Egyre kisebb testűek a vándormadarak

A nagy távolságokat megtevő állatok testméretében bekövetkező változások kiválóan jelzik, milyen hatással van az éghajlatváltozás a Föld élővilágára.

Egyre kisebb testűek a vándormadarak

A sarki partfutó a leghosszabb utat megtevő vándorló madarak közé tartozik. Szaporodni az Északi-sarkvidékre jár, majd a világ távoli régióit veszi célba, és különböző populációi Venezuelában, Patagóniában, Ausztráliában vagy éppen Afrikában telelnek. A hosszú vándorlásnak köszönhetően a faj kiváló indikátora annak, hogyan változik a globális éghajlat, és ez milyen hatással van a Földön élő élőlényekre.

A legfeltűnőbb jel a madarakkal kapcsolatban, hogy testméretük csökkenőben van. Egy európai kutatócsoport 33 éve monitorozza egy sarki partfutó populáció egyedeinek nagyságát. A kérdéses madárraj Oroszország északi részén költ, majd Nyugat-Afrika felé tartó útján megpihen a Gdański-öbölben, ahol a szakértők elvégzik a méréseket. Amikor Jan van Gils, a Hollandiai Királyi Tengerkutató Intézet munkatársa elemezte ezeket az adatokat, rögtön észrevette, hogy a felnőtt példányok fokozatosan egyre kisebbek lesznek.

Ezt a trendet más fajok esetében is megfigyelték: a verebek, a héják, a jegesmedvék, az északi-tengeri halak és még sok más állat generációról generációra zsugorodik. Egyes szakértők úgy vélik, hogy a melegebb világhoz való adaptálódás áll a háttérben, hiszen a kisebb méret a testtömeghez képest relatíve nagyobb testfelületet biztosít, így könnyebben leadható a hő és hűvösen tartható a szervezet. Mások szerint a változás egyáltalán nem pozitív: a kis testméret egyszerűen azt jelzi, hogy az állatoknak nincs elég táplálékuk.

Van Gils a kérdés megválaszolása érdekében műholdas felvételeken megvizsgálta az Oroszországban költő sarki partfutók északi élőhelyét. A képek alapján a régióban egyre korábban következik be a hóolvadás: míg harminc éve július közepére tűnt el teljesen a hótakaró, napjainkban ez június közepére-végére megtörténik. És az adatok tanúsága szerint minél korább zajlik le a hóolvadás, annál kisebbre nőnek a fiatal sarki partfutók.

Ennek oka feltehetően az, hogy a fiókák normális körülmények között a lassan kiolvadó talajból előbújó rovarokkal táplálkoznak. Ha az olvadás túl gyors, a madarak nem jutnak elég táplálékhoz, így kisebbek maradnak. Bár ez a magyarázat van Gils szerint is enyhén spekulatív, annyi világos, hogy az állatok sosem tudják behozni a hátrányt. Ha Oroszországban nem nőttek elég nagyra, később sem fogják megnövelni testméretüket.

Ez pedig komoly problémát jelent. A kisebb madarak ugyanis rövidebb csőrrel rendelkeznek, így nehézséget okoz számukra, hogy kikaparják az eltemetett kagylókat a mauritániai homokból. Minden hiányzó milliméterrel kevesebbet esznek. Míg van Gils számításai szerint egy négy centiméteres csőrrel rendelkező madár a rendelkezésre álló kagylók kétharmadát éri el, a három centiméteres csőrű egyedek csak a lehetséges zsákmány egyharmadát tudják megszerezni. Ezek a madarak így más, ritkább kagylófajokra, és kevésbé tápláló hínárra fanyalodnak.

A megváltozott életmódnak pedig súlyos ára van. Egyes egyedek célzott nyomon követése révén van Gils és csapata megállapította, hogy a rövidebb csőrű madarak fele olyan gyakran érkeznek meg Mauritániába második telükre, mint nagyobb testű társaik. Elképzelhető persze, hogy ezek a példányok új területek felé vették útjukat, de sokkal valószínűbb, hogy elpusztultak, mondják a kutatók.

Az eredményekről beszámoló tanulmány azon ritka munkák közé tartozik, amelyek világosan igazolják a kisebb testméret hátrányait, mondja Celine Teplitsky francia kutató. A kutatás megmutatja, hogyan lesz egy kicsinek tűnő változásból, a hóolvadás néhány héttel való eltolódásából óriási probléma egy másik kontinensen.

A vizsgálat különösen értékes, mivel a legtöbb vándorló madarakat tanulmányozó kutatás csak a költőhelyen vizsgálja az állatokat. Ennek főként az az oka, hogy a létező technológiákkal nehéz ezeket a sokszor nagyon kicsi állatokat nyomon követni. A vándorló madarak jelentős részének esetében szinte semmit sem tudunk arról, hogy hol telelnek, és hol állnak meg út közben pihenni, mondja Meg Crofoot a Kaliforniai Egyetem kutatója.

Az új generációs, apró nyomkövetők megváltoztathatják mindezt, hiszen lehetővé tehetik, hogy a szakértők nagy számú madár útját kövessék nyomon az állatok teljes élettartama során. A műholdak szintén sokat lendíthetnek az ilyen kutatásokon, hiszen a felvételek lassan olyan részletgazdagok lesznek, hogy azokon az egyedeket egyenként is fel lehet címkézni és nyomon követni.

A munka sürgős lenne, hiszen az elmúlt három évtizedben a becslések szerint 400 millió énekes madár tűnt el Európából. A sarki partfutók összlétszáma a felére csökkent. Van Gils vizsgálatai szerint egyre kisebb testmérettel rendelkezik egy másik maratoni vándor, a kis goda is. A szakértők tehát versenyt futnak az idővel, hogy megértsék, miért tűnnek el ezek az állatok, és mit lehetne tenni további fogyatkozásuk ellen.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward