Mivel általánosságban szeretem az árkád játékokat, ezért amikor megkaptam a lehetőséget arra, hogy kipróbáljam a Chorus című Deep Silver játékot, igent mondtam. Bár mostanában nem szoktam ilyen címekkel játszani, a neten fellelhető videók alapján előzetesen a PS2-őn kijátszott Star Wars: Starfighter jutott eszembe, hogy talán hasonló élmény lehet ez a cím is, de bevallom, az űr árkád játékokban a tudásom kicsit hiányos, így nem nagyon tudom semmilyen jelenlegi játékhoz hasonlítani a Chorust. Előzetesen tehát nem tudtam, hogy mire számíthatok a játéktól, de nagyon reméltem, hogy meglep majd.
A telepítéshez szükséges Steam kód megkapása után azonnal megcsapott a felismerés, hogy egy több, mint 30 gigás játékról beszélünk. A telepítés folyamán volt időm elgondolkodni azon, hogy vajon mennyire lehet ilyen méretek mellett tartalmas a játék. Ami biztos, hogy a méretigényével ellentétben szinte bármilyen számítógépen elfut a Chorus: a minimumnál GTX 750 / Radeon HD 7770 szerepel i3-2120-as procival és AMD FX-4100-assal, ez nem egy elérhetetlenül magas gépigény. Ha mégse PC-n szeretnél játszani a játékkal, akkor Xboxon és PlayStation-ön is beszerezhető, nem beszélve a Stadia és a Luna kiadásról, ami a felhős élménynek köszönhetően bárhol játszhatóvá teszi a címet.
A játék indítása után rögtön a menüben találhatjuk magunkat, ahol beállíthatjuk a nekünk kedvező opciókat. Érdekeség, hogy a PC-s beállítások között megtaláljuk az NVIDIA DLSS lehetőségét is, így, ha valakinek gyengébb gépe van, magasabb vizuális minőséget érhet el anélkül, hogy észrevenné az alacsonyabb felbontáson renderelt kép hátrányait.
A vallásos világűr
Mielőtt belekezdenénk a játékmenet kivesézésébe, érdemes kitérni a Chorus világára, ugyanis nagy gondot fordítottak a készítők ennek megírására.
A főszereplő Nara egykoron a Circle leghalálosabb pilótája volt, ám egy milliárdok lakta bolygó vallásos okokból történő felrobbantása után úgy döntött, hogy nem bírja tovább ezt az életvitelt és megszökik. Mivel a harcokat a Circle miatt nem sikerült elkerülnie, bosszút forralt és a korábban hátrahagyott intelligens hajójával, a Forsakennel (Elhagyott) együtt járja a galaxist, hogy közösen szembeszálljanak a Nagy Prófétával és annak szektájával, akik romlást terjesztenek a galaxisban és világokat pusztítanak el.
A mélyűrben számtalan frakció harcol egymásért és egymás ellen, hogy érvényesülni tudjanak. Van a The Free Militia nevű civilekből álló szervezet, akikkel mi is szimpatizálunk, vannak a jobban szervezett ellenállók, avagy a The Resistance, de utunk során találkozhatunk majd a kalózokkal és többek között a kör, vagyis The Circle képviselőivel is. A Circle felel a galaxis romlásáért, számtalan polgárháború kirobbantói, akik a próféta szavait követve cselekednek, így muszáj őket eltörölni.
Nekünk pedig nincs más dolgunk, mint a hajónk egyetértésével mindenkit elpusztítani, aki az utunkba áll.
A küldetés indítása előtt választhatunk magunknak nehézségi fokozatot, könnyűtől egészen az extrémig. Ha van olyan ember, akinek ez a beállítás nem elégséges, akkor lehetőségünk van a végleges halál bekapcsolására is, ami azt jelenti, ha megsemmisül a hajónk, kezdhetjük az egész játékot a legelejétől. Bárhogyan is, ezt az opciót szerintem nem ajánlott használni első végigjátszásnál, ugyanis egy rosszul sikerült fénysebesség alatti ugrással belecsapódhatunk egy aszteroidába vagy egy másik hajóba, ami azonnali megsemmisüléssel jár.
