- Fhtagn!
„A vak kozmosz céltalanul forog a semmiből a valami felé, és a valamiből vissza a semmibe, nem törődve, még csak nem is tudva a sötétben fel-felvillanó vágyak vagy tudatok létezéséről.” – H.P.L.
Howard Philips Lovecraft életét a furcsa, a szokatlan és az emberi elme mélységeiben bujkáló, gyakran néven nevezhetetlen egészen kisgyerek korától elkísérte. Még csak 3 éves volt, amikor édesapja elmegyógyintézetbe került, és őt a nagyszülei vették szárnyuk alá. Ezután, habár hivatalos tanintézményben kevés lehetősége volt tanulni, pártfogója 2000 könyvet számláló gyűjteménye nyitotta meg számára a világot a szépirodalom felé, de érdeklődése később a kémia és a csillagászat felé fordult.
Gyerekkorának éjszakáit és álmait egy későbbi versében kísértetnek nevezett jelenség keserítette meg időnként, 14 éves korára pedig szeretett nagyapja is elhunyt, a fiú további tanulmányait pedig egy általa idegösszeomlásnak nevezett állapot nehezítette. 31 évesen veszítette el édesanyját, aki az akkori kor terminusaival élve depresszióban és hisztériában szenvedett régóta, levelezésük is bizonyítja, hogy ez sem egy napsugaras és vidám világkép felé lökte őt.
Ezután, két nagynénje segítségével ismét talpra állt és utazni kezdett, felhagyva addigi remete életmódjával. Ez házassághoz, költözéshez, munkanélküliséghez és rengeteg egyéb nehézséghez vezetett. Végképp kimerülve, nagynénje unszolására visszatért szülővárosába Provindence-be és kreativitását ismét megtalálva, megújult lendülettel vetette bele magát az írásba és az utazásba.
Az emberiség legősibb és legerősebb érzése a félelem, a legősibb és legerősebb félelem pedig az ismeretlentől való rettegés. – H.P.L.
Írásaiban a misztikum, a szokatlan mögött mindig ott bujkál a rettenetes és a mindent elemésztő sötétség. Mintha borotvaélen táncolna a világ és benne a parányi porszem-emberiség. Aki kutat, az talál, de ennek súlyos, sokszor felmérhetetlen ára van. Aki ellenszegül, azt olyan erők kezdik bekeríteni, melyekről álmodni se merne – sőt, álmaiban sincsen menedék, hiszen az elme mélyén lappangó borzalmak bárhol, bármikor megtalálják a törékeny embert. Éhségük csillapíthatatlan és az őket mozgató akarat, hatalom megértése is hasztalan törekvés.
Ilyen, és hasonló gondolatokból születhetett meg a The Shore is, ahol egy hajótörött édesapa szerepét kapjuk. A sziget, ahová balszerencséje juttatta, tele van baljós jelekkel. Az első pillanattól kezdve sejthetjük, rettentő titkok lapulnak itt. Kislányát akarja kiszabadítani, megtalálni és ezért bármire képes. A sziget felfedezése külső dimenziókba vet majd minket, bizarr figurák és szobrok, szimbólumok tárják fel titkaikat és halálon-józan elmén túli lények vadásznak majd ránk.
Kezdetben azt is hihetnénk, hogy egy Cthulhu mítoszba ágyazott séta szimulátorba kerültünk, de kiderül, hogy azért – a játék keretein belül értve – harcolnunk is kell, miközben felfedezzük a világot, igyekszünk előre haladni és hajszálnyival kerüljük el a halált vagy valami annál is borzalmasabbat. Azathoth, Nyarlathotep, Cthulhu, Shoggoth és egyéb lények is feltűnnek (és ez azért túlzásnak is tűnhet, hogy főhősünk mindenkivel „összefut”).
Vagy álmodtam, vagy az idő és tér csupán gúnykacaj. – H.P.L.
Leveleket, fotókat, bizarr tárgyakat, érméket és hasonlókat találhatunk, és a játék lineáris volta miatt igazából esélyünk sincs eltévedni. Persze bolyongani ettől még lehet és mivel a futás is lassúnak érződik, jó kérdés, hogy a játékhossz kitolása vagy egyszerű tervezési hiba volt-e emögött. A helyes út megtalálása, főleg amikor menekülni kényszerülünk nem könnyű és sokadszori próbálkozásra is elbukhatjuk az adott részt, csakhogy újrakezdjük ismét.
Ez frusztráló, de emellett ad egy túlélésre kihegyezett, „itt tényleg porszem vagy csupán” érzetet, ami valljuk be nagyon is jól beleillik a játék világába. A hibák elkövetése, ha valahol, hát itt komoly büntetést von maga után, és még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat, hogy egy load game csak az ára.
A szöveges anyagok mellett párbeszédeket, bevillanó retteneteket és látomásokat is kapunk, azt pedig mondanom sem kell, hogy happy endre senki ne készüljön. Grafikailag, felépítését, irányítását tekintve egyszerű játékot kapunk a The Shore személyében, de a hangulata, a "díszítőelemek" és a világ kidolgozása esélyes, hogy megdobogtatja a horror és Lovecraft rajongók szívét.
