Egy londoni pszichológus új módszerrel állt elő a fiatal World of Warcraft függők kezelésére. Dr. Richard Graham nyilatkozata szerint a projektet még idén el fogják indítani.
"Azt hiszem mára már teljesen világossá vált, hogy a pszichiátereknek a játék keretein belül kell mozogni. Természetesen nem fognak fehér köpenyt viselni és úgy mászkálni a játék világában, ugyanúgy néznek majd ki, mint a többi játékos."
Graham doktort nagyon aggasztja, hogy a fiatalok naponta akár 16 órát is eltöltenek a játékkal, elhanyagolva a szociális életüket és a tanulást. Éppen ezért kapcsolatba lépett a Blizzard-dal, hogy adjanak a terapeutáknak ingyenes accountokat, hogy azok könnyebben kommunikálhassanak a veszélyben lévő gyerekekkel. "Akik érintettek ebben, nem mutatnak olyan egyértelmű jeleket, mint a legtöbb antiszociálisan viselkedő tini, mivel egész nap a szobájukban vannak, látszólag teljes biztonságban." - fogalmazott Graham. "Pontosan ezért, nem tudjuk őket a tradicionális környezetben kezelni, és nem törhetünk be a szobáikba sem. Ezért magához az internethez kell fordulunk, hogy megbirkózzunk ezzel a problémával."
Egy kicsivel realisztikusabb próbálkozás, hogy összeszedjenek néhány visszafogott játékost, és azok "egyenrangú mentorként" segítsenek be az addikció elleni küzdelembe.
Mi is rengeteget írtunk már a WoW-ról és a napról napra megjelenő új MMO játékokról. Tény, hogy tényleg nem lehet szó nélkül elmenni ezek mellet, hisz rengeteg, akár 10-12 éves gyermeknek is életforma lett a WoW-ozás (vagy bármelyik másik MMO-val való játszás). Ott élik az életüket, megvan a saját társadalmuk, a személyes drámáik és így tovább. A WoWosok számára nem ismeretlen például a leukémiás Dak Krause története sem, aki ott töltötte életének utolsó napjait, szeretetben, barátok közt. A Blizzard a halála után NPC-t csinált a karakteréből, aki azóta is ott áll Shattrath városában (egy éjelf vadász: Caylee Dak).A játék mellett szól, hogy egészen egyedi játékélményt nyújt, a gyerek sokat tanulhatnak arról is, hogy hogyan működik a társadalom. Volt például olyan is, aki itt szerzett elismerést magának, hogy ne szekálják többet osztálytársai. A pozitív példák mellett azonban a függőség létező, és egyre komolyabb probléma, amivel foglalkozni kell, még ha nem is érint olyan széles rétegeket, mint ahogy azt sokan próbálják beállítani.

