Túl nagy a galaxis
A főhősünk különleges médium képességekkel rendelkezik, ami számtalan előnyt nyújt nekünk a játék folyamán. Észre tudja venni a még szenzorok által is rejtett dolgokat, ez pedig segít nekünk abban, hogy a küldetéseket hatékonyan tudjuk teljesíteni. Képesek vagyunk a múlt elveszett emlékeit is megtekinteni, hátramaradt hangokat, amik szintén kiegészítik a történetet. A másik része viszont a dolognak, hogy folyamatosan suttogásként halljuk Nara gondolatait, ami a párbeszédeknek ad mélységet és így jobban kontextusba tudjuk helyezni az eseményeket. Ez a suttogás talán a Dűnéből nyert inspiráció lehet, biztos lesz, aki szeretni fogja, de nekem már túl sok volt.
A főküldetések mellett mellékküldetéseket is várnak ránk, és mivel viszonylag nyíltan mászkálhatunk a világban, ezért utazásaink során számtalan emberrel vagy telepessel találkozhatunk, akik igénybe tudnák venni a szolgálatainkat egy kis jutalomért cserébe. Én magam sokkal jobban szeretem a kötött játékokat, ahol egymást követik a küldetések és nem kell közöttük utazgatni, márpedig itt elég sokat kell A-ból B-be vándorolni, amivel hosszan húzódik a játékidő.
Ha például látod, hogy egy célpont 88 kilométerre van tőled, akkor mivel másodpercenként egy km-t tesz meg a hajód, így 88 másodpercig csak az űrt látod és halálra unod magad. Ezt egy Elite Dangerousban még kibírom, hiszen ott a játékhoz hozzátartozik a csilles utazás, de egy ilyen robbanásokkal teli címtől nem ezt várnám el.
Annyi mentség van, hogy ilyenkor a történettel is haladunk a beszélgetéseken keresztül, bár ezek nem mindig töltik ki az utazási időt. Arról nem is beszélve, hogy néha már idegesítő a suttogó Nara - az egyetlen menekvés, hogy a játék egy pontján már Forsakennel is beszélgethetünk, ami új színt visz az eseményekbe, hiszen ez a gép eléggé dühös egykori gazdájára, aki hátrahagyta.
Mindezek mellett szerencsére a főküldetés mindig külön látható a menüben, így ha csak a történettel haladnánk inkább, megoldható azok teljesítésével.
A hajónk irányítása számítógépen természetesen megoldható egérrel és billentyűzettel, illetve gamepaddal is. Az Xbox gamepad vezérlőn a gombok szépen el vannak helyezve, a harc közben minden kézre áll. Az egeres irányítás a War Thunder, World of Warplanes stb. irányításokra emlékeztet, tehát egérrel kell húzni a célpontra a hajót. Ez sokaknak kényelmes és szerintem hatékonyabb módja is az irányításnak, mint a gamepad.
A hajó alap vezérlése mindenesetre nekem furcsa, mivel nem tudunk olyan szabadon pörögni, mint a legtöbb játékban, ám a driftelés funkcióval mégis elég mozgékonnyá válik az űrhajó.
A driftelésre külön ki is térnék, mert nagyon fontos játékelem, ami nagyban növeli a harcok élvezhetőségét. Ezt a funkciót úgy kell elképzelni, hogy a hajónk megy egyenesen egy vektoron és ha nem fordulunk, a sebesség és az irány megmarad. Normál esetben, ha a hajó orrát elfordítanánk jobbra, akkor ez az egyenes vektor kanyarodni kezdene arra az irányba, amerre a hajó néz. A driftelést benyomva viszont a mozgási vektor megmarad, de a hajó orra szabadon 360 fokban forgathatóvá válik, nem kezd el irányt változtatni, tehát könnyebb a célt befogni vagy üldözni.
