Nicola Tesla: zseniális tudós, fantasztikus, a jövőbe mutató, látványos szerkezetek feltalálója.
Howard Phillips Lovecraft: brilliáns író, félelmetes, mitikus, másvilági történetek megalkotója.
Ha ők egymásnak esnek, abból biztosan jó móka kerekedik.
A Tesla vs Lovecraftot készítő, és egyben kiadó finn 10tons Ltd-t főleg a 2014-es Crimsonlandről, illetve a 2016-os Neon Chrome-ról ismerhetjük. Mindkettő felülnézetes twin-stick shooter volt, és meglehetősen nagy népszerűségre tettek szert a játékosok körében. A fejlesztők az új játék esetében sem tértek le a jól kitaposott és bevált útról, maradt a műfaj és az alapelemek is.
Az események során magát Teslát alakítjuk, aki épp roppant dühös, hiszen legnagyobb találmánya létrehozásának küszöbén a korábban rendbontásért letartóztatott Lovecraft kis másvilági barátai felgyújtották laboratóriumát, azzal a felkiáltással, hogy a tudós cselekedetei veszélybe sodorják a világot. Az író okkult hmm, „kapcsolatai” segítségével megidézett szörnyhadserege a tűzcsiholás után lenyúlja az értékes tudományos szerkentyűket, Tesla pedig a nyomukba ered, útközben összeszedegetett kütyüivel, és később a Tesla-Mech erejével felszerelkezve.
Az üldözés három síkon zajlik, a mi világunkat, vagyis a normál síkot Arkham fikciós városa képviseli, ahol Lovecraft legtöbb regénye is játszódik, na és persze Joker is az azonos nevű diliházban töltötte ideje egy részét, mint tudjuk, bár ez egyébként lényegtelen a játék szempontjából... Naszóval, az Aether sík és az Eldritch sík természetesen nehezebb kihívásokat nyújt. Az alapfeladat minden pályán ugyanaz: körbe-körbe futkorászunk, miközben megpróbáljunk elkerülni a ránk támadó szörnyek százainak hordáit, egészen addig, míg mindegyiküket meg nem öljük. Ehhez öt dolog lesz segítségünkre: a fegyverek, a képességek, a passzív perkek, a mech és a teleportálás. Ez utóbbi azonnali ugrást jelent rövid távon, bármely irányba, akár kerítéseken és szörnycsapatokon át is. Nagyon hasznos tud lenni, sokszor létfontosságú a túlélés szempontjából.
A kezdőfegyverünk minden helyszínen egy meglehetősen lassú alappisztoly, amivel túl sokra nem fogunk menni, de szerencsére hamarosan jobb lehetőségek is feltűnnek powerupok formájában, elszórva a térképen. Hagyományos revolver, shotgun, gépfegyver bővíti majd az arzenált, Tesla privát kütyüi közül pedig olyasmiket szerezhetünk meg, mint mondjuk a gyors Tesla-fegyver, ami tüzes plazmát lő ki.
Lesznek egyéb segédeszközök is, a tüzes golyók például nagyobb irtást rendeznek, de csak korlátozott ideig használhatóak. Mások, mint az atomcsapás, vagy a röntgenkardok nincsenek időhöz kötve, de csak néhányszor lehet elsütni őket, a robbanó hordókat pedig stratégiai pontokra helyezhetjük el, hogy aztán bármikor a levegőbe repítsük őket.
Végül, de nem utolsósorban a mech darabkáit is összegyűjtögethetjük, ha mind megvan, megidézhető a Tesla-Mech, a maga kiváló tűzerejével. A robot páncélja minden sebzést elnyel abban a rövid időben, amíg aktív, két fegyvere pedig bármivel felveszi a versenyt, amit Lovecraft elméje elénk varázsol.
Szörnyirtás közben szinteket is fogunk lépni, ekkor mindig választhatunk két passzív képesség, perk között. Jól gondoljátok meg, mit választotok, hiszen nagy hatással lehetnek az adott pálya eseményeire. Olyan lehetőségeket kapunk, mint például a gyorsabb mozgás, a nagyobb sebzés, a pattogó golyók, a több golyó kilövése, vagy az, hogy a körülöttünk lévők sugárbetegséget kapnak. Összesen 24 perk tűnik fel a játékban, teljesen véletlenszerű módon, tehát egyik pálya sem játszható végig ugyanazzal a stratégiával, mint egy korábbi.
A rengeteg felvehető cucc és egyéb addon ellenére azonban a játék tényleg nem szól másról, mint arról, hogy ide-oda rohangálunk és püföljük a tűzgombokat a lehető legnagyobb sebzés kiosztásának érdekében. Szerencsére – talán az alaphelyzetnek és a történeti körítésnek, valamint a remek kivitelezésnek köszönhetően – nagyon sokáig tökéletesen elszórakozhatunk azzal, amit elénk raknak. Ha egyedül már meguntuk a dolgot, a co-op módban akár három másik barátunk is csatlakozhat, hogy beteljesítsük Tesla bosszúját.
Bugokkal nem igazán találkoztam, talán a teleportáció nem működött mindig zökkenőmentesen, néha mintha icipicit késett volna, de nem volt vészes. Az már kellemetlenebb meglepetést okozott, hogy egyes pályák kicsit kiegyensúlyozatlannak tűntek. Sokszor szinte átrepülünk a helyszíneken, aztán egyszer csak bumm, mintha egy betonfalba ütköznénk, és sehogy sem sikerül elvergődnünk a győzelemig, megesznek, meghalunk, többször kell próbálkozni. A fokozatos nehezedés, vagy a könnyebb és keményebb részek közötti kontraszt csökkentése talán jobb lett volna, de ez persze ízlés dolga.
A felülnézet magában hordozza a látványvilág korlátait, de a grafikusok jó munkát végeztek, különösen az effektek terén. Többféle hátteret kapunk: régi angol város, erdő, temető is megjelenik többek között, és mindegyik egészen részletesen ki lett dolgozva. Az ellenfelek változatosak, sőt, a menüből elérhető Monsterpediában követhetjük is, melyikükkel futottunk már össze. A vizuális élmények persze játék közben annyira nem tudatosulnak, pörög az akció, nincs idő nézelődni, de egy atomvillanás azért így is feltűnő… :) A zene remekül illik mindehhez, a hanghatások azonban elég laposak, nagyjából kimerülnek a fegyverzajokban és a szörnyek hörgésében.
A Tesla vs Lovecraft semmi olyasmit nem rak elénk, ne láttunk volna már máshol, de a sci-fi, horror és történelem különös elegye, ráhúzva egy felülnézetes lövöldére mégis működik, és jól elszórakozhatunk vele, míg meg nem unjuk, hogy összességében mindig ugyanazt csináljuk minden pályán. Biztosan nem fogunk vele hónapokat eljátszogatni, de ha némi gyors szörnydarálásra vágyunk, vagy kedveljük a Tesla és Lovecraft nevével fémjelzett időszakot, kellemes időtöltést nyújt majd.
