Ezen a ponton már valószínűleg mindenki tudja, hogy a LIMBO után a Playdead második játéka, az INSIDE is telitalálat lett. Ez valószínűleg javarészt annak is köszönhető, hogy teljesen fanatikus és kreatív emberek dolgoztak rakta, olyanok, mint például a hangmérnök és zeneszerző Martin Stig Andersen, aki egy egészen extrém dologgal állt elő.
Andersen ugyanis egy valódi emberi koponyát használt fel a hangfelvételekhez. Alapvetően abból indult ki, hogy minden hang, amit hallunk, egészen máshogy szól a fejünkben: "Az ember által hallott hangok nagyrészt a testünkben rezonálnak, például az állkapocs csontunkban" - mondta.
Az Inside zenéje elszakad némileg Andersen korábbi stílusától, és eléggé szintetikusan hangzik. Szerinte ez illeszkedett a játék hangulatához és stílusához - inspirációnak az 1980-as évek B-filmjeit hozta fel, amik jellemzően "olcsó de menő" zenéket és hangokat használtak.
Az egyedi hangzás érdekében azonban az úriember fogta magát, és beszerzett egy valódi emberi koponyát - azt nem tudni honnan... A rögzített hangokat és zenéket aztán lejátszotta a koponyán keresztül és speciális kontakt-mikrofonokkal vette fel őket.
Ez kis kísérletezést igényelt, mert a koponyán keresztül először furcsa dolgok jöttek ki, de aztán sikerült megtalálni az optimális beállítást. Aztán kapott egy kis utómunkát az anyag és voila. Andersen nagyon elégedett volt a végeredménnyel, főleg, amíg a koponyában bent volt az összes fog - mert egy idő után a vibrációtól mindegyik kiesett. "Amíg megvoltak a fogak, egy különös, vibráló hatást adtak a hangzásnak, ami szerintem mindannyiunk számára furcsán ismerős. Hiszen nagyjából mindannyian így hallunk".
Mindez azonban inkább volt egy egyszeri eset, és nem valószínű, hogy visszatérő gyakorlat lesz: "Nagyon meg vagyok elégedve a koponyával elért eredményekkel, a következő játékunknál valami mást szeretnék kipróbálni. Például olyan mikrofonokat, amiket az elektronikus lehallgatásoknál használnak" - fejezte be.
Egyébként ilyen a hangzás a koponya nélkül:
Ilyen pedig a koponyával:
