbnak az M1 Ultra SoC-hoz képest. Ez a szám jobban megmutathatná, hogy a játékok alatti teljesítmény hogyan alakul, ám még mindig nem tökéletes összehasonlítási alap. Ez a szoftver jellemzően nem jól skálázódik a csúcskategóriás hardvereken, ami nem is olyan meglepő, hiszen főként okostelefonokban használatos SoC egységekhez készült, nem olyan videokártyákhoz, mint amilyen például a GeForce RTX 4070 Ti. A lenti screenshot alapján az M2 Ulra közel 315 FPS-t ért el a 4K Aztec Ruins high-tier offscreen test alkalmával, ami a Metal API használata mellett futott. PC-s vonatkozásban ez valahol a GeForce RTX 4070 Ti és a GeForce RTX 4080 teljesítménye közé helyezi a terméket, utóbbiak persze DirectX 12 api mellett futottak.
A fenti eredményeket egyelőre érdemes távolságtartóan kezelni, ugyanis a tényleges teljesítmény ezektől eltérő lehet, főleg játékok alatt, amelyekbe rendszerint beletörik az Apple chipjeinek képzeletbeli bicskája.
A következő napokban kiderül, hogyan teljesít az M2 Ultra SoC a rivális termékekhez képest, hiszen rövidesen megjelenhetnek a róla szóló független tesztek.
