A globális chipgyártás jelenleg csúcsra van járatva, ám így sem készül annyi lapka a különböző piaci területekre, mint amennyire megrendelést adtak le a partnerek, ennek köszönhetően több területen is komoly hiány alakult ki. Az egyik ilyen terület az autóipar, amelyet a TSMC a tajvani kormányzat kérésére megpróbál majd kisegíteni, de egyéb szegmensekben sem túl rózsás a helyzet, ami több oknak is köszönhető. Ráadásul az elemzők most úgy látják, az aktuális állapot még romolhat is a következő félév folyamán, a régi kerékvágásba így egyhamar nem térhet vissza a piac – a többség úgy látja, még 2022-ben is rengeteg problémát okozhat a chiphiány.
Jelenleg mintegy 30%-kal több megrendelést kapnak a különböző piaci szereplők, mint amennyit az aktuális gyártókapacitással ki tudnak szolgálni, ami nem egy kedvező helyzet, hiszen ennek hatására a partnerek nem kapnak annyi chipet, amennyivel a megrendelőiket ki tudják szolgálni, ez pedig termékhiányt, illetve az árak emelkedését okozza.
A hiány mögötti okok
Hogy mégis mi történt a piacon? Egyrészt a COVID-19 elleni védekezéssel kapcsolatos korlátozások miatt rengeteg programról kell lemondaniuk az embereknek, sokan dolgoznak és tanulnak otthonról is, ezáltal több eszközt vásárolnak a zökkenőmentes tanuláshoz, munkához és kikapcsolódáshoz. Ennek hatására minden termékből több fogy, ezt az emelkedő tendenciát pedig képtelen lekövetni a chipgyártás.
A második összetevő az, hogy a meglévő chipgyártó-kapacitás már 2018 és 2019 folyamán is csak éppen hogy ki tudta szolgálni az igényeket, ez a kapacitás pedig érthető módon kevésnek bizonyult a 2020-as és 2021-es év folyamán jelentkező extra kihívások leküzdéséhez. 2018 folyamán az Intel már szembesült azzal, hogy a gyártókapacitás nem elégséges a processzorai iránt növekvő igények kiszolgálásához, így az elmúlt évek során óriási tőkeberuházások keretén belül bővítette különböző kapacitásait, a munka gyümölcse pedig be is ért, hiszen a pandémia alatt jobban állta a sarat a vállalat, mint bérgyártóra támaszkodó konkurense, már ami a processzorok elérhetőségét illeti. Ez persze a piaci részesedésre is kedvező hatást gyakorolt, de ez már egy másik történet.
A harmadik ok, ami miatt a gyártókapacitás kevés lett az elmúlt időszakban, az a Kína és az Amerikai Egyesült Államok között húzódó gazdasági csatározás, amelynek köszönhetően a piaci szereplők próbálnak nagyobb raktárkészletet összeállítani a különböző komponensekből annak érdekében, hogy jobban helytállhassanak a piacon, illetve a váratlan fordulatokat is jobban le tudják követni, ezt az igényt azonban már nem tudja kielégíteni a csúcsra járatott beszállítói lánc.
Borúlátó előrejelzések
Az elemzők most úgy látják, hogy a félvezetőipari vállalatok 10-30%-kal kevesebb lapkát tudnak leszállítani, mint amennyire megrendelés lenne, és ez a helyzet az elkövetkező 3-4 negyedév folyamán nem is igazán változhat, valamint további 1-2 negyedévre is szükség lesz ahhoz, hogy a kereskedelmi csatornák újra feltöltődjenek a megszokott szintre. A helyzet kilátástalanságát növeli, hogy az idei év második felére sokan azt remélik, fokozatosan enyhíteni lehet a korlátozásokat, ez azonban tovább fokozhatja a chiphiányt, ami további nehézségeket okozhat. Az ellátási láncban tehát rövidebb távon nem várható javulás, a nyersanyagok ára pedig tovább emelkedhet.
A kapacitás-bővítés egyébként nem egy egyszerű feladat, ugyanis a tervezésnek és a kivitelezésnek nagyon hosszú átfutási ideje van. A TSMC és a GlobalFoundries egyaránt bejelentette már, hogy idén gyártókapacitást szeretne bővíteni, de ugyanerre készülnek a tokozásokat gyártó vállalatok is. Az új igények teljesítése hónapokba telhet a gyártósorok különböző komponenseit készítő vállalatoknak, mint amilyen az Applied Materials, a Lam Research, a KLA, vagy éppen az ASML, plusz a leszállított eszközöket be is kell építeni, ami szintén időigényes feladat. Egy-egy kapacitás-bővítéssel kapcsolatos döntésből csak sok-sok negyedévet követően lehet kézzel fogható eredmény, részben ez is okozza a problémát.
Stratégiaváltásra kényszerülnek a gyár nélküli vállalatok?
Az persze megint egy másik kérdés, hogy mi lesz később, ha a kapacitásbővítés segítségével sikerül kielégíteni az aktuális megrendelői igényeket, és esetleg soknak bizonyul az új kapacitás, ugyanis az is probléma, ha nincsenek kellő módon kihasználva a gyártósorok. Pontosan ezért is elővigyázatosak a gyártók.
Azt is érdekes lesz látni, a chiphiányos állapotra hogyan reagálnak majd a különböző vállalatok, azaz kénytelenek lesznek-e elcsúsztatni egyes friss termékcsaládjaik bejelentését, illetve rákényszerülnek-e arra, hogy a tervezettnél szűkebb termékpalettával indítsák hódító útjukra új termék-generációikat. A jövő tehát most nem tűnik valami fényesnek, de reméljük, az elkövetkező néhány negyedév során sikerül orvosolni a chiphiányt, ha nem is teljes egészében, legalább nagy részben.
