Megkezdődött a világ első kereskedelmi szénmegkötő erőművének építése: az erőmű az üvegházhatású gázt nátrium-hidrogénkarbonáttá, hétköznapi nevén szódabikarbónává fogja átalakítani. A projektet kivitelező Skyonic 2004 óta foglalkozik különféle szénmegkötő technológiák fejlesztésével és tökéletesítésével. A céljuk alapvetően az, hogy a befogott szén-dioxidot valami olyan anyaggá alakítsák át, amely később a kereskedelmi forgalomban hasznosítható.
A cég által kifejlesztett, Skymine nevű egységeket jelentős széndioxid-kibocsátással rendelkező ipartelepek szomszédságába tervezik telepíteni, az első erőmű például egy texasi cementgyár mellett épül. A 2014-re elkészülő rendszer a szakértők elmondása szerint 83 ezer tonna szén-dioxid megkötésére lesz képes, amelyből 160 ezer tonna szódabikarbónát gyárt le.
A rendszer működtetéséhez szükséges energiát a cementgyár kéményein keresztül távozó hő elektromos árammá alakításából nyerik majd. Ugyanitt történik a cementgyártás során fejlődő, légkörre káros gázok kiszűrése is. A kén-dioxidot, a nitrogén-oxidokat és a nehézfémeket erre alkalmas tárolóba juttatják, a szén-dioxidot pedig abszorpciós kamrákba vezetik, ahol vizet és sót (NaCl) adnak hozzá. A reakcióban szódabikarbóna, hidrogén- és klórgáz keletkezik, amelyek mindegyikére jelentős kereskedelmi igény van.
Ami a többi kiszűrt anyagot illeti, azok másodlagos felhasználására is van lehetőség. A füstből kinyert higany-oxidokban például egyes ritka, kis mennyiségben is nagyon értékes, rendkívül keresett anyagok (ittrium, nióbium, vanádium) rejtőzhetnek, mondja a Skyonic alapítója és vezérigazgatója, Joe Jones.
Jones elmondása szerint, mivel a procedúra végtermékei szinte kivétel nélkül eladhatóak, és kereslet is van rájuk, a szénmegkötés költségei jelentősen lecsökkenhetnek, és rövidesen 20 dolláros tonnánkénti ár alá zuhanhatnak, vagyis a jelenlegi legkedvezőbb ár kevesebb, mint harmadára.
Felmerülhet persze a kérdés, hogy mégis mennyi szódabikarbónát bír el a világpiac. Jones elmondása szerint 200−250 erőműnél többet semmiképp sem, ugyanakkor a cég már belekezdett egy másfajta technológia fejlesztésébe, amely kálcium-tartalmú végtermékek formájában kötné meg a gázokat, tehát például a mészkő fő összetevőjét, kalcitot állítana elő. Ebben a formában pedig már biztonságosan tárolható lenne bármilyen mennyiségű a szén-dioxid, mondja Jones.
Mindent összevetve, a tervezet – papíron legalábbis – biztatónak tűnik, főleg annak fényében, hogy a jelenleg leggyakrabban alkalmazott széndioxid-megkötési eljárás, a gáz geológiai tárolókba juttatása nem tudni, hogy meddig folytatható. Ennek lényege, hogy a szén-dioxidot egyszerűen befecskendezik valamilyen felszín alatti tárolóba, többnyire valamilyen porózus kőzetbe, amely aztán ásványosítja azt. A dolog működik, de sajnos a folyamat rendkívül lassú, az alkalmas tárolóhelyek száma pedig véges.
