A legelső feljegyzett boncolást 1662-ben végezték el az USA-ban és az alanya egy 8 éves kislány volt. Elizabeth Kelley halálának háttere sem mindennapi, ugyanis előző este egy lázálomban arra panaszkodott, hogy az egyik szomszéd üti-veri épp („Father, father help me, help me Goodwife Ayres is upon me, she chokes me, she kneels on my belly, she will break my bowels, she pinches me, she will make me black and blue…”) másnapra pedig életét vesztette.

A kor babonái alapján az ok is egyértelmű volt: boszorkányság és fekete mágia. Mindezek mellett a helyi orvos, Bray Rossiter megvizsgálta a testet és megállapította, hogy a halál oka valamilyen külső behatás volt, ami persze tovább szította a gyanút a boszorkányságot, megszállást és hasonlókat sejtő tömeg szemében. A gyanúsított Goody Ayers és férje pár nappal később az éj leple alatt minden ingóságukat és 8 éves fiúkat is hátrahagyva valószínűleg New Yorkba vagy Rhode Islandra menekült a kor boszorkánypereit jellemző halálbüntetés elől.

1925-ben Dr. Walter R. Steiner átnézte a boncolás jegyzeteit és arra jutott, hogy a korabeli orvos a néhány napos test bomlását, valamint az ezzel járó természetes folyamatokat – a tudomány akkori állása szerint – természetfelettinek vélte és ez nem csak az Ayers család életét tette tönkre, de az elkövetkezendő évben, hasonló esetekben 10 másik „boszorkányt” is kivégeztek.

Az Autopsy Simulator nem egyszerű boncolós játék, bár nem lehet panasz a technikai dolgokra sem, pláne, hogy a főszereplő végig magyaráz és mutat mindent, ugyanis szakértőként felvételeket készít a helyi egyetem hallgatói számára. A szaktudása mellett Jack Hanman személyes történetét is megismerjük: alig egy éve veszítette el a feleségét és egyre kevesebb okot lát arra, hogy az életben maradjon.

A munkáját igyekszik tisztességesen elvégezni – már amennyire az önmarcangolás, az önelhanyagolás, az alkohol és a gyógyszerek mellett ez lehetséges – de egy ponton világosan látni fogjuk, hogy a gyászfolyamat nem a legnagyobb probléma az élete jelenlegi szakaszában.

Érdekes dolog, hogy mennyi mindenből készül szimulátor vagy annak nevezett játék. Az, hogy autóversenyezhetünk, hatalmas traktorokkal düböröghetünk virtuális farmokon, vagy dzsungelben elveszett túlélőként igyekszünk életben maradni már nem újdonság. Ahogy az sem, hogy ezermesterként felújítunk, benzinkutat vezetünk, vagy nagynyomású tisztítóval oldjunk meg dolgokat, vagyis power wash szimulátorba ugrunk főszereplőnek. Ezek egy része nyilvánvalóan a szórakozást szolgálja, azonban egyre elterjedni látszik az a nézet is, hogy hasznos tudást is összeszedhetünk az ilyen játékok által.

Ez persze nem azt jelenti, hogy azonnal ugorjunk be egy kamionba és irány az Egyesült Államok. Az Autopsy Simulatorban is rengeteg adat és információ zúdul ránk egy-egy eset során. A főhős inkább kontextusba helyez és érthetővé tesz dolgokat, egyértelművé teszi a nyomokat, miközben végigkattintgatjuk a folyamatot.

Latin szakszavak repkednek, csuklóból végigsorolja az agy bizonyos részeit, felsorol vagy 5 lehetséges okot egy tünetre és ha valami bizonyítást nyer még mellékesen megemlíti, hogy amúgy erre-arra és amarra is utalhatott volna a dolog. Az esetek pedig úgy lettek összeválogatva, hogy érdekességek, különös figyelmet igénylő részletek és olyan apróságok is legyenek benne, amik egy kis csavart adnak a vizsgálat végeredményét tekintve.

Nyakon található körkörös, sodort anyagtól származó sérüléseknél bárki öngyilkosságra gondolna például, jogosan, azonban, ha a gerincet, a nyelőcsövet is megvizsgálja a szakértő, máris kiderül, hogy nem ez volt a halál kiváltó oka, a válasz inkább az egyéb bizonyítékok és vizsgálatok által felvetett alkohol és gyógyszer kombóban keresendő, de ennek is utána kell nézni.

Részletes bepillantást és okfejtéseket, elméleteket, majd bizonyítást kapunk a játéktól, azonban ez „csak” a 3/4-ét teszi ki. Ugyanis a bonctermen kívül ott húzódik Jack élete, ami romokban hever. Hősünk olyan szinten nyeli a pánikbetegségre/valamiféle szorongásos/stressztünetre kapott gyógyszerét, mint Dr. House rosszabb napjain a vicodint. Hallucinál, majd egy a városhoz közeli baleset híreit hallva is tovább bonyolódik az élete, másnap pedig betörnek a lakásába. Elrongyolódott idegei nem igazán tudják felvenni a harcot ezekkel a történésekkel, úgyhogy megjelenik a játékban egy természetfeletti/horror vonal is, aminek a szálai egyre jobban gúzsba kötik Jacket.

A játék érdekessége és erős része, vagyis a boncolások mellett sajnos se történetileg, se grafikailag vagy zene terén nem kapott semmi olyat, ami miatt túlságosan ajánlható lenne. A főszereplő is idegesítően sokat sóhajtozik és nyavalyog időnként, ami persze a vele történtek tekintetében érthető, de mintha túl lenne játszva. Ki tud zökkenteni a hangulatból az is, amikor pl. egy fényképet keresünk, hogy feladhassuk eltávozott feleségünk legjobb barátnőjének, vagyis a történetszál hajlamos akadozni, ami szerencsére boncolásoknál egyáltalán nem jellemző.

Akit csupán a boncolás rész érdekel, annak hamarosan lesz "autopsy only mode", de talán addig is érdemes végigmászkálni az „átvezetőket”, mert a játék tényleg nagyon érdekesen és részletekbe merülve tálalja az eseteket, a fejlesztők orvosi precizitásra törekedtek a játék ajánlója alapján. A történetszál kaland/horrorjátéknak is felfogható, bár sétaszimulátorra emlékeztet. Ha pedig mindkét részére kíváncsiak vagyunk, az Autopsy Simulator még mindig tartogat egy logikával és tudománnyal nehezen magyarázható csavart, ami egy jegygyűrűhöz kapcsolódik. Vajon a játék címét nézve hol találjuk meg az elhunyt kedvesünk kezét díszítő ékszert? Jó találgatást és nyomozást!