A Lego kaland 2. – Egész pontosan mit vársz egy Lego-filmtől?

Ha az ördög legnagyobb trükkje az, hogy elhitette a világgal, hogy nem is létezik, akkor a Lego kaland második része azért lehet magára büszke, mert jobb pillanataiban már-már hajlunk arra, hogy nem a szokásos kommerszt látjuk. Aztán rájövünk, hogy de, ám ez akkor már nem érdekel minket.

A Lego kaland 2. – Egész pontosan mit vársz egy Lego-filmtől?

65 %
{{ average }} %
Szerzői értékelés
Szerző
65
%
Olvasói értékelés
Olvasó
Olvasói értékelés
{{ average }}
%
{{ average }}
%

Egyes klasszikusok túlgondolt kivesézései, illetve a kedvenceik kisebb-nagyobb logikai baklövéseit kényszeresen kompenzálni óhajtó rajongók eszmefuttatásai külön cikket érdemelnének. A példák hosszasan sorolhatóak. Esztéták generációi legszebb álmukból felverve, félkómás fejjel is fújják, hogy a Holtak hajnala társadalmi szatíra. Sam Raimi nyílegyenes vonalvezetésű, kőbaltákkal vetekedő összetettségű horrorját, az egy megátkozott bankügyintéző kálváriáját bemutató Pokolba taszítvát azért tartják becsben az indokolatlanul sok szabadidővel bírók, mivel az szerintük a bulimiáról szól. Míg az Az ember gyermeke híres "véres kameralencse" jelenetéről annak dacára indult be a diskurzus, hogy azt tudatos tervezés helyett egy balesetnek köszönhetjük.

A 2014-es A Lego kaland folytatása is alighanem nagyesszé-terjedelmű értekezések százait fogja ihletni, mert jóformán másfél percenként jön egy olyan apróság, amin megakadhat az egyszeri kritikus szeme. Öt évvel járunk az első epizód eseményei után. A helyiek szóhasználatával élve „szipi-szuper” időknek vége. A korábban idilli világ a Tesho-rendszerből érkező, lézert és bombákat reggeliző, agresszív Duplo-idegenek miatt apokaliptikus, kegyetlen pusztasággá lett. A szerény szellemi képességeit túláradó jóindulattal palástoló Emmet azonban nem hagyja, hogy egy olyan bagatell dolog, mint a kilátástalan jövő kifogjon rajta. Egy mániákus fanatizmusával mantrázza, hogy aggodalomra nincs ok, és ennek megfelelően éli mindennapjait, szent bolondoknak kijáró védettséget élvezve. Ám amikor a hódítók parancsnoka, Káosz tábornok a barátnőjét, a gót-lázadó Vadócot is elrabolja, betelik nála a pohár. Eltökéli, hogy kiszabadítja szerelmét, és miután összeakad egy Rex nevű, a menőség kvintesszenciájának számító fenegyerekkel, belevág, hogy másodszorra is megmentse a világot egy megkeseredett, ármányos elme tébolyult bosszújától.

Izgalmas alapfelállás, és tény, hogy a naivitás két lábon járó, műanyag avatárjának poénokkal teli históriája a maga nemében parádésan muzsikál. Egyik vicces-vidám geg a másikat éri. A CGI-legokocka hibrid látványvilág kifejezetten szép, a furábbnál furább, szerethető figurák biztosítják, hogy ne legyen egy percnyi üresjárat se, és nem, hogy hasznos leckét, de egész tanmese-cunamit kapunk a pénzünkért. Más témák mellett a testvérek közötti korkülönbség, a csodavárás, az értelmetlenül idealizált optimizmus, az eltérő kultúrák konfliktusai, az önértékelési zavarés a bosszúállás kérdésköreiben merülhetünk el.

Áma történetet időnként élőszereplős jelenetekkel továbbgördítő film igazi mester-rafinériája az, hogy fénypontjainál el tudja hitetni velünk, hogy nem egy halálosan-véresen kommersz, a jól bevált formulákat előírásszerűen alkalmazó kliséhalmaz. Viszont ez az illúzió sajnos igen gyakran megdöccen, mi pedig kicsit elszégyelljük magunk - hiszen majdnem palira vettek.

