A csillagászok újabb bizonyítékot találtak arra, hogy egy hatalmas hullám halad át galaxisunkon: a Tejútrendszer korongjának szélén lévő csillagok úgy mozognak, mint az emberek, akik a stadionban „hullámoznak”. A csillag mozgásának nyomon követésével a kutatók a hullám bizonyos tulajdonságait is meghatározták.
A Tejútrendszert nem tudjuk kívülről nézni. Minden, amit tudunk róla, onnan származik, hogy egyre nagyobb pontossággal térképezzük fel a körülöttünk lévő csillagokat. Így tárták fel a szakértők, hogy egy spirálgalaxisban élünk, hogy galaxisunk magja inkább hosszúkás alakú, és hogy a spirálkarok egy vékony korongban helyezkednek el, de ez a korong nem teljesen lapos.
Az 1950-es évek óta tudjuk, hogy a korong meg van görbülve. Az Európai Űrügynökség Gaia obszervatóriumával az elmúlt években végzett megfigyelések jelentősen bővítették ismereteinket erről a görbületről, amely valószínűleg a Tejútrendszer és egy másik galaxis közötti kölcsönhatásnak köszönhető. De ez még nem minden. A részletes megfigyelések apróbb hullámokat is mutatnak a korongon. Az úgynevezett Nagy Hullám is ezek közé tartozik.
Eloisa Poggio, az Olasz Nemzeti Asztrofizikai Intézet (INAF) munkatársa és kollégái körülbelül 17 ezer fiatal óriáscsillag és 3400 klasszikus cefeida, azaz standard gyertyaként használható változócsillag pozícióját és mozgását vizsgálták meg. És úgy tűnik, hogy egyes csillagok vertikálisan akár 650 fényévnyit is elmozdultak. Mivel a galaxis korongja körülbelül 1000 fényév vastag, ez elég jelentős elmozdulást jelent.
A hullám ráadásul horizontálisan még nagyobb távolságra, legalább 30 ezer fényévre, de akár 65 ezer fényévre is kiterjedhet. A Nagy Hullám nem az első hullám, amelyet a Gaia észlelt: a Radcliffe-hullám sokkal közelebb van (500 fényévre) és kisebb (9000 fényév kiterjedésű). Lehet, hogy a két jelenség összefügg egymással, de az is lehet, hogy nem.
Ha megértjük, mi okozta a hullámot, akkor talán megérthetjük, hogy ezek a jelenségek összefüggenek-e egymással. A csapat ezt még nem vizsgálta, de egy valószínűsíthető hipotézis szerint a mi galaxisunk és egy másik galaxis kölcsönhatása okozza a jelenséget. „Még nem tudjuk, mert ez a kutatás csak azt mutatja be, amit a galaxisban látunk” – magyarázza Poggio. „Egy észszerű forgatókönyv szerint ezeket a hullámokat és gyűrődéseket egy kísérőgalaxis generálta.”
Ahogy Poggio hangsúlyozza, további munkára van szükség a hipotézis a teszteléséhez, és a Tejútrendszer mindig készen áll arra, hogy meglepetéseket okozzon. „Minél többet tanulmányozzuk a galaxisunkat, annál jobban megértjük, milyen bonyolult és lenyűgöző is valójában. Még nagyon sok minden van, amit tanulmányozni kell. És ez nagyon izgalmas, nagyon érdekes és inspiráló is” – mondja a kutató.
A Gaia néhány hónapja fejezte be működését, miután elkészítette a Tejútrendszer eddigi legpontosabb térképét, milliárdnyi csillag helyzetét és mozgását tárva fel. A legjobb azonban még hátravan, mivel az obszervatórium további adatait még jelenleg is elemzik, ami még nagyobb pontosságot eredményez majd.
„A Gaia negyedik adatközzétetétele még pontosabb pozíciókat és mozgásokat fog tartalmazni a galaxis csillagaira vonatkozóan, beleértve a változócsillagokat is, mint például a cefeidák. Ez segít a kutatóknak még jobb térképeket készíteni, és ezáltal elősegíti galaxisunk jellemzőinek megértését” – mondja Johannes Sahlmann, az ESA Gaia projekt tudósa.
