Az Olduvai-szurdokban felfedezett, körülbelül 1,5 millió évvel ezelőttre datált csonteszközök újabb bizonyítékkal járulnak hozzá ahhoz a teóriához, miszerint már a Homo erectus is gyakran használt csontokat eszközként. Az utóbbi időben egyre több ezt megerősítő lelet került elő, például egy 1,4 millió éves csontbalta is, Etiópiából.
„A csonteszköz-kultúra sokkal korábban jelenik meg a régészeti nyomokban, mint azt bárki is gondolta volna” – mondja Michael Pante, a Colorado Állami Egyetem paleontológusa, aki nem vett részt a kutatásban. Az eszközhasználat az emberfélék körében nagy hagyományra tekint vissza. Az Australopithecus nemzetség tagjai már 2,6 millió évvel ezelőtt is készítettek kőeszközöket. A csontból készült tárgyak ugyanakkor csak jóval később jelennek meg a régészeti leletekben: eddig jellemzően európai és ázsiai lelőhelyeken bukkantak fel, és legfeljebb 400 ezer évesre datálták őket.
Az Olduvai-szurdokban talált leletek az ezt a narratívát megkérdőjelező felfedezések közé tartoznak. A terület fosszilis maradványok gazdag lelőhelyének számít, például az 1960-as években itt találták meg a Homo habilis nevű korai emberféle első ismert példányait, és a kutatók azóta is gyakran találtak csonteszközöket a területen. Már Mary Leakey, a híres paleoantropológus is írt néhány ilyen leletről, de eredményeit csak részlegesen publikálta. Ennek oka részben az volt, hogy a legtöbb csonteszköz eredeti környezetéből eltávolítva került elő, így nem lehetett pontosan datálni.
A gondosan feltárt árkokban talált tárgyakat viszont sokkal könnyebb időben és térben elhelyezni. A legújabb eredmények a 2015 és 2022 között végzett olduvai ásatásokon alapulnak. A kutatók több terepi szezont töltöttek az árkok feltárásával, hogy tanulmányozzák, hogyan változott a technológia, amikor a Homo erectus, a modern embert és a neandervölgyieket is magában foglaló fajok kis agyú elődje, valamikor 1,5–1,8 millió évvel ezelőtt a H. habilis helyébe lépett a térségben.
A kutatócsoport 27 csonteszköz leírását tette közzé. Egy 1,5 millió évvel ezelőttre datált rétegben a kutatók egy víziló tetemét tárták fel, amelyet kő- és csonteszközök vettek körül. A csonteszközök elefántok, vízilovak és szarvasmarhák nagy végtagjaiból készültek, és valószínűleg olyan feladatokra használták őket, mint a hús feldolgozása és a gumók kiásása, mondja Jackson Njau, az Indianai Egyetem paleoantropológusa.
Njau szerint a csontszerszámok előállításához a H. erectus a kőeszközök kapcsán megismert pattintáshoz hasonló módszert alkalmazott. Ez arra utal, hogy képesek voltak egy, már a H. habilis által is használt, technikát átvenni és egy másik anyagra alkalmazni. „Ez egy igazán jelentős technológiai áttörés lehetett” – mondja Njau.