Elvégre, hiába ironizálnak a karakterek a musical-betéteken, sőt, játszik központi szerepet a cselekményben egy deklaráltan agyzsibbasztó nóta, a posztmodern hozzáállás itt nem több némi gyengécske védőpáncélnál. Hasonlóképpen, a magvasabb gondolatok is csak azt a célt szolgálják hogy páran Lenke néni szájából is kínos, lehetőleg egy hatéves számára is erőfeszítés nélkül befogadható közhely-életbölcsességeket pufogtathassanak el. Gyakorlatilag Karinthy "A cirkusz" című novellájának kifordított alaphelyzetét élvezhetjük. Ezúttal nem a plebsz tagjait fikarcnyit sem érdeklő, korszakos teljesítményt csomagolják be bazári trükkökbe. Épp ellenkezőleg: a sablonos bohóctréfákat, kiszámítható párbeszédeket és ezerszer látott fordulatokat kísérlik meg magvasabb felvezetéssel eladni. De bárhogy is próbálkoznak, a könnyed komédia végső, ajándéktárgy-eladásban manifesztálódó küldetése nehezen egyeztethető össze az egzisztenciális krízissel, vagy a felnőtté válás nehézségeinek új megközelítésű boncolgatásával. Ez persze így is van rendjén, mivel mégis, mi a bús-bánatos istennyilát akarhatnánk el egy unikornis macskát, beszélő fagylaltot, csetlő-botló banánt, vagy raptor-űrhajósokat, és hasonló alakokat felvonultató, könnyed-hülyécske műtől? Nagydoktorit?

Összességében tehát, a Lego kaland 2. nem több, viszont nem is kevesebb egy olajozottan működő pénzcsináló-gépezet esélyesen újra kasszát robbantó, az animációs vígjátékok nagykönyvének tanácsait betű szerint követő közönségfilmnél. Aki többet vár tízből tízszer egy élc kedvéért bedobott mondanivalónál, elsősorban magától értetődően a fiatalabbaknak szóló vizuális humornál, pár butácska dalbetétnél, és az elmaradhatatlan happy end-nél, az kismillió, jobbnál jobb alkotás közül válogathat. Ellenben, ha nem úgy ülünk be a moziba, hogy dafke-richtig alapon párhuzamot vonunk a műanyag játékfigurák csetlése-botlása, és Jürgen Habermas örökbecsűje, az A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása között, akkor jól szórakozhatunk.

A szülők számára lényeges lehet, hogy ők is végig tudják ülni anélkül, hogy felmerülne bennük, hogy öngyilkosságot kövessenek el a zsebükben lévő tárgyak egyikével-másikával. Hovatovább, a kárba vesző színházjegyén siránkozó Lincoln kifakadása, vagy a lakosság húsz év alatti részének vajmi keveset jelentő Bruce Willis kameója direkt nekik szól. Azaz, ha agysejtpusztulás nélküli családi programot keresünk a hétvégére, egy percig se habozzunk. Emmet és a többiek garantáltan bearanyozzák majd csemetéink napját, és mi sem fogunk kínosan feszengve félpercenként az óránkra pislantani. Ergo, akár egyedül is megnézhetjük, ha lazítanánk - ám nem érdemes tagadni, hogy az érdekes-kényes témák kissé hangsúlyosabb, de a korosztálynak megfelelő kifejtésével akár valódi etalon is lehetett volna.

Összefoglalás

A Lego kaland 2. – Egész pontosan mit vársz egy Lego-filmtől?

A Lego kaland 2. – Egész pontosan mit vársz egy Lego-filmtől?

A Lego kaland 2. – Egész pontosan mit vársz egy Lego-filmtől?
Szerzői értékelés
65
%
Az A Lego kaland második része.
Tisztességesen megcsinált, néha egy-egy pillanatra magát többnek mutató iparosmunka.
Időnkénti felvillanásait leszámítva semmi olyat nem nyújt, ami többé tenné egy jó, de nem kiemelkedő családi filmnél.
{{ totalLabel }}
%
{{ userRateLabel }}

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap