Körülbelül 570 millió évvel ezelőtt az élet kizárólag a tengerekre korlátozódott. Hatalmas, furcsa alakú gerinctelenek tapadtak a tengerfenékre, húsos nyúlványaikkal felszippantva az elúszó tápanyagokat. Ezek a bizarr életformák, az úgynevezett Ediakara-bióta tagjai, végül eltűntek. A kutatók azonban régóta kutatják, hogy kihalásuk valóban kataklizmatikus volt-e.

A Geology folyóiratban nemrégiben megjelent egy új kutatás, amely új megvilágításba helyezi a Kotlin-krízis néven ismert, ezeknek a lényeknek a nagy részét elpusztító kihalást. A jelek szerint ez az esemény sokkal kiterjedtebb volt, mint korábban gondolták, és a fajok hasonló százalékát pusztította el, mint az a kozmikus becsapódás okozta katasztrófa, amely 66 millió évvel ezelőtt a nem madár dinoszauruszokat elpusztította.

Bár a Kotlin-krízis összességében kevesebb organizmust pusztított el, mint az a tömeges kihalás, amely körülbelül 252 millió évvel ezelőtt sújtotta a Földet, ami az elpusztult állatok százalékos arányát illeti, vetekszik a későbbi és hírhedtebb kihalásokkal, mondja Shuhai Xiao, a Virginia Tech paleobiológusa, aki nem vett részt a kutatásban. A felfedezés segít tisztázni az Ediakara-biótával kapcsolatos, sok szempontból zavaros és hiányos ismereteinket is.

Az új kutatás az Avalon-gyűjtemény néven ismert fosszíliaegyüttesből származó ediakarai élőlényekre összpontosít, amely a fosszilis leletek között feltűnt legkorábbi komplex és nagytestű organizmusokat tartalmazza. Ezek a furcsa, puha testű lények, amelyeket először 1958-ban fedeztek fel Új-Fundland Avalon-félszigetén, 560–574 millió évvel ezelőtt a tenger mélyén éltek.

Ezek a korai közösségek mindent magukban foglaltak a zuzmóktól és az óriási baktériumtelepektől egészen az élőlények teljesen kihalt csoportjaiig, amelyek már nem létezik a Földön, mondja Lidya Tarhan, a Yale paleontológusa. Még az is vita tárgya, hogy az állatok evolúciós fáján belül hova soroljuk őket, teszi hozzá a szakértő.

A fosszilis bizonyítékok arra utalnak, hogy az Avalon-gyűjtemény körülbelül 560 millió évvel ezelőtt egy kisebb kihalási eseményen esett át. A kihalás utat nyitott egy sokszínűbb organizmuscsoportnak, a Fehér-tengeri csoportnak, amely körülbelül 10 millió évvel később átesett a saját, súlyosabb kihalási eseményén, az úgynevezett Kotlin-válságon.

A Kotlin-válság az első jelentős kihalási esemény, amelyet az állatok valaha átéltek, mondja Duncan McIlroy, a Newfoundlandi Memorial Egyetem paleontológusa, az új tanulmány vezető szerzője. Korábbi kutatások szerint ez az esemény az összes faj mintegy 65%-át elpusztította.

Az új tanulmányban McIlroy és kollégái az Inner Meadow nevű új-fundlandi lelőhelyről származó, újonnan felfedezett fosszíliákat írnak le. A lelőhelyen legalább 19 ediakari faj képviselői őrződtek meg rendkívül jó állapotban. „Amikor az első napon eltávolítottuk a mohát és a talajt, egyértelmű volt, hogy ez egy nagyon különleges lelőhely. A fosszíliák kiválóan megmaradtak, és sok közülük alig erodálódott” – mondja McIlroy.

Az ősi hamufelhő által lerakott, uránban gazdag cirkon apró darabjait felhasználva McIlroy és kollégái az uránizotópos kormeghatározást használtak, hogy megállapítsák, az újonnan talált fosszíliák körülbelül 551 millió évesek. „Lényegesen fiatalabbak, mint a legtöbb korábbi becslés alapján gondoltuk” – mondja Tarhan.

A felfedezés arra utal, hogy az Avalon-leletegyüttesben talált állatok 10 millió évvel tovább éltek, mint korábban hitték, és a Kotlin-krízis során haltak ki – nem pedig korábban, saját, kisebb kihalási eseményük során. Az adatok arra utalnak, hogy az 550 millió éves Kotlin-krízis sokkal súlyosabb volt, mint korábban gondolták. McIlroy szerint a fajok 65%-ának kihalása helyett a további diverzitásvesztés arra utal, hogy a fajok körülbelül 80%-a halt ki – ami elegendő ahhoz, hogy tömeges kihalásnak minősüljön.

McIlroy maga is megdöbbent, amikor meglátta az új datálási eredményeket. A szakértő gyanítja, hogy a jövőbeli ásatásokkal Inner Meadowban és a környéken további új áldozatokat tárhatnak fel a Kotlin-krízisből. Tarhan üdvözli az izgalmas új adatokat. „Az ediakarai élővilág fosszilis leletegyüttesei világszerte viszonylag kis számban fordulnak elő” – mondja, így az új elemzés újabb fontos nyomra vezet az ediakarai történetben.

Hogy mi ölte meg az állatokat a Kotlin-krízis során, az továbbra is rejtély. A legvalószínűbb ok valamilyen környezeti válság lehetett, mondja McIlroy, bár a hipotézisek az óceáni oxigénszint hirtelen csökkenésétől a medúzák ősi, ragadozó rokonainak megjelenéséig terjednek. Ezt azonban csak további munkával lehet majd kideríteni, mondják a szakértők.