Az aerodinamika ritkán skálázható jól, ez kiválóan látszik a ma élő nagytestű madarakon. A paleontológusok számára ezért is nagy rejtély, hogyan voltak képesek repülni a mai legnagyobb, röpképtelen madaraknál is nagyobb testű állatok. Az elmúlt időszakban négy tudományos publikáció is megjelent a Quetzalcoatlus northropi nevű faj repülésével kapcsolatban. Utóbbi valószínűleg a valaha élt legnagyobb pteroszaurusz, és a legnagyobb testű állat, amely repülni tudott a Földön.
A 10–12 méteres szárnyfesztávolsággal rendelkező, Észak-Amerikában honos pteroszaurusz nagyobb volt, mint a könnyebb repülők némelyike. Röpképességének rejtelmeibe többek közt egy kisebb, most először leírt rokona, a Q. lawsoni révén nyertek bepillantást a szakértők. Ahhoz, hogy az állat a levegőbe tudjon emelkedni, legalább csípőmagasságig fel kellett ugrania, hogy szárnyait mozgatni tudja. A Q. northropi esetében ez 2,5 méteres magasságot jelentett, amire még úgy is elég kevés állít képes ma, hogy nem húzza le őket a hatalmas szárnyak súlya.
A pteroszauszuszok hatalmas szegycsonttal rendelkeztek, erre tapadtak a repülőizmok, így a csontok alapján nem kérdés, hogy tudtak repülni, de ehhez látványos manővereket kellett bevetniük, mondják a szakértők. A landolás valószínűleg szintén nem volt túlságosan kecses: az állatnak le kell lassítania magát a levegőben, amihez hatalmas szárnycsapásokra volt szükség, majd amikor szinte lebegett, lehuppant, négy lábra állt, és elballagott, vélik a kutatók.
A Quetzalcoatlusokról a korábban a szakértők úgy hitték, hogy dögevők lehettek, mint a kondorkeselyűk, de az új tanulmányok szerzői más véleményen vannak. Az állatok csőre ugyanis túl törékeny volt ehhez, így vélhetően inkább mai gémekhez hasonló életmódot folytattak, vagyis kisebb halakat és hüllőket fogtak meg a vízből, illetve puhatestűek után kotorásztak az iszapban. Ami az állatok élőhelyét illeti, az 5,5 méteres szárnyfesztávolságú Q. lawsoni a vizsgálatok alapján nagyon elterjedt volt egy alkáli-tavakkal borított, szubtrópusi régióban. A tavakban bőven voltak puhatestűek, amelyek gazdag táplálékot biztosíthattak az állatoknak.
A Quetzalcoatlusok több millió évig élhettek hasonló környezetekben, mielőtt a kréta kor végi katasztrófában kihaltak volna. Az új eredmények jelentősen árnyalják a legendás pteroszauruszokról kialakult korábbi képet, amely a jelek szerint egészen másként élt, mint ahogy a szakértők korábban hitték.
