GreedFall - Bravó, Spiders!

A Bound by Flame alkotói hivatalosan is rehabilitálva vannak.

GreedFall - Bravó, Spiders!

70 %
{{ average }} %
Szerzői értékelés
Szerző
70
%
Olvasói értékelés
Olvasó
Olvasói értékelés
{{ average }}
%
{{ average }}
%

A kondás bukása

Francisco Pizarro Gonzáleznek nem jósoltak nagy jövőt. A napvilágot egy szegény parasztlány és egy tiszt törvénytelen gyermekeként meglátó, apjától semmiféle segítséget nem kapó, nyomorult életét kondásként tengető fiúcska sosem részesült formális iskolai oktatásban. Felcseperedvén jobb híján katonának állt, viszont mivel nem tudott magának vagyont harácsolni, helyzete fikarcnyival sem javult. De mikor egy hirtelen jött ötlettől vezérelve elhagyta a kontinenst, hogy hazájától messze tömje degeszre a zsebeit, Fortuna mellészegődött. Előbb Panamaváros egyik irányítójává küzdötte fel magát, majd vitathatatlan katonai rátermettségének, aljasságának, arrafelé ismeretlen, az őslakosokban páni félelmet keltő lovainak és tűzfegyvereinek, valamint részben a vakvéletlennek köszönhetően elfoglalta Perut.

Egyik legendába illő tette a másikat követte: veleszületett körmönfontságával elérte, hogy a nyolcvanezer híve által védett inka uralkodó, Atahualpa jóval kisebb, szánalmasan gyenge kísérettel tárgyaljon vele Cajamarcában. Majd mikor a mit sem sejtő koronás fő besétált a kelepcébe, lecsapott. A jó tucatnyi szakállas puskával és négy, fülsikítetően dögő ágyúval támogatott rajtaütés olyannyira meglepte a nyomorultakat, hogy azok elvesztették a fejük: a spanyolok veszteségek nélkül elfogták, vagy felkoncolták őket.

Galéria megnyitása

Ekkora előrelépés egy makulátlan jellemű, nemes eszmék hajtotta élőszentet is kóros elbizakodottsággal töltött volna el. Semmi meglepő nincs tehát abban, hogy esküszegő, örökkön-örökké a könnyebb utat kereső, felfuvalkodott szerencsevadászból előtört a benne élő, kényszerből elnyomott szörnyeteg. Mohóságában régi szövetségesét, Diego de Almagrót is kivégeztette és, hogy teljes legyen a bosszúja, gyermekét kiforgatta a vagyonából. Az éktelen haragra gerjedt sarj bosszúja nem sokat váratott sokat magára: 1541. június 26-án húsz társával megrohamozta a gyűlölt kényúr palotáját. Tisztességes párbajról szó sem volt. A hagyomány szerint támadói úgy gyűrték le a hatvan feletti aggastyánként is kiváló vívó hírében álló Pizarrót, hogy az egyik cinkosukat a kardjára lökték. Aztán míg a férfi megpróbálta kirántani a tetembe beékelődött pengéjét, hidegvérrel lemészárolták.

Ahogy ez a példa is ékesen illusztrálja, Amerika gyarmatosítása jóformán tálcán kínálja az izgalmasabbnál izgalmasabb, teli torokból játékadaptációért kiáltó eseményeket. Kultúrák végzetes találkozása, távolról sem hibátlan, ám merész, a történelmet átformáló alakok garmadája, árulás, vér: mi több kell ahhoz, hogy fel se akarjunk kelni a tévé, vagy a monitor elől? Azonban ki tudja miért, az éra valahogy sosem vonta magára az ágazat döntéshozóinak figyelmét: igen izzasztó feladat lenne összeírni öt, ekkoriban játszódó művet.