A játékban háromféle fegyver közül válogathatunk. Van egy lézer, ami a pajzsot segíti elolvasztani; van egy rakéta kilövőnk, ami a páncélozást semmisíti meg könnyen; míg végezetül van a sima golyószóró tornyocska, ami minden ellen hatásos. A muníció a hajóból sosem fogy ki, mindig van mivel lőnünk, viszont a fegyverek túlhevülhetnek vagy ideiglenesen kiürülhetnek, ilyenkor kell egy kis idő, míg újra használhatóvá válhatnak.
Persze nem csak mi lövöldözhetünk, minket is lőhetnek. A hajónk kétféle élettel rendelkezik: van egy pajzsunk, amit bizonyos mennyiségű találat után leválik rólunk (de egy idő után visszatöltődik), illetve van egy hajótest állapotot jelző életcsíkunk, ami viszont ha 0 százalékhoz érkezik, felrobbanunk. Értelemszerűen az a jó, ha a pajzsot lelövik rólunk aztán fedezékbe húzódva megpróbálunk feltöltődni, de ha a hajó élete megy le, a pályán néha találhatunk élettöltő bónusz cuccokat, amik megjavítanak. Ha ez nem lenne elég, a hajónk rendelkezik javítódrónokkal, amik egy pillanat alatt helyrepofozzák az űrhajónkat, cserébe viszont egy ideig nem használhatóak újra.
Jó árkád játékhoz híven a hajónkat a küldetések között fejleszthetjük. Ha több életre, sebességre vagy nagyobb tűzerőre lenne szükségünk, akkor a hangárba betérve bölcsen választhatunk és fejleszthetünk. Lesznek viszont olyan modulok is, amiket a hajóra felszerelve különböző bónuszokat kaphatunk, így a pontosabb célzás vagy a hatékonyabb pajzsolvasztás sem lehet számunkra akadály. A modokat és a fegyvereket különböző slotokba kell bepakolni, szóval olyan nem lehetséges, hogy egy legyőzhetetlen masinát küldünk ki a világűrbe, kompromisszumot kell kötnünk.
Ezekben a slotokban a fegyverek és a kiegészítők több szinten keresztül fejleszthetők, szóval ha nekünk a nagyobb páncél a kényelmesebb, akkor több szinten keresztül kreditekért erősíthetjük a hajótestet. Ugyanez igaz a fegyverekre is: bizonyos összeg kifizetése után a korábbiaknál sokkal hatékonyabban pusztíthatjuk az ellenséges hajókat.
Az űrben nincsenek hangok, a Chorus viszont szerencsére nem foglalkozik ezzel a szabállyal és rendesen hallani a lövések és robbanások hangját. Egészen sok effekt vesz minket körül, minden csippanásra és hajtóműhangra nagyon odafigyeltek a hangmérnökök.
Ami a zenét illeti, szerintem bizonyos helyeken jól eltalált, a főmenüben kifejezetten kedvcsináló, ám játék közben nem marad emlékezetes, nem tudom visszaidézni egyetlen dallamát sem. Nem rossz, de nem maradandó.
A játék látványvilágra szerintem nem egy kiemelkedő alkotás, vannak benne monumentális és látványos elemek, de összességében nem dobtam magam hanyatt. Néha talán túl zsúfolt is az, amit egyszerre láthatunk a képernyőn és emiatt nehezebb észrevenni a célt. Bár sokat kell utazni, az objektumok között nincsenek távolságok, nem érzem hatalmasnak az űrt, minden előttem van. Ha viszont valaki szeretne szép fényképeket készíteni a kalandjairól, a fotómódnak hála megteheti.
Nem minden csillag, ami fénylik
Az eddigi dolgok egészen szépen hangozhattak, de a probléma ott van, hogy a játék kicsit visszafogja magát, ha harcról van szó. Egyrészt a már többször említett rengeteg utazás miatt; a másik, hogy sokszor csak űrtemplomok és erődök labirintusaiban kell ide-oda repkednünk és ott eljutni A-ból B-be. Például juss ki egy olyan űrtemplomból, amibe fél perccel korábban az egyik irányból bementél, de mindenképpen egy másik irányból menj ki, mert az a kijárat messzebb van és így legalább 10 percet bolyonghatsz a semmiben. Értelmetlen időhúzás.
