Elképzelhető, hogy a jövőben az agyműködés vizsgálata szerves részét képezi majd annak a döntési folyamatnak, amelynek eredményeként szabadlábra kerülhetnek a börtönök lakói. Kent Kiehl amerikai neurológus és kollégáinak új kutatása alapján ugyanis úgy tűnik, hogy az agy vizsgálata alapján lehetséges megmondani, mekkora esély van arra, hogy egy elítélt kikerülve újra bűncselekményt kövessen el. Kiehl ugyanakkor hozzátette, hogy módszerük egyelőre nagyon távol áll attól, hogy a tényleges döntéseket alapozzanak rá.
Rengeteg kérdés merül fel persze egy ilyen metódussal kapcsolatban, ugyanakkor ahogy Stephen Morse, neurológus, bűnügyi jogi szakértő elmagyarázta, az idő előtti szabadlábra helyezésről napjainkban is egy komplikált kockázatelemzési felmérés eredményei alapján döntenek az illetékesek. Megfigyelik az elkövető börtönbeli viselkedését, igyekeznek kideríteni, hogy ténylegesen megbánást tanúsít-e, és hogy mik a szabadulás utáni tervei. Ezek alapján megítélik, hogy milyen esélyek vannak a visszaesésre, és döntenek az elítélt további sorsáról. A kutatók szerint lehetséges, hogy az agyi szkennelés hatékonyan kiegészítené mindezt, illetve a segíthet az elkövetők rehabilitációjában is.
A teszt maga az impulzivitásra való hajlamot vizsgálja. Az alanyoknak egy egyszerű impulzuskontrollt mérő feladatot kellett végrehajtaniuk, miközben egy funkcionális MRI-készülékkel vizsgálták agyuk működését. Az elítéltek egy képernyőt figyeltek, és azt az utasítást kapták, hogy csak akkor nyomják meg a kezük ügyébe helyezett gombot, ha egy X villan fel, de ne nyomjanak semmit, ha a megjelenő betű K. A teszt során az esetek 84 százalékában X jelenik meg a kijelzőn, ami egy idő után arra sarkallja az alanyokat, hogy minden felvillanásnál megnyomják a gombot, így a K feltűnésekor a tesztalanynak uralkodnia kell ezen a késztetésen.
Korábbi hasonló vizsgálatok alapján úgy tűnt, hogy a kérgestest fölött elhelyezkedő cinguláris agykéreg elülső része kulcsszerepet játszik az impulzuskontrollban, és ezt a mostani teszt is megerősítette. Azok az elítéltek, akiknek agya alacsony aktivitást mutatott ebben a régióban, sokkal többször hibáztak a feladat során. Ami még érdekesebb, ezek az elkövetők a szabadlábra kerülés utáni négy évben kétszer nagyobb eséllyel kerültek újra letartóztatásba valamilyen újabb bűncselekmény miatt, mint a teszten jól teljesítő, a cinguláris régióban magas agyi aktivitást mutató társaik.
Kiehl és kollégái összesen 3000 elítéltet vizsgáltak meg az elmúlt években, és rövidesen megjelenő tanulmányukban egyelőre csak nagyjából száz teszt eredményeit értékelik ki, így az elkövetkezendő időszakban újabb fejlemények várhatók a témában. A kutatók egyáltalán nem biztosak abban, hogy módszerük valaha is alkalmas lesz a visszaesők kiszűrésére, hiszen rengeteg dolog befolyásolhatja, hogy valaki újra elkövetővé válik-e. Abban viszont talán segíthet, hogy megbízhatóan megítélje, ki rendelkezik aggasztóan alacsony impulzuskontrollal, és hogy ezt esetleg milyen kognitív gyakorlatokkal, vagy gyógyszeres megoldásokkal lehetne minél hatékonyabban fejleszteni.
