Vajon mi történne, ha az 1001 éjszaka meséinek világát, csodás lényeit, hihetetlen kalandjait ötvöznénk a szeszélyes és kiszámíthatatlan sivatag legendáival és az arab világ híres karavánjainak történeteivel? Elkényeztetett nemes ifjúként egy gazdag királyság várományosai vagyunk, de a királyság igazi erejét a kereskedelem adja, így nekünk is el kell sajátítanunk annak minden csínját bínját , apai utasításra. Így kapjuk meg tutorialba oltva az első küldetésünket, és indulunk el a perzselő sivatagba szerény kis karavánunkkal.
A térkép egy részét már ismerjük, a különböző városok elérésével pedig újabb útvonalakkal és településekkel bővülnek a lehetőségeink. Mivel egy szerepjátékba oltott kereskedő szimulátorról beszélünk, az elsődleges feladatunk az lesz, hogy alkudozzunk, és hiánycikkeket juttassunk el egyik helyről a másikra, és lehetőleg ott vásároljunk árut, ahol olcsón adják. Mindezt pedig egy varázslatos, árulással, bosszúval és mesés elemekkel teletűzdelt kis történetbe ágyazva tehetjük, ahol minden út akár az utolsó is lehet. A sivatagban az igazi kincset nem a magunkkal hozott ékszerek, drágakövek vagy épp különleges fűszerek jelentik. Ezeket ugyanis nem lehet meginni. A vízzel való takarékoskodás szó szerint élet halál kérdése, és hiába foglalják el a vizes tömlők a drága áru elől a helyet, fontosabbak, mint bármilyen gazdagság kecsegtető lehetősége. Az utakon járva véletlen események és találkozások színesítik – vagy épp fenyegetik - karavánunk életét. Bajba jutott kereskedőkkel találkozhatunk, hiénákkal, rablókkal és egyéb veszedelmekkel vehetjük fel a harcot, kisebb-nagyobb küldetéseket bíznak ránk, ami van, hogy áruszállítás, de lehet, hogy egy eltűnt menyasszonyt kell megkeresnünk. A véletlen szülte találkozások feldobják a játékot, de egy ponton túl kiszámíthatóvá is teszik. Eltörött a kereskedő kocsijának a tengelye és segítséget kér? El fog árulni. Könyörög a földműves, hogy vegyünk tőle gabonát? Tegyük meg, ha lehet, mert jó áron adjuk majd el. A sort lehetne folytatni, és ha valamivel bővíteni kellene a játékot, akkor az pontosan ennek a listának a meghosszabbítása lenne.
A karaván második legfontosabb része a kíséretünk, vagy ha úgy vesszük a csapatunk. Három féle kísérőnk lehet: hős, csatlós vagy teherhordozó állat. Az utóbbi két kategória a hősök alá van beosztva, és minél magasabb szintűek az előbb említettek, annál több jöhet velünk. A hősök harcértékei és különleges képességei is szintfüggőek, vagyis nem érdemes garasoskodni a szintlépésekkel, fejlesszünk mindenkit, amint lehetőségünk van rá. A szerepjáték elemek itt érződnek igazán, hiszen kasztok, értékek, képességek sorakoznak az egyszerű, de azért színesnek mondható karakterlapon. Zsoldos (harcos), tudós (gyógyító), felderítő, kalmár is kerülhet a karavánba, akár több is, csak vigyünk magunkkal elég vizet! Időnként magasabb szintű NPC-k csatlakoznak hozzánk, úti céljuk pedig egy távoli város. A cél elérése viszont nincs időkorláthoz kötve, - így például velünk utazhat Sába királynője, aki remek gyógyító – egészen addig, amíg elkerüljük Farrah városát, ugyanis itt megköszöni szolgálatainkat és eltűnik. Ezzel némiképp el is húzhatjuk a fő küldetésszál folytatását, és egy erős hős támogatásával veszélyesebb, hosszabb utakat vállalhatunk, ami leginkább pénz és tapasztalati pont formájában térül meg.
A harc és az alkudozás egy kő-papír-olló jellegű rendszert használva került be a játékba. A lényege, hogy a két egymással szemben álló fél alapértékei adják a kiindulást. Emellett körönként a különböző értékű kockákat az adott harcformához (támadás, védekezés, ravaszság) vagy alkudozási formához (türelmes, logikus, agresszív) rendelhetjük. A kockákból felváltva választunk, azon taktikázva, hogy megerősítsük a pozíciónkat. Egy példát felhozva a védekezés hat a támadásra, a támadás a ravaszságra, a ravaszság pedig a védekezésre. Ez így megy körbe és az a lényeg, hogy minden értékünk magasabb legyen a másikénál. Így csökkentjük a minket ért sebzést, és növeljük a kiosztottat. Leírva bonyolultnak tűnhet, de a játékban hamar belerázódunk, mivel nagyon egyszerű rendszer. Sajnos emellett unalmas is, így én például 1-2 alkudozásnál többet nem játszottam végig, mivel sokáig tart és nem kötelező. A valóságban ezért biztosan kitagadnának egy patinás kereskedő famíliából, de ennek hanyagolásával is elég pénzünk lehet, a harcokat pedig úgyis muszáj lejátszani.
A teherhordóink kapacitása szab csak határt annak, hogy mennyi árut tudunk magunkkal vinni. Ebbe beletartoznak a különböző felszerelési tárgyak (páncélok, fegyverek, medálok) is, hiszen ha jó tulajdonságokkal rendelkezik, de még nem tudja egyik hős sem viselni, akkor bizony cipeljük, és csak foglalja a helyet. Vannak különféle alkimista italok is, amik előnyös hatásai sokat segíthetnek egy-egy csata előtt, vagy a célunk gyorsabb elérésében. Az egyszerű áru pedig élelmiszer, ruhanemű, szerszám/eszköz, fűszer, ékszer/drágakő lehet. Van, ahol értéktelennek tartják, hisz rengeteg van belőle, máshol pedig ritka kincs, így ezüst drachmáinkkal jól sáfárkodva kihasználhatjuk ezt, és búsás haszonra tehetünk szert. Néhány véletlen baleset vagy balszerencse hamar olyan helyzetbe hozhat minket, hogy ki kell dobnunk valamit. Ha lesérül egy teherhordónk, akkor bizony nem moccan a karaván, amíg túl van terhelve. Ha pedig váratlan kincsre bukkanunk, lehet, hogy az addig értékesnek tartott sót kiszórjuk, hiszen a drágakövekért sokkal jobb árat kapunk majd.
A casual szintről épphogy kilépő játék amúgy jó szórakozás, hangulatos apróság, a maga 4-5 órás kalandjával. Ismétlésre csakis akkor alkalmas, ha magát a kereskedést élvezzük benne, mivel a véletlen események is állandóan ismétlődnek, és a története sem változik meg. Kísérletezhetünk a különféle összeállításokkal és egyebekkel is, de nincs olyan sokféle ellenség és harcmodor sem, hogy ebben mélység lenne. A Caravan egy érdekes alapötlet, és egy sekélyes, bár hangulatos megvalósítás metszéspontja. Az arab kultúra és a nem szokványos keret felüdülést nyújthat pár órára, de később ellaposodik, nincs benne mélység. Bárki is döntsön úgy, hogy megismerkedik vele, egyet kívánhatok csak neki: Tartson ki a következő oázisig a vized, vándor!
