Az elemzők nem túl derűlátóak a globális chiphiány alakulásával kapcsolatban, szerintük még akár egy évig is fennállhat a jelenlegi helyzet, sőt, időközben akár még némi romlásra is fel kell készülni. Noha a jövővel kapcsolatban egyelőre mindenki sötétben tapogatózik, így nehéz megjósolni, mi minden jön még közbe, ami a chipgyártást akadályozhatja, az már most biztosnak tűnik, hogy a TSMC és a UMC üzemeit elérte egy újabb probléma, ami nem más, mint a vízhiány.
Tajvanon mostanság van a tájfun-szezon, ám a megszokotthoz képes meglehetősen enyhének ígérkezik az időjárás, már ami a csapadék mennyiségét illeti, ez pedig igen komoly negatív hatást gyakorol a sziget vízkészleteire – lényegében történelmi mélypontról van szó. A vártnál kevesebb csapadék miatt a sziget közepén, illetve déli részén is kimerülőben vannak a vízkészletek, nagyjából 20%-nyi kapacitás áll még rendelkezésre, ez pedig korlátozások bevezetését is indokolja.
Márpedig a chipgyártáshoz szükség van egy csomó feltétel egyidejű teljesülésére: kellenek a nyersanyagok, megfelelő áramellátás, valamint rengeteg tiszta vízre is szükség van, az ugyanis létfontosságú összetevő a gyártás bizonyos folyamatainál. A korlátozások miatt a TSMC üzemei nem jutnak elegendő tiszta vízhez a megszokott forrásokból, vagyis a helyi vízhálózatból, így a vállalatnak más utat kell találnia ahhoz, hogy a chipgyártás zökkenőmentesen folytatódjon.
A vízhiányt jelenleg úgy próbálják ellensúlyozni, hogy kisebb rendelések keretén belül szereznek be vizet, amit aztán tartálykocsikkal szállít le a megbízott partner. Ez nyilván extra kiadást, illetve extra ügyintézést követel, azt viszont egyelőre nem árulták el, pontosan mekkora szállítmányok érkeznek és ezek mekkora plusz költséget jelentenek a vállalat működése során. Amennyiben a helyzet nem javul, abszolút nincs kizárva, hogy az extra költséget áthárítja a vállalat a megrendelőkre, ez főként az új megrendeléseket érintheti majd, azaz néhány hónapos átfutási időre is lehet számítani.