Ha pénzre van szükségünk, akkor a pályán elszórva kis aszteroidák mögé kell benéznünk, úgy találhatjuk meg ugyanis az elrejtett kincseket, amikkel fejleszthetjük a hajónkat. Ez viszont általában azzal jár, hogy az amúgy is hosszú utazásokba kis kitérőket ékelnek be, vagyis még hosszabb lesz minden. Sajnos tényleg nem tudok elmenni az ilyen időhúzó dolgok mellett, én ennél sokkal több egymást követő akcióra vágytam volna.
A játék prezentációja elsőosztályú. A menü, az átvezető videók és a szinkron tényleg minőségi érzetet nyújt, érthető, hogy miért kell 30+ gigát telepíteni. A körítés sokkal nagyobbá és komolyabbá varázsolja a dolgokat és az eseményeket, mint ami a stílustól elvárható lenne, viszont maga a játékmenet nem szórakoztatott annyira, mint amennyire elvártam volna tőle. Nem éreztem egyszer sem, hogy belekerültem volna bármilyen flow-ba vagy olyan zseniális űrcsatákban vettem volna részt, amit rögzítve izgatottan mutattam volna meg ismerőseimnek, hogy nézzétek milyen ász pilóta vagyok! Semmi ilyesmi nem volt sajnos. Ehelyett sokszor a nem izgalmas, sőt, néha kifejezetten idegesítő csaták és a hosszú utazások között dobált a játék.
Az első két-három órában ráadásul a Chorus nem is veszi komolyan a játékost. Később már egyre több akcióval találkozunk, ahol a mini bossharcok és a változatosabb ellenfelek élvezetesebbé teszik a dolgot, de nagyon lagymatagon kezdődik az egész, szinte csak tutorialnak tekinthető az első pár óra.
Én mindenesetre több akcióra számítottam, aminek kiegészítése lesz a történet, nem pedig fordítva. Talán nem kéne viszont túl szigorúnak lennem azért, mert nem egy bullet hell játék a Chorus, viszont figyelmeztetlek, ha te arra számítasz, hogy itt minden robbanni és égni fog, akkor ez egy sokkal visszafogottabb cím annál, ami próbál valahol az árkád és a - nem is tudom, talán - űrharc szimulátor között lebegni. Nem kizárt, hogy neked pont ez nyújtja majd az élvezetet, de az biztos, hogy akkor fogod csak élvezni a játékot, ha megvan a megfelelő angol nyelvtudásod a történet megértéséhez, különben szerintem hamar unalmassá és értelmetlenné válik az egész repkedés.
Ha a játéknak lenne multiplayer módja és körülbelül 10 euróval olcsóbb lenne a mostani áránál, akkor azt mondom, hogy 5 ponttal többet kapott volna tőlem. A multi hiányát én egy nagy problémának érzem, mivel talán pont abban tudott volna igazán tündökölni a játék. Például egyedileg összeállított hajók csapnak össze egy arénában, hogy kiderüljön ki a jobb pilóta! Nem sokkal jobban hangzik ez, minthogy másfél percig A-ból B-be utazunk, lelövünk 15 űrhajót és megint 5-10 percig nem történik semmi, csak dumálás?
A Chorus sajnos nem az én ínyemre való játék, de látom benne az igyekezetet és a törődést. Sokaknak nagyon fog tetszeni az a szabadság, amit nyújtani tud. Azt is el tudom képzelni, hogy többen jobban beleássák majd magukat a játék univerzumába és többször is kijátsszák, hogy tényleg minden titkát felfedezzék és minden történetelemet összetegyenek fejben. Nekem viszont ez, amit nyújt túl nyílt és szabad, kevés robbanással és őrülettel.
