A festők körében létezik egy ősi trükk: ha egy üres vásznat semleges alapozófestékkel készítenek elő, máris könnyebben tudják manipulálni az erre kerülő színek telítettségét és élénkségét. Johannes Vermeer például világos bézs színű alapozással készítette elő a vásznat Leány gyöngy fülbevalóval című mesterművéhez, így élethű ragyogást kölcsönözve a modell arcának. De nem csak az emberek mesterei az ilyen illúzióknak. A Science Advances folyóiratban megjelent új eredmények szerint egyes énekesmadarak is hasonló trükköt alkalmaznak: fényes tollazatukhoz egy alatta fekvő fekete vagy fehér réteg szolgál háttérként.

A madarak tollainak színei sokfélék lehetnek. A fekete, barna és rozsdás vörös színek melanin pigmentekből származnak, míg a ragyogó vörös, sárga és narancssárga színek karotinoidoknak nevezett pigmentekből, amelyeket a madarak táplálékukból nyernek ki. Ezzel szemben a kék, lila és ibolya színek a tollak apró struktúráinak köszönhetők, amelyek szórják a fényt, hasonlóan ahhoz, ahogy a szappanbuborékok színeket mutatnak a felületükön. Hogy jobban megértsék, mi teszi ezeket a színeket olyan élénkké, a Princetoni Egyetem kutatói 72 különböző tollat vizsgáltak meg a Tangara nemzetségbe tartozó, élénk színű énekesmadaraktól.

A csapat megállapította, hogy a madarak vörös és sárga tollainak közepén fehér sávok vannak, ami azt jelenti, hogy amikor a tollak egymást fedik, a fehér sávok együttesen rejtett háttérként működnek, ami növeli a tollak látszólagos élénkségét. Hasonlóképpen, a szerkezetükből adódóan kék és lila tollak gyakran fekete középső sávokkal rendelkeznek, amelyek a tollak átfedésekor élénkebbé teszik ezeket a színeket. Amikor a kutatók összehasonlították a hímek és a nőstények tollait, úgy találták, hogy a nőstények tollai általában kevesebb pigmentet tartalmaznak, ami lehetővé teszi a fekete és fehér sávok megjelenését, és a tollazat így tompábbnak látszik.

Amikor a kutatók az elemzést kiterjesztették 16 énekesmadár-családra, úgy találták, hogy ezek tollai is rejtett semleges rétegeket tartalmaznak, ami arra utal, hogy ez az evolúciós stratégia széles körben elterjedt lehet. A tollak egyszerűbb színezetű részei többféle szerepet is betölthetnek: a fekete tollak segítenek megvédeni a madarakat a naptól, és a baktériumokkal szembeni ellenállással is összefüggésbe hozhatók, míg a fehér tollak fényvisszaverő képessége hasznos lehet a testhőmérséklet szabályozásában. Az eredményekről beszámoló tanulmány szerzői szerint, ahogy a művészeti hallgatók Vermeer műveit tanulmányozzák, úgy inspirálhatja a madarak színekkel való játékának tanulmányozása is a jövő művészeit és a biomérnököket.