A New Horizons 2015-ben repült keresztül a Pluto rendszerén és az ekkor begyűjtött adatok elemzése még mindig gőzerővel zajlik, a folyamatosan megjelenő tanulmányokból pedig újabb és újabb érdekességek derülnek ki a Naprendszer ezen különös törpebolygójáról és holdjairól. Nemrégiben például a Southwest Research Institute és más intézmények kutatói tették közé közös megfigyeléseiket, amelyek a Naprendszer formálódásával kapcsolatos elképzeléseket is átalakíthatják.
Kelsi Singer és kollégái a Pluto és legnagyobb holdja, a Charon krátereit vizsgálták, és úgy tűnik, hogy az égitestek felszínén sokkal kevesebb kisméretű becsapódásnyom található, mint amit vártak a szakértők. A New Horizons LORRI kamerájának képei alapján felmért kráterszám alapján a kutatók azt állítják, hogy a Kuiper-övben meglepően kevés 91 méter és 1,6 kilométer átmérő közötti objektum kering.
A Kuiper-öv 30–50 csillagászati egységre húzódik a Naptól, a Neptunusz pályán túl. Ez a kisbolygóöv számos apró, jeges égitestnek ad otthont, amelyek a Naprendszer formálódásából maradtak vissza, hasonlóan a Mars és a Jupiter között húzódó Kisbolygóövhöz. Az eddigi legfőbb eltérés, amit a két öv között azonosítottak a szakértők, méretbeli volt: a Kuiper-öv 20-szor szélesebb és 200-szor több anyagot tartalmaz a Kisbolygóövnél.
Mivel azonban a Kuiper-öv messze van, tényleges összetételéről jóval kevesebbet tudunk, különösen a benne keringő kisebb égitestekről, amelyek a legfejlettebb távcsövekkel sem érzékelhető a Földről vagy annak közeléből. Ezért a kutatók kénytelenek közvetett módszerekhez folyamodni a Naprendszer ezen régiójának „népszámlálásához”: a New Horizons által meglátogatott égitesteken feltűnő krátereket számolják. A kráterek mennyisége és mérete ugyanis a becsapódások számán és a becsapódó égitestek méretén túl arról is elárulhat valamit, hogy az adott égitest környezetében milyen objektumok fordulnak elő.
Az, hogy a Kuiper-övben ezen jelek szerint sokkal alacsonyabb a kisebb méretű objektumok száma, mint eddig hitték, egyben a Naprendszer történetének felderítésére is hatással lehet. A kisbolygóövekről ugyanis – különösen a távoli a Kuiper-övről – a csillagászok úgy hiszik, hogy gyakorlatilag érintetlenül vészelték át a Naprendszer keletkezése óta eltelt évmilliárdokat, vagyis azt az állapotot őrzik, ami a bolygók formálódása előtt a teljes rendszerre jellemző volt.
Az új adatok alapján azonban úgy tűnik, hogy a Kuiper-öv összetétele jelentősen eltér a Kisbolygóövétől. Ami vagy annak az eredménye lehet a szakértők szerint, hogy másfajta evolúción mentek át, például a belsőbb Kisbolygóövben több volt az ütközés, és ezért több ott a kisebb égitest, vagy esetleg a Kuiper-öv tartalma jobban „összeállt”. A másik lehetőség, hogy eredetileg is máshogy festettek ezek a régiók.
Az igazsághoz persze hozzátartozik az is, hogy a New Horizons egy másik felfedezése, miszerint a Pluto meglepően aktív geológiával rendelkezik, némi befolyással lehet a kráterszámokra is. A szonda által begyűjtött információk alapján a törpebolygó kérge a földihez hasonlóan rendszeres kicserélődéseken megy át, a felszín megújulásával pedig a becsapódásnyomok is periodikusan eltűnnek. Singer és kollégái következtetéseit ugyanakkor megerősíti, hogy a Charonon is nagyon alacsony a kisebb kráterek száma, holott a Pluto holdjának felszíne jóval kevésbé változékony.
