Bár a kérdéses cég, a Vainu szerint az együttműködés egyfajta börtönreformnak tekinthető, amely révén értékes tapasztalatokra tesznek szert az elítéltek, a börtönmunka kritikusai úgy vélik, hogy a startup elsődlegesen ugyanazért vágott bele projektbe, mint bármely más hasonló terveket fontolgató vállalkozás: hogy kiaknázza az alacsony bérért dolgozó munkaerőt, akinek ráadásul nincs is nagyon választása, hogy milyen feladatokat vállal el.
A Vainu egy átfogó adatbázison kiépítésén dolgozik, amely a világ minden táján segít a cégeknek együttműködő partnereket találni, mondja az egyik alapító, Tuomas Rasila. Ennek megvalósulásához rengeteg üzleti híren kell átrágniuk magukat az elemzőknek, akiknek az a dolguk, hogy felcímkézzék a kérdéses irományokat, mégpedig olyan módon, hogy kiderüljön például, egy adott cikkben az Apple szó a techcégre, vagy egy gyümölcstermesztő vállalkozásra vonatkozik. Az adatbázist működtető algoritmus ugyanis ezen felcímkézett adatok alapján tanulja meg, hogy kit kivel párosítson össze.
A feladatra nem volt nehéz angol nyelven beszélő munkaerőt találni, a Vainu egyszerűen létrehozott egy fiókot az Amazon Mechanical Turk platformján, ahol bőven akadtak vállalkozók a feladatra. A kisebb nyelvekre azonban sokkal nehezebben találtak embert, a finn cikkeket például csak egyetlen személy kezdte tagelni az MTurk rendszerében. A cég vezetői látták, hogy ez nem lesz elég, így más megoldást kerestek. Mivel a cég irodája egy épületben van az ország börtöneit felügyelő szervvel, felmerült az ötlet, hogy próbálják meg börtönmunkának kiadni a feladatokat.
Az együttműködés három hónapja kezdődött, és a Vainu jelenleg két intézmény rabjaival dolgozik együtt. A cég számítógépeket szállított ki a börtönökbe, és a végrehajtott feladatok után járó pénzt kifizeti a finn büntetésvégrehajtási felügyeletnek. A munkabér elvileg egyezik az MTurk keretében dolgozók bérével, bár azt a börtönfelügyelet dönti el, hogy ebből mennyit kapnak meg a rabok, és hogy egyáltalán ki vehet részt a programban. Jelenleg nagyjából 100 elítélt dolgozik a Vainunak napi néhány órában.
A felügyelet mindenesetre lelkesen vágott bele az együttműködésbe, mivel a projekt olyan börtönmunka lehetőségét kínálja, amely során nagyon alacsony az erőszakos cselekmények bekövetkeztének esélye. Csak egy laptop kell a munkához, amivel kevés kárt lehet okozni, szemben mondjuk az olyan tevékenységekkel, mint a fémmegmunkálás, ahol a szerszámok könnyen fegyverré alakíthatók.
A Vainu azt reméli, hogy a programot más finn börtönökre és más országokra is kiterjeszthetik a jövőben, mivel ezekre a feladatokra általában nehéz helyi munkaerőt találni. A kezdeményezéssel Rasila szerint mindenki nyer, hiszen ők megkapják a munkaerőt, a rabok pedig olyan feladatot végezhetnek, ami globálisan is egyre jelentősebbnek számít, hiszen a mesterséges intelligenciák fejlesztése egyre fontosabb és értékesebb terület. Így az elítéltek olyan munkán dolgozhatnak, amitől hasznosnak érzik magukat, és tapasztalataikat később a börtönön kívül is hasznosíthatják.
A hasonló projektek kritikusai szerint ugyanakkor a kezdeményezés komoly etikai aggályokat vet fel. A munka ugyanis rendkívül monoton és repetitív, és igazándiból csak nagyon alacsony szinten fejleszti a készségeket, így erősen véleményes, hogy mennyire hasznosítható a későbbiekben, mondja Sarah T. Roberts, a Kaliforniai Egyetem informatikai szektorban dolgozókkal foglalkozó kutatója. Roberts szerint, ha hasonló munkát egy egyetemi kutató próbálna a rabokra sózni, a kezdeményezés biztosan elbukna az intézmény etikai bizottsága előtt. A kutató azt is hozzátette, hogy bár az jó, hogy a rabok elvileg annyit kapnak, mint az MTurk dolgozói, de utóbbi rendszer eleve nagyon alacsony órabérekkel működik. Egy nemrégiben közzétett felmérés szerint az átlagos kereset 2 dollár óránként.
