Nyughatatlan özvegyek – Nem leányálom

Árulások, korrupció és mindent felemésztő mocsok. Ha egy csajos akciófilmet keresünk, rossz helyen tesszük, de a neo-noir drámák rajongói örülhetnek.

Nyughatatlan özvegyek – Nem leányálom

70 %
{{ average }} %
Szerzői értékelés
Szerző
70
%
Olvasói értékelés
Olvasó
Olvasói értékelés
{{ average }}
%
{{ average }}
%

Egy hazug, vagy kevésbé erős szavakat használva, megtévesztő trailer elkészítése nem különösebben kemény munka: a sugalmazni kívánt hangulathoz illő zenével, esetleg némi narrációval akár a Ragyogásból is összevághatunk egy olyan előzetest, hogy a megtekintése után az ember tűkön ülve várja a mókás családi vígjátékot – aztán legfeljebb utólag csodálkozik.

Cikkünk tárgya, az egy mára már sanszosan készítői által is elfelejtett, két évad során összesen tizenkét részt megért sorozat alapján készült Nyughatatlan özvegyek sem megy a szomszédba egy kis úri huncutságért. Elvégre, kedvcsinálói alapján lehetetlen szabadulni attól a gondolattól, hogy az Oscar-díjas Steve McQueen úgy döntött, hogy megtépázza egy kicsit a renoméját, és egy lövöldözésekben bővelkedő, tizenkettő-egy tucat „csajos” akciófilmet hoz tető alá. Ám, ahogy arra már öt perc után rájöhetünk, távolról sem ez a helyzet, csupán a marketingeseknek támadt az a zseniális ötletük, hogy egy rendkívül feszült, krimijelenetekkel feldúsított drámának tekinthető művet a VHS-korszak idejében hódító Vasangyalok-franchise ihlette popcorn-moziként harangozzanak be.

Igaz, tagadhatatlan tény, hogy a sztori hallatán nagyon nehéz nem egy efféle bárgyún szórakoztató könnyed hülyeségre asszociálnunk. Harry Rawlings (Liam Neeson) és bandája egy balul elsült akció során életüket vesztik. Ez már önmagában is komoly terhet jelentene ilyen vagy olyan formában tőlük függő feleségeiknek, ám az embereivel együtt fűbe harapó főnök neje, Veronica (Viola Davis) kétszeresen is kutyaszorítóban találja magát. Hites ura ugyanis a környék kiskirályát, a politikai babérokat dédelgető Jamal Manninget (Brian Tyree Henry) lopta meg. A 18-as körzet tanácstagi tisztségéért hadba szálló haramia ultimátumot ad a nőnek: ha nem fizeti neki a meglovasított kétmillió dollárt, golyót röpítenek a fejébe. Az ultimátum elhangzását követően a legfelsőbb körökben mozgó, művelt asszony nem esik pánikba és a rendőrséghez sem fordul. Inkább Harry feljegyzései alapján a férfi bűntársainak két özvegyével, a korábban kitartottként élő Alice-szal (Elizabeth Debicki) és a két gyermekéért bármire képes Lindával (Michelle Rodriguez), továbbá az utóbbi egyik ismerősével, Belle-lel (Cynthia Erivo) együtt nekikezd, hogy végrehajtson egy, siker esetén ötmillió ropogós dollárt hozó akciót.

Banális alaphelyzet. Az ember szinte látja maga előtt az ilyenkor kötelező sablonokat: a kezdetben egymást elviselni is alig bíró nők között lassan, de biztosan kialakuló, eltéphetetlen köteléket, és azt, hogy fél órával a rablás ötletének felvetése után az átlagos háziasszonyokból zöldsapkásokat reggeliző, profikat fél kézzel megalázó gyilkológépek válnak. Ilyen elcsépelt marhaságoknak itt viszont nyomuk sincs: egy hideg-rideg, kifejezetten realistának számító történetet kapunk. Akár jelképnek is felfoghatjuk, hogy a halállal farkasszemet néző Veronica mézes-mázos rábeszélés, vagy megalázkodó könyörgés helyett gátlás nélkül megzsarolja sorstársait, és piszkos húzásokból később sincs hiány. Egy, a George V. Higgins nevével fémjelzett bűnügyi filmekhez, jelesül, az Eddie Coyle barátaihoz, és az Ölni kíméletesenhez hasonlító, némi Szemtől szembennel nyakon öntött neo-noirt kapunk.