Éppen ezért, mikor bejelentették a bevallottan a korszak ihlette GreedFall-t, a mosolyom finoman fogalmazva sem volt őszinte, mert a programot jegyző Spiders a szcéna közel értelmezhetetlen, örök talányt jelentő képviselői közé tartozik. Elvégre annak dacára működik immár tizenegy, hosszú esztendeje, hogy nincs érdemi rajongótábora, továbbá a boszorkánykonyhájából kikerülő alkotások a kétségbeejtő és a totálisan feledhető között ingadoznak. Vagyis biztosra vettem, hogy menetrendszerűen megbukó művük egy életre elintézi ezt a témát – de hamar rá kellett ébrednem, hogy vannak még csodák.

Idegen idegen vidéken?

Kalandjaink a hanyatló kalmárhercegségben, Serene-ben veszik kezdetüket. A nem is olyan rég valóságos ékkőnek számító metropolisz csillogása jócskán megkopott, mivel egy melichornak nevezett, a fertőzötteket lassú, gyötrelmes kínhalálra ítélő dögvész arat a macskaköves utcákon. A kórra nincs orvosság, és senki sem tudja, hogy pontosan miképpen is terjed. Hiába bújsz hét lakat mögé, és kerülöd a nyüzsgő tömeget, megeshet, hogy egy reggel arra kelsz, hogy megjelentek rajtad a betegség első tünetei.

Mi a nemesség krémjeként tisztelt De Sardet ház egyik, az átlagtól kissé elütő fizimiskájú, ám az ereiben keringő kék vérnek hála, kiemelt-fejedelmi bánásmódban részesülő sarját alakítjuk. Célunk az, hogy ha már kuzinunk, a színpadias-bohó Constantine az újonnan felfedezett, megannyi csodát rejtő Teer Fradee egyik régiójának kormányzójává avanzsált, megkíséreljünk gyógyírt találni a ragályra. Egyben okos tanácsainkkal segítsük eligazodni az intrikák sűrű-sötét, ingoványos mocsarában szeretett rokonunknak. Ahogy az sejthető, ez távolról sem ígérkezik fáklyásmenetnek, hiszen megannyi nehézség és furcsaság akadályoz minket abban, hogy dicsőséget szerezzünk tágabban értelmezett famíliánknak, egyben enyhítsük az otthoniak kínjait.

Galéria megnyitása

Ezek közül a legfontosabb, hogy a szűzföldnek számító területen megannyi, más-más elveket valló frakció és náció vezetői sütögetik a maguk pecsenyéjét. Az Érmeőrökként futó zsoldosok nem túl bonyolult lelkek: ha megfizetik őket, örömmel felcsapnak bárki mellé, de ahogy az lenni szokott, az új kezdet ígérete őket is megszédítette. Thélémé lakói a mágiára és a Tisztán Látó kultuszára esküsznek. Fanatizmusuk legendás: ha valaki megértést, vagy érdeklődést mutat tanaik iránt, nincs náluk jobb barát, és ha megtérítik a delikvenst, akár az utolsó ingüket is odaadják neki. Ám a dogmáikat lazán kezelők hamar máglyán találhatják magukat, rettegett eretnekvadászaik hajlamosak túlzásba esni, és ha nyeregben érzik maguk, misszionáriusaik sem finomkodnak.

Ősellenségeik, a Híd Szövetség tagjai velük szemben a józan ész, a tudomány és technika pártján állnak. Viszont ez nem akadályozza meg a magasabb polcokon lévőket abban, hogy a maguk megdöbbentően kicsinyes, tudóshoz méltatlan játszmáit vívják. A nautokat elsőre közönséges, az anyjukat egy pofa grogért el nem adó, de a lízingelésére hajlamosnak mutatkozó kalózoknak nézheti a tapasztalatlan vándor. Holott a tetovált arcú tengeri haramiák a betyárbecsület mintaképei. Végül a természettel már-már szimbiózisban élő bennszülöttekről könnyen a romantikus-szentimentális értekezések ezreiben piedesztálra emelt nemes vademberek juthatnak eszünkbe. Ám kevés komolyabb hibát véthetünk annál, mint, hogy mindent rózsaszín szemüvegen keresztül néző, bamba ökohippiknek könyveljük el a megannyi, marakodó királyságra oszló szigetlakókat.

Mesterek előnybenMagától értetődik, hogy a manapság kötelezőnek mondható tárgykészítés sem hiányzik a GreedFall-ból. Varázsitalok, olajok, csapdák, küldetésspecifikus eszközök vagy az értékes lőszer gyártása mellett kedvenc páncéljainkat és gyilokszerszámainkat is erősíthetjük. Ugyanakkor sajnos mi magunk nem kovácsolhatunk új darabokat.

Az egyértelmű jó-rossz felosztást így elfeledhetjük: senki sem kelt ki azzal a szándékkal az ágyából, hogy gaztevővé züllik, és a legtisztábbnak tűnő célok mögött is egyéni ambíciók húzódnak meg. Ebből kifolyólag a különféle oldalak közötti lavírozás még akkor is jócskán lelassítaná az expedíciót, ha a vadonban nem hemzsegnének a Cthulhu unokaöccseire emlékeztető rémek, banditák, erdőszellemek vagy farkas-medve hibridek. Ráadásul hősünk azt is döbbenten kénytelen konstatálni, hogy a helyiek feltűnően hasonlítanak rá, ami minimum kérdésessé teszi a származását. Pláne, mert idővel rá kell, hogy ébredjen, hogy a hazáját sújtó szörnyűségek mögött egy elképzelhetetlennek hitt titok lappang.

Mi leszel, ha nagy leszel?

Ahogy az ennyiből is megállapítható, az atmoszférával maradéktalanul elégedettek lehetünk. De a pazar hangulat egy alsó hangon harminc órás program esetében önmagában nem sokat ér, ha a kiszámítható-fapados játékmenettől húszpercenként elnyom minket az álom. Szerencsére a franciák fokozottan ügyeltek arra, hogy ez véletlenül se fordulhasson elő. A harcmodorunkat meghatározó képzettségekre, a szellemi-fizikai képességeinket mutató tulajdonságokra, és az alkímiától a szónoklásig számos praktikát magában foglaló tehetségekre építő fejlődési rendszer a műfaj legfinnyásabb szerelmeseinek igényeit is kielégíti. Főleg, mivel az utóbbi két kategóriában igen lassan juthatunk egyről a kettőre. Azaz egyrészt alaposan meg kell fontolnunk, hogy mire költjük el nehezen megszerzett pontjainkat – már csupán azért is, mert minél jobb egy holmi, annál szigorúbbak a használatának kritériumai. Másrészt számos ismeretnek vannak eseti-egyedi előnyei: egy képzett tudós kacagva lyukat robbanthat a vékonyabb falakba, míg a fittségre gyúrók oda is fel tudnak mászni, ahová a ványadtabbak nem.

Galéria megnyitása

Persze ahhoz, hogy feljebb léphessünk a ranglétrán, meg kell mérettetnünk magunk: ennek leggyorsabb módja a bő marokkal adagolt, jellemzően többféleképpen is megoldható küldetések sikeres teljesítése. Nyers brutalitás, diplomácia, jéghideg logika, megfélemlítés, cinkosság vagy épp egy, a pártunkat fogó barát: a kínálat bőséges. Sőt, ha beruházunk egy frakció-egyenruhába, vagy lelopjuk azt egy áldozatunk holttestéről, akkor kémként is brillírozhatunk.

Harcra fel, győzni kell

Ám a koronát az élményre a megannyi remek ötlettel kényeztető, valós idejű, de tetszés szerint megállítható harcrendszer teszi fel: ennek két fő sarokköve a páncélozottság és az egyensúly megőrzése. Az ilyen-olyan egy vagy kétkezes pengék tépik-szaggatják a húst, ám egy súlyos acélvértet viselő zsoldossal, vagy testét sziklakeménységű pikkelyekkel védő bestiával szemben mérsékelten hatásosak. Míg a buzogányok, csatabárdok, pörölyök, illetve efféle alkalmatosságok percek alatt felőrlik a védelmet – de cserébe sebzésük kisebb, mint a tőröké, rapíroké, szablyáké és pallosoké. Ésszel kell hát összeválogatnunk arzenálunk darabjait. A választék egyébiránt lenyűgöző: az éppen forgatott fegyvertípushoz illő speciális támadásokkal, pisztolyokkal, puskákkal, csapdákkal, bombákkal, alkimista szubsztanciákkal teli fiolákkal, és bűvigékkel ritkíthatjuk meg az ellent. Az orgyilkossághoz, vagy az erőnket megsokszorozó dühünkhöz hasonló nyalánkságokról nem is beszélve –  és azt mondani is felesleges, hogy ezek a mestercselek, vagy limitált számban bevethető eszközök is más-más helyzethez illenek.

