A NASA tegnap részletes sajtótájékoztatón prezentálta, hogy állnak hordozható atomreaktoruk tesztelésével, amely 40 éve az első új reaktor, amelyet az Államokban tesztelnek. A Kilopower egy kísérleti fissziós rendszer, amelyet a jövő más égitesteket kolonizáló űrhajósai magukkal vihetnek, hogy energiával lássák el elektromos berendezéseiket az utazás és a letelepedés során.
Egy hosszabb marsi küldetést ugyanis nem lehet majd a Földről vitt forrásokból fedezni, és bár a napenergia megoldást jelenthet a problémára, egy miniatűr reaktor még kényelmesebben orvosolhatja a gondot. Arról nem is beszélve, hogy ez utóbbi olyan helyeken is működni fog, ahol a Nap sugaraiból nem lehet elegendő energiát nyerni.
A NASA az elmúlt időszakban Nevadában tesztelte a reaktort, amely egy kis darab urán-235-öt használ üzemanyagként. Ahogy az urán hasad, hő fejlődik, amelyet készülék elektromos energiává alakít át. A prototípus a várakozásokat meghaladva több mint 4 kilowattos teljesítménnyel működött 800 °C-os hőmérséklet mellett, 35 százalékos hatásfokkal alakítva át az energiát.
A többlethőt egy nagy, kinyitható tányér adja le a rendszer tetején. A reaktor a fejlesztők elmondása szerint teljesen biztonságos, önszabályozó és nem igényel állandó felügyeletet, ami óriási előny lehet egy űrküldetés elfoglalt tagjai számára.
A végső cél, egy 10 kilowattos minireaktor megalkotása tehát tényleg karnyújtásnyira van, ez pedig már elég lehet ahhoz, hogy évekre stabil, minden külső tényezőtől független energiaellátást biztosítson egy mélyűri küldetés során is. A kész reaktor nagyjából 2 méter magas lesz a tervek szerint, és mindig a küldetéstől függő számú darabot küldenek majd el az űrhajósokkal. Egy marsi bázis fenntartásához például négy ilyen reaktor elég lehet.
Néhány mélyűri járművet már jelenleg is atomenergiával működtetnek, az ezekben elhelyezett radioizotópos termoelektromos generátorok (RTG) azonban sokkal alacsonyabb teljesítményűek, mivel plutóniummal üzemelnek. Ezek legfeljebb 1 kilowatt leadására képesek, vagyis a Kilowatt ott kezdi, ahol az RTG-k abbahagyják.
A Kilowatt másik előnye az RTG-kel szemben, hogy míg az utóbbi folyamatosan működik, ha egyszer beindult a láncreakció, az előbbit tetszés szerint bármikor ki és be lehet kapcsolni. Így lehetőség van arra például, hogy ha egy küldetés 15 év alatt éri el a Kuiper-övet, a reaktorokat csak ott kapcsolják be, vagy amikor a Marson éppen nincs rájuk szükség, leállítsák ezeket.
A következő szakaszban a rendszert az űrben akarják tesztelni a fejlesztők, amire másfél éven belül sor is kerülhet.