Nincsenek barátok, csak szövetségesek, a szóbeli egyességek pont annyit érnek, mint a papír, amire leírták őket, és senki sem angyalka, vagy ha mégis, azt a saját, nyomorult lakásában verik halálra. A gátlástalan cinizmus megmételyezett földjén járunk. Egy olyan, elátkozott vidéken, ahol a korrupció ténykérdés, és a választók egyedül azt dönthetik el, hogy vajon a gettó császára, vagy egy láthatóan nem túl fényes elméjű, apja (Robert Duvall) bábjaként dróton rángatott, beszari-pipogya sikkasztó (Colin Farrell) legyen-e a befutó. Magától értetődően még a szerelem is árucikké válik: az intimitásnak szabott ára van, üzletszerű és addig tart, míg a két érdekelt félnek haszna származik belőle.

Összességében tehát maximálisan elégedettek lehetünk McQueen legújabb munkájával – pláne, mert a százhuszonkilenc percnyi játékidőt nem terhelik sehova sem vezető üresjáratok, vagy ki nem bontott, félúton abbahagyott cselekményszálak. Ám vitathatatlan, hogy egészen kevés erőfeszítéssel jó helyett egy kiváló filmmel is gazdagodhattunk volna. A legnagyobb gondot a négyesfogat tagjai jelenik, mivel a rendkívül erős alakítást nyújtó, kolléganőit a vászonról oda se figyelve lejátszó Davis kivételével egészen egyszerűen nem érnek fel a nagypályás gennyládát alakító Duvallhoz, a kétségbeesetten vergődve az árral sodródó Farrellhez, vagy a gettólétből kitörni készülő, és célja érdekében mindenkin átgázoló Henry-hez. Pontosabban, a trófeafeleségből önálló nővé váló Debicki hozza az elvárható kötelezőt, de semmi többet, és Erivo is próbálkozik. Ám a második leggyengébben megírt karakter bőrébe bújva még úgy is vajmi keveset tudna hozzátenni az összképhez, ha korábban a Húzós éjszaka az El Royale-bant leszámítva nem kizárólag feledhető, tévés epizódszerepekben tűnt volna fel A mélypontot azonban nem ő, hanem a castingot végző illetékesek legrettenetesebb hibájának számító, drámában a jelek szerint köpni-nyelni nem tudó Rodriguez jelenti. Borzalmasan, átélés nélkül alibizik: az egyetlen mentsége az, hogy jelentéktelen-mellőzhető figurájáról ordít, hogy egyedül azért volt rá szükség, hogy kijöjjön a négyesfogat.

Emellett, sajnálatos módon az amúgy erős-egységes atmoszféra is meg-megbicsaklik egyszer-kétszer, és az egy látványosan rohadó, erkölcsök nélküli társadalom bemutatásából giccses-ócska tanmese-fesztivál lesz. A kiskanállal adagolt társadalmi mondanivalót irtóztatóan modoros, a karakterekhez egyáltalán nem illő kifakadás-monológokon, illetve szellemileg visszamaradottakra szabott, mesterkélt jeleneteken, például egy negyvenhatezer Obama-plakát előtt rendőri túlkapás áldozatává váló ártatlan, afroamerikai fiú halálán keresztül csepegteti a film. Ilyenkor sajnos nem tehetünk mást azon kívül, hogy csöndben reménykedünk, hogy a kulisszahasogató kitérők hamar véget érjenek, és szerencsére valóban nincs több másfél-két percnyi, zavarba ejtően pocsék kínszenvedésnél. Érthetetlen, hogy miért kellett ezekkel az ügyetlen, helyenként bazári megoldásokkal operálni egy egyébként deklaráltan nem szentimentális műnél.

De szerencsére ezen hibáit leszámítva a Nyughatatlan özvegyek elég erős lábakon áll ahhoz, hogy a bűnügyi drámák rajongói bátran jegyet válthassanak rá. Így, ha alámerülnénk egy kicsit a többnyire morál nélküli mocsokba, és nem várjuk el, hogy percenként az arcunkba robbanjon egy kisebb autókaraván, továbbá nem egy, az Ocean's 8, vagy az Atomszőke nyomdokaiban járó alkotást keresünk, akkor irány a legközelebbi mozi.

Összefoglalás

Nyughatatlan özvegyek – Nem leányálom

Nyughatatlan özvegyek – Nem leányálom

Nyughatatlan özvegyek – Nem leányálom
Szerzői értékelés
70
%
Egy jórészt elfeledett sorozat élvezetes adaptációja.
Egy üresjárat nélküli, izgalmas-feszült bűnügyi dráma.
A négy főszereplőnőből minimum kettő feledhető alakítást nyújt és időnként borzasztó moralizálás öli meg a hangulatot.
{{ totalLabel }}
%
{{ userRateLabel }}

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward