Az Intelnél eléggé döcögősen indult a 10 nm-es csíkszélesség bevezetése, ugyanis túl nagy fába vágták a fejszéjüket a vállalat mérnökei, ez pedig alaposan megbosszulta magát. A 14 nm-es csíkszélességhez képest túl nagy előrelépést szerettek volna véghez vinni – az átlagos 2,4x-es helyett 2,7x-es tranzisztor-sűrűség növekedésben gondolkodtak –, ezt pedig nem sikerült hibák nélkül kivitelezni, azaz több évnyi csúszást eredményezett az ambiciózus vállalás.
A friss beszámoló alapján úgy tűnik, hogy a 10 nm-es csíkszélesség végre átvette a vezetést a rendkívül hosszú pályafutással rendelkező 14 nm-es előtt – amit éveken át kényszerből kellett alkalmaznia a vállalatnak, hiszen a 10 nm-es gyártástechnológiát nem lehetett bevetni –: most már több 10 nm-es csíkszélességet használó szilícium ostya készül, mint 14 nm-es.
Maga a 10 nm-es csíkszélesség nagyjából 4 éve van használatban, igaz, eleinte csak egészen egyszerű, iGPU-val nem is rendelkező processzorokat gyártottak vele, amelyek csak limitált példányszámban voltak elérhetőek, majd pedig a mobil Ice Lake sorozat tagjai, illetve a LakeField hibrid processzorok épültek köré. A Tiger Lake széria a legutóbbi, amely a 10 nm-es csíkszélességben rejlő lehetőséget kamatoztatni próbálja, ám a felsorolt termékek mindannyian a mobilpiacot vették célba, azaz elsősorban noteszgépekben, illetve kompakt asztali konfigurációkba kaphattak helyet, nem LGA tokozással ellátott asztali alaplapba szánták őket.
Az aktuális asztali processzorgeneráció még mindig 14 nm-es csíkszélességet alkalmaz az Intel háza táján, ám idén megérkezhetnek az első igazi 10 nm-es asztali processzorok is, hála az Alder Lake-S generációnak, ami nem csak a csíkszélesség választás miatt lesz különleges, hanem azért is, mert hibrid felépítésű megoldásról van szó. Utóbbi annyit jelent, hogy energiahatékonyságra és teljesítményre hangolt processzormagokat egyaránt tartalmaz a lapka, így az energiahatékonyság és teljesítmény terén kellemes egyensúlyra lehet számítani.
Pozitívum, hogy a 10 nm-es csíkszélességgel zajló termelés felfuttatásának köszönhetően az egy szilíciumostyára jutó költségek is jelentősen csökkentek: az Intel vezére szerint éves szinten 45%-kal lett olcsóbb egy-egy szilíciumostya legyártása, és a továbbiakban újabb előrelépésekre is lehet számítani ezen a téren.
