Elsőre a Yonder kalandjátéknak vagy afféle nyílt világú szerepjátéknak tűnt. Aztán az első órában kiderült, hogy ennél egyszerűbb a helyzet, de szerencsére így sincs hiányérzetem, mert az igaz, hogy a Yonder nem a keményvonalas játékosokat célozta meg, de ahhoz elég komplex, színes és érdekes, hogy egy szuper családi játék vagy gyerekjáték legyen.
Mi is kell egy jó kalandhoz? Bonyodalom, egy hős és sok feladat. Szörnyű vihar háborog a tengeren, és hajótöröttként a mi feladatunk lesz a sziget lakóinak segíteni, de a barátainkról sem feledkezünk meg, bármerre is sodorták őket a hullámok. Az egész játéknak egyfajta pozitív hős hangulata van, hiszen kisebb nagyobb feladatok útján segítjük a helyieket, emellett pedig a szigetre telepedett átkot is szépen lassan feloldjuk. Ebben segítségünkre lesznek azok a tündérszerű kis lények, akiket kiszabadítva egyre nagyobb varázserő áll rendelkezésünkre. Tűzlabdákat a fentebb említett okok miatt nem hajigálunk, viszont a „muck” névre keresztelt, sötétlilás ködre emlékeztető átok feloldásához egyre több kis segítőre lesz szükségünk. Ehhez pedig jól be kell járni a szigetet keresztül-kasul, hiszen elrejtett ládákból, küldetésekből kapjuk meg őket.
Felszerelésünk legfontosabb részét a magunkkal hurcolt szerszámok jelentik majd, ezekkel tudunk fát vágni, követ törni, terményt aratni vagy épp horgászni. A küldetések egy részéhez nyersanyagokra lesz szükségünk, de az építéshez és a kereskedelemhez sem árt, a megpakoljuk a hátizsákunkat. Itt ér össze a játékban a craftolás, a gyűjtögetés a kereskedéssel. Szerencsére hátizsákunk végtelen mennyiségű tárgyat képes magába fogadni – nekem legalábbis több száz egységnyi fa, kő, hal, bőr, érc is belefért – így nyugodtan felszedhetünk mindent, ami szembejön. Ezzel persze könnyű túlzásba esni. Megesett velem, hogy az egyik küldetéshez virágot kellett gyűjtenem, de mivel nem láttam még olyan nevűt, elindultam körbe a szigeten. Miután találtam pár darabot, elfelejtettem, hogy nyolcat kért a küldetés, és mire visszakanyarodtam, hogy leadjam a virágokat kiderült, hogy csaknem negyven darab van nálam. Sebaj, valamire még jó lehet!
Kalandjaink során épületeket, bútorokat, ételeket és megannyi mást is megtanulunk elkészíteni, majd farmot, házat építhetünk magunknak, és egy ponton túl a kereskedés sokkal hatékonyabbá válik pénzügyileg, mintha folyamatosan gyűjtögetnénk. A karakterek, a történetek egyszerűek, látszik, hogy ez a játék nem felnőtteknek készült elsősorban. Kicsit szájbarágós, de azért elég teret hagy ahhoz, hogy a kreativitásnak és a memóriának is szerep jusson. És hogy miért gyerekbarát még? Az agresszió egész egyszerűen nincs jelen a játékban. Vagyis ha megfordítom a gondolatmenetet elmondom röviden, mik a legagresszívebb dolgok amiket megtehetünk a Yonder világában barangolva. Favágás fejszével, kőtörés kalapáccsal, és a legdurvább is egy a kis doboz alakú csapda, amit kinn hagyunk valahol, majd amikor visszamegyünk, kivehetünk belőle egy bőrt vagy prémet. Emellett esetleg még felkerülhet a toplistára a horgászat, ahol a halacskákat némi fárasztás – és ügyességi játék – után kifogjuk.
A segítőkészség, a kitartás és a felfedezés öröme, mint egyfajta filozófia végigkíséri a játékot. Hősünk barátokra lel, segítséget nyújt, állatokat nevel, növényeket termeszt és egyre szebb és barátságosabb hellyé varázsolja a Yonder szigetvilágát. Mocsarak, havas területek, síkságok és erdős részek várják, hogy felfedezzük őket. És közben egy csepp vérnek sem kell folynia, mégis egy érdekes, komplex, szépen megrajzolt világban kószálunk. A játék jó példája lehet a játszva tanulásnak, mégha elméleti dolgokról is van szó. Nehezen megfogalmazható a segítségnyújtás, az egymásra utaltság és a jó szándék, de a Yonder készítői pixelekbe öntötték mindezt. Jó, hogy ilyen játékok is vannak.