Ezen túlmenően azzal sem árt számolnunk, hogy ha ügyesen hárítunk, vagy egy nagyobb svungú ütést viszünk be, egy kis időre kibillenthetjük, vagy feldönthetjük a célszemélyt, megpecsételve annak sorsát. Egészen elképesztő, hogy mennyire izgalmas csatákat vívhatunk, ha nem egy gyorsbillentyű másodpercenkénti kétezerszeres lenyomása a fő taktikánk. Jókora taglóval hadakozó csatamágus, kardokra esküvő alkimista, testét villámgyors kitérésekkel megóvó ezermester, magát gyógyvarázslattal istápoló, végszükség esetén az időt megfagyasztó lövész: a kínálatnak kizárólag a fantáziánk szab határt.

Galéria megnyitása

Végül az, hogy ugyan társainkat sajnos nem utasíthatjuk semmire, viszont nélkülünk is profin teszik a dolguk, már csak a hab a tortán. Üdítő, hogy egy percig sem érezzük úgy, hogy a nyomunkban loholó cimborákkal sűrűbben, és nem többen vagyunk, mivel a maguk küzdőstílusát a közös kalandok során finomító, kompetens alakokkal vonulhatunk csatába. Igaz, ehhez az is kell, hogy egyre jobb felszerelési tárgyakkal lássuk el őket. Hiszen ahogy az magától értetődik, csorba halefokkal, habszivacs-keménységű bunkókkal, vagy a telefonos jósok által is lenézett, okkult bizsukkal szenvedve nem remekelnek. Vagyis ha nem vagyunk mohók, és tisztességesen osztjuk el a zsákmányt, egy ütőképes csapásmérő egység tagjaként küldhetjük a másvilágra az életünkre törőket.

Az indie-lét átka

A Spiders korábban jobb pillanataikban is középszerű tucatblődliket piacra dobó fejlesztői tehát messze a tőlük megszokott szint fölé tudtak nőni. Ezért alkotásuk kivételesen méltó az akció-RPG-k rajongóinak figyelmére – ám ez nem jelenti azt, hogy hibátlan munkát végeztek.

A legfőbb probléma az, hogy a párizsiak egy AAA-kategóriás etalon pizzarendelésre elkülönített büdzséjéből dolgoztak, és létszámuk alulról súrolja egy komolyabb cég éjszakás takarítóbrigádjáét. Ergo akármennyire is igyekeztek, jóval szerényebb kereteik tisztán láthatóak és hallhatóak. Nem kell különösebben éles szeműnek lennünk ahhoz, hogy egy az egyben újrahasznosított helyszínekbe fussunk bele. Az animációk is kissé darabosak, és a karakterek mimikája arra enged következtetni, hogy a botoxra épülő szépségipar virágzik. Míg a szinkronszínészeknél a hangsúlyozás, netán az érzelmek közvetítésének képessége másodrendűnek bizonyult a kért gázsi mellett. Főleg ez utóbbi terület kritikán aluli: nem éri el az abszolút mélypontnak számító, vallatásnál is jó szolgálatot tevő Eisenhorn feneketlen-dobhártyarohasztó bugyrait, de egyik-másik epizódszereplő orgánumában eurómilliókra rúgó zsarolási potenciál rejlik.

Ám anyagi okokkal bajosan magyarázható, nehezen érthető-védhető hibákba is belefuthatunk. Ezek közül a legfájóbb, hogy míg a sztori lebilincselő, és a küldetések között akadnak a régi BioWare legkiválóbb misszióit idéző remekek, addig csapattársaink tudatos erőfeszítéssel sem lehetnének érdektelenebbek. Barátságos izomhegy, misztikus hatalmakat uraló, bennszülött hercegnő, tragikus sorsú, önmagával már-már meghasonló zsivány, vallási fanatikus, vagy épp kimért-hidegvérű katona: mintha egy fantasy-regénykezdeményét blogján publikáló középiskolás klaviatúrájából másztak volna elő. Ha egy turmixgéppel felszerelt eszelős kedvenc aranyhörcsögünk halmazállapotának megváltoztatásával fenyegetőzne, és azt akarná, hogy kapásból nevezzük meg kísérőinket, vagy megnyomja a szerkezet gombját, a végeredmény nem lenne kérdéses.

Galéria megnyitása

Csóró állatkának annyi ideje sem maradna a smoothie-vá átlényegülés előtt, hogy imára kulcsolja remegő mancsait és elmormoljon egy utolsó fohászt. A hozzánk csapódó bajtársak másfél dimenziósnak is csupán a tények indokolatlan szépítésével nevezhető személyiség-imitációi felejthetőek, motivációik sablonosak és általában véve egyediségnek egyetlen kurta szikrája sem lelhető fel bennük. Ettől függetlenül ha akarjuk, elcsábíthatjuk őket – de akit komolyan tüzel a vágy, hogy intim viszonyba keveredjen bármelyikükkel, az egy ikeás állólámpa, vagy egy nejlonzacskó kegyeinek elnyeréséért is sorompóba szállna.

Az emlékek erdejébenHa túl későn jövünk rá arra, hogy kapkodva-koncepciótlanul fejlesztettük karakterünk, a jutalomként megszerezhető memóriakristályokkal újraoszthatjuk a pontjainkat. Ezek a relikviák azonban igen ritkák: csak végszükség esetén ajánlott a használatuk.

Záróakkordként, a kifejezetten frappáns harcrendszerre is ráférne némi korrigálás. Ám itt csak egyetlen, relatíve ritkán jelentkező, de annál idegölőbb problémát, jelesül, a sulykot időnként csúnyán elvető mesterséges intelligencia túlkapásait kellene orvosolni. Mert hébe-hóba megesik, hogy a gép megdühödik ránk, eldönti, hogy ha a fene fenét eszik is, vissza fogja velünk tölteni a legutóbbi mentett játékállásunkat. Ilyenkor bő fél szempillantás alatt kivédhetetlen-háríthatatlan támadások özöne zúdul ránk, és mire felfognánk, hogy mi történt, emberünk már a földön is hever.

Ám ezen tagadhatatlan gyengeségek ellenére a GreedFall-t méltán tekinthetjük az esztendő egyik, ha nem egyenesen a legkellemesebb meglepetésének. A korábban joggal lenézett stúdiónál bebizonyították, hogy kellő elszántsággal még ezerszer leírt, a középmezőnybe is maximum nagy jóindulattal beférő fejlesztők is képesek túllépni az árnyékukon. Őszintén remélem, hogy nem puszta véletlenről, vagy a nagy számok törvénye szülte, anomáliának tekinthető felvillanásról van szó, és az érintettek végleg maguk mögött hagyták dicstelen múltjukat. Az előjelek mindenesetre okvetlenül biztatóak, így ha kalandoznánk egy kicsit, ne is keresgéljünk tovább!

Galéria megnyitása

Galéria megnyitása grid_on

Összefoglalás

GreedFall - Bravó, Spiders!

GreedFall - Bravó, Spiders!

GreedFall - Bravó, Spiders!
Szerzői értékelés
70
%
A Spiders első, valóban jó játéka.
Egy tisztességesen összerakott akció-RPG
Nem ér fel az AAA-kategóriás címekhez és társaink nem túl érdekesek.
{{ totalLabel }}
%
{{ userRateLabel }}

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap