Melyik játék az, amelyben egy Halloween partin együtt mulat Egon Spengler, Frank, a nyúl, Morpheus és Jézus? Csakis az, amelyben Eric Cartmant, Fikusz Kukiszt és Optimus Prime-ot is megtalálhatjuk a telefonkönyvben. A Wardrobe nem kíméli a játékokat, filmeket, animéket, de még a népmeséket sem, amit csak lehet, azt mind bezsúfolja a játékba.
A darab, amely az easter egg vadászok paradicsoma a régi Lucasarts kalandjátékok szellemében készült, a mókás grafika és a pihent agyú fejtörők is a régi időket idézik. A megszámlálhatatlanul sok utalás között régi és modern játékok, filmek is szerepelnek, és akadnak közöttük népszerűek, és kevéssé ismertek is. A játék nehézségét részben az okozza, hogy sohasem tudhatjuk, hogy egy adott tárgy, vagy személy épp utalás-e valamire, és csak a poén kedvéért van ott, vagy továbbjutásunk kulcsát jelenti. Az utalások felismerése külön meta játék a játékon belül - két lábon járó popkultúra lexikonok előnyben.
Csontváz a szekrényben - mondja az angol azokra a bűnökre, amelyek a múltból kísértenek minket. Ronaldnál ez szó szerint igaz, nála tényleg egy csontváz bujkál a stílusosan koporsó alakú bútorban, méghozzá barátjáé, Skinny-é, akivel egy szép nyári napon együtt mentek piknikezni. Egyikük sem tudta, hogy Skinny allergiás a szilvára, így a srác találkozása a gyümölccsel végzetesnek bizonyult mindkettejük számára. Skinny feldobta a talpát, Ronald pedig ijedtében elrohant, és azóta sem beszélt senkinek az esetről, és ha Skinny nem tudja időben rávenni, hogy megtegye, akkor lelke örök kárhozatra ítéltetik. Persze nem könnyű az ember dolga, ha csontváz. Skinny eddig nem nagyon merészkedett ki a szekrény rejtekéből, és amikor végre ráveszi magát, hogy megtegye, váratlan akadályokba ütközik. Persze a mi feladatunk lesz, hogy átsegítsük a nehézségeken.
Kalandjaink közben rengeteg lökött figurával találkozhatunk és eszementnél eszementebb feladványokon törhetjük a fejünket - időnként már-már szó szerint, ezek ugyanis annyira
előkelő helyet foglalnak el az őrültségi skálán, hogy néha már nekünk is füstölt tőle a fejünk.
Néha bizony alaposan el lehet akadni. Ez elég frusztráló tud lenni, főleg akkor, amikor már tetemes mennyiségű tárgy van a birtokunkban és a helyszínek, így a lehetőségek száma is egyre nagyobb. Sokszor már akkor a birtokunkban vannak a tárgyak, mielőtt belefutnánk a feladatba, amihez kellenek, így csak a fejünket vakarhatjuk, hogy hol kell vajon használnunk a plutóniumot, vagy mihez kezdjünk a műfogsorral. A játék végigjátszása után is maradt nálam pár tárgy, amit nem használtam sehol, bár valószínű, hogy ezek az általam még fel nem fedezett titkokhoz köthetőek, tekintve, hogy a végigjátszás után az achievementeknek csak az egyharmadát nyitottam ki.
Ha kifogyunk az ötletekből, megpróbálunk mindent mindennel kombinálni, és minden tárgyat kipróbálni a képernyő összes létező interaktív pontján, mint a régi szép időkben, amikor még több hajunk és türelmünk volt. A főhős rendesen be is szólogat nekünk ilyenkor: ha a játékost kell szekálni, akkor szinte kifogyhatatlan a kelléktára, szerencsére az alkotókat sem kíméli, ezért így ez rendben is van.
Igaz, hogy a játék sokszor alaposan próbára teszi a türelmünket, cserébe viszont abszolút nem polkorrekt humorral kárpótol, amiért piros pont jár a fejlesztőknek (érzékeny lelkű vegetáriánusok csak szülői felügyelettel játsszanak). Szerencsére a kezelőfelület is egyszerű, a tárgyakat megnézni, felvenni, kombinálni és használni sem bonyolult, így minden energiánkat a megoldások megtalálására tudjuk fordítani. Az interaktív pontokat is megnézhetjük egyetlen gombnyomással, így nem kell pixelvadászatot folytatnunk, ha nem akarunk.
A játék jó szórakozást nyújthat a klasszikus stílusú és nehézségű kalandjátékok kedvelőinek. Főként haverokkal való lazuláshoz tudom ajánlani, némi alkoholban való oldódással, vagy hasonló jellegű rekreációs tevékenységekkel párosítva (szerintem az alkotók sem voltak teljesen józanok). A fiatalabbaknak nem kell hozzá inni sem, nekik még minden poén új lesz.
