Az Intel egy új szabadalmat jegyeztetett be, amely alapján úgy tűnik, a vállalat hosszabb távon az MCM, azaz a Multi-Chip Module felépítésű chipekben látja a jövőt, de legalábbis valamilyen szinten ezekre is támaszkodni fog termékei fejlesztésekor és gyártásakor. Hogy mi is az az MCM? Olyan felépítés, amelynél egy adott chip tokozásán belül több lapka is helyet foglal, ezek pedig akár eltérő gyártástechnológiával is készülhetnek annak érdekében, hogy költséghatékonyabb és egyszerűbb legyen a gyártás. Ilyen koncepciót az AMD már alkalmaz, gondoljunk csak a chipletes felépítésű RYZEN, RYZEN Threadripper és EPYC processzorokra. Hasonlóban az Nvidia is gondolkodik, vagyis a vállalat kínálatában idővel megjelenhetnek az MCM felépítésű GPU-t használó videokártyák, valamint az AMD térfelén is számíthatunk ilyesmire.
A videokártya-piac harmadik szereplője, az Intel is lát fantáziát az MCM felépítésű grafikus processzorokban, amelyekkel kapcsolatban néhány megoldást le is védettek. Az MCM felépítés igazából tényleg kézenfekvő fejlesztési iránynak tűnik, ugyanis a tranzisztorsűrűség növelésével és a csíkszélesség csökkentésével ugyan adott területen egyre bonyolultabb dizájnok férnek el, ám a komplexitás növelése a kihozatali arányt is rontja. Éppen ezért érdemesebb lehet kevésbé komplex, több részegységből álló chipeket tervezni, ezekkel ugyanis hatékonyabban növelhető a teljesítmény, valamint a profitra is pozitív hatást gyakorolhatnak hosszabb távon az efféle fejlesztések.
Az Intel az MCM koncepció szerint készülő grafikus processzoroknál hatékonyan lesznek elosztva a feladatok, gyakorlatilag sakktábla-szerűen bontják majd fel a képkockákat, az egyes csempéket pedig egy-egy GPU dolgozhatja fel. Lesz egy „fő GPU”, ami a feladatok elosztásáról gondoskodik: ez gyakorlatilag előzetesen megrajzolja a teljes színpad első képkockáját, amelynek során a létrejövő adatból kiderül, mely képrészletek látszanak majd és melyek nem. Ennek alapján eldönthető lesz, mely részeket kell renderelni, így az előzőleg elkészített „csempéket” ki lehet osztani a rendelkezésre álló grafikus processzoroknak, illetve ezek részegységeinek, amelyek az adatok alapján lerenderelik a látható részeket.
A folyamat része lesz az elosztott vertex-pozíció számítás is, majd az árnyalással és a bevilágítással kapcsolatos számításokat követően a sugárkövetés is elkészülhet, az egyes kész csempéket pedig egy nagy képkockává fűzi össze a rendszer. Ez a folyamat persze villámgyorsan haladhat, ideális esetben ugyanis másodpercenként 60, 120 vagy akár 500 képkocka is elkészülhet a fenti leegyszerűsített folyamatleírás szerint.
A koncepció az egyprocesszoros asztali rendszereknél, a többprocesszoros munkaállomásoknál és a szervereknél is használatban lehet, valamint a mobil SoC egységek is profitálhatnak belőle. A grafikus processzorok sokféle utasítástípust támogathatnak majd, így például VLIW, RISC vagy éppen CISC parancsok feldolgozására és végrehajtásukra is képesek lehetnek. Extraként az MCM GPU fedélzetén még egy külön lapka is helyet kaphat, ami a memória és az I/O műveletek vezérléséről gondoskodhat.
A fenti stratégia idővel mindenképpen életképes lehet, ugyanis a csíkszélesség-csökkentéssel és a lapkák komplexitásának növelésével egyre több lépésre lesz szükség egy-egy chip legyártásához, több maszkot is kell használni hozzájuk, valamint az EUV levilágítás is bonyolítja a helyzetet. A tranzisztorsűrűség növelése a monolitikus felépítés megtartása mellett egyre nehézkesebbé és költségesebbé válik, a kihozatali arányra is negatív hatással lehet, így összességében egyszerűbb lesz több kisebb lapkát összekapcsolni, hogy létrejöjjön egy nagyobb GPU, mint egy monolitikus, azaz egy lapkából álló dizájnnal dolgozni.
Kiderül, hogy az AMD, az Nvidia és az Intel közül melyik gyártó lesz az első, amely előrukkol MCM alapú, kereskedelmi forgalomba szánt grafikus processzorokkal.
