Transformers: Rise of the Dark Spark - Nobotok támadása

A High Moon Studios után az Edge of Reality kapott lehetőséget egy Transformers játék fejlesztésére. Bár ne így alakult volna.

Transformers: Rise of the Dark Spark - Nobotok támadása

I. oldal

Azoknak a filmeknek és játékoknak, amikben alakváltó robotok püfölik és lövik egymást, már csak a badassfaktor miatt is jól kéne sikerülniük. Ugyanakkor a filmjátékokkal kapcsolatosan kialakult prekoncepcióinkkal mégis a legtöbb esetben fején találjuk a szöget. A legújabb filmre most nem térnénk ki külön, de a játékról tudni kell azt, hogy egy olyan trilógia lezáró része, mely nem a Michael Bay filmekből merítkezett. Eddig. A Rise of the Dark Spark az újhullámos Transformers játékok közül (War for Cybertron, Fall of Cybertron) a legrosszabb. Hogy ez az alcímből kimaradó Cybertronnak, vagy a High Moon Studios után a fejlesztői pozíciót átvevő Edge of Reality-nek köszönhető-e, nem tudni (szerintünk inkább utóbbi), de egy biztos: ezzel a játékkal csak akkor játsszatok, ha öreg rutinos gamerként már semmi sem tud meglepni benneteket.

A történések a Dark Spark, azaz Sötét Szikra körül forognak, amivel dimenziókat és ezáltal univerzumokat lehet manipulálni. Az álcák mindenképp meg akarják szerezni, az autobotok pedig ezt megakadályozni, úgyhogy meg is van a konfliktus fő forrása, uccu neki, transzformálódjunk. A legelső pálya a Földön játszódik, utána pedig Cybertronon folyik tovább a móka, pontosabban folyna. Az előző két játékban jól elkülöníthető volt az Autobot és Álca kampány, itt viszont valamilyen érthetetlen dizájneri döntés miatt össze-vissza kapjuk a küldetéseket, ész nélkül ugrálva a két frakció szereplői között. Ez már csak azért sem előnyös, mert egy idő után követhetetlenné válik, épp kivel mit és miért kell megtennünk, így például azoknak, akik a képregényeket annyira nem ismerik, elég nehéz dolguk lesz megkülönböztetni a „jó” szereplőket a „rosszaktól”.

A játékmenet pedig a lehető legegyszerűbb: menni kell oszt’ lőni. Ennyi az egész, semmi extra feladat, megoldásra váró rejtély, neadjisten’ mellékküldetés nem vár ránk, csak a cső lövöldében való haladás, ami rendkívül unalmassá válik egy (rövid) idő után. Közben persze átalakulhatunk robot formából közlekedési eszközzé, és vissza. És ez az egyetlen pozitívum, amit ki tudok emelni a játékkal kapcsolatban: az átalakulás-animáció másfél másodperce, ami még mindig jól néz ki. Ellentétben a játék grafikájával, ami a 2010-es War for Cybertronét idézi – négy éve még rendben volt ez a látványvilág, manapság viszont már nem annyira, pláne az újgenerációs konzolok megjelenésével. Ó, és az átalakuláshoz még egy kis kiegészítés: ha kocsivá alakulunk, rendkívül nehézkessé válik az irányítás, ami annak (is) köszönhető, hogy szinte nulla fizika van a játékban. A repülést viszont jól eltalálták, aminek persze csak akkor lenne értelme, ha hatalmas nyílt területeken haladhatnánk - talán mondanom sem kell, nem ez a helyzet.

II. oldal

Most pedig következzen a Rise of the Dark Spark legnagyobb hátránya: a rengeteg hiba és bug, melyek élvezhetetlenné, sőt, néhol játszhatatlanná teszik a játékot. Mondok egy példát, ami velem történt meg: három kisebb főellenséget kellett kiiktatnom, miközben rengeteg „sima” ellenfél támadott rám. Sikerült kettővel végeznem, túléltem a kisebb robotok támadását is, már csak az utolsó robi volt hátra. Messziről lőttem ezerrel, nem nagyon mocorgott, nem is támadott vissza, ezért közelebb mentem hozzá. Szegény pára lefagyott, egy helyben mozdulatlanul állt, közben viszont nem is sebződött, hiába támadtam. Mivel pedig a játék a pálya elején csinál csak automatikus mentést, tölthettem vissza mindent és kezdhettem elölről nyüstölni a másik két tagot is, az ágyútöltelék robikról nem is beszélve. Ez is egy módja a játékidő kihúzásának...

A másik nagy probléma a faék-egyszerűségű MI, ami az ellenfeleket irányítja. Ugyanis nem elég, hogy ostoba a mesterséges intelligencia, még bugos is. Van erre is egy remek példám. Álca (vagy autobot, fene tudta követni) társammal épp két hatalmas rovarszerű lénnyel találtuk szembe magunkat. Mint utólag kiderült, a továbbjutáshoz az kellett, hogy a társam kinyisson egy ajtót, amit csak ő tud. Igen ám, de ahelyett, hogy legyőztük volna a két rovart, megbolondult az MI, és egymást kezdték el támadni. Közben persze nem sebződtek, hiába lőttük mi is őket, a társam meg nem akart lemaradni az immovable object és az unstoppable force összecsapásának végéről, így nem ment tovább. Nos, nekem sikerült feloldani az örök paradox kérdést, a megoldás: visszatöltés. Highfive! Ja nem.

A játékban található még egy többjátékos mód is, de a korábbi részektől eltérően itt nem egymás ellen küzdhetünk, hanem a hullámokban támadó gépi rosszak ellen, összesen négyen. Ennyiben ki is merül a multi, úgyhogy ez sem fog kárpótolni minket az egyjátékos rész hiányosságai miatt. Persze ne legyünk igazságtalanok, ne menjünk el szó nélkül a játék előnyei mellett sem. Említettem ugyebár az átalakulás-animációt, ennek hangeffektje is remekül sikerült, valamint rengeteg szereplőt (köztük dinobotot is!) sorakoztat fel a Rise of the Dark Spark, szóval karakterekből sem lesz hiány. Ó, és a launch trailer alatt Linkin Park szól. Megéri-e tehát a Transformers: Rise of the Dark Spark az árát? Válaszom határozott nem, ennél az is jobb szórakozás, ha újra megnézzük az első három mozifilmet. Komolyan.

Platformok: PC, PS3, PS4, Xbox 360, Xbox One, 3DS, Wii U

Tesztelt platform: Windows PC

Galéria megnyitása grid_on

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward