Tajvanon nagyon komoly problémákat okoz a szárazság, ugyanis az esős évszakban nem érkezett annyi csapadék, amennyi szokott, éppen ezért a helyi víztározók sem töltődtek fel, valamint a természetes édesvíz-készlet sem kapott utánpótlást, ami komoly aszályt idézett elő. Korábban már írtunk róla, hogy ez az aszály igencsak megnehezíti a tajvani félvezetőipar-bérgyártók dolgát, ugyanis a hatóságok korlátozták az ipari és lakossági felhasználók vízfogyasztását, éppen ezért a cégek tartálykocsikkal próbálják biztosítani a chipgyártáshoz szükséges óriási mennyiségű vizet, valamint új kutakat is megpróbálnak fúrni annak érdekében, hogy hosszabb távon megoldást találjanak a kihívásra.
Azóta történt némi fejlemény az ügyben, legalábbis erről számolt be a Liberty Times Net: Tajvan Vízgazdálkodási Ügynöksége úgy döntött, a rizstermesztő gazdálkodók helyett a félvezetőipari-bérgyártókat részesíti előnyben vízkiszolgálás terén, ami érthető módon érezhető feszültséget szült a két térfél között. A hivatal döntése nyomán 74000 hektárnál is nagyobb területen állíttatták le az öntözést annak érdekében, hogy vizet spóroljanak. Ezzel egy időben a félvezetőipari-bérgyártókkal teletűzdelt ipartelepek továbbra is hozzájuthatnak a vízhez, ami a farmerek nemtetszését váltotta ki.
Furcsának tűnhet, hogy miért nem az élelmiszertermelés élvez elsőbbséget egy ilyen helyzetben, ám az illetékes hatóság vezetője, Wang Yi-Feng kifejtette, szerinte az, ha a farmerek élveznének elsőbbséget, egy vesztes-vesztes helyzetet teremtene, ugyanis a rizsföldek az öntözés ellenére is csekély hozamot produkálnának.
Márpedig a tajvani chipgyártás globális szempontból nézve igen meghatározó szerepet tölt be, ugyanis egy friss tanulmány szerint a 10 nm-nél fejlettebb csíkszélességgel készülő lapkáknak mintegy 92%-a készül a szigetországban, vagyis az ország problémái igen súlyos fennakadásokat okozhatnak a különböző iparágak kiszolgálásában, hiszen ha nem készül elég chip, az minden olyan területre kihat, ahol modern technológiával gyártott vezérlőket és lapkákat használnak.
És a helyzet már manapság sem túl rózsás, ugyanis a tajvani félvezetőipari-bérgyártók már most sem tudnak annyi chipet legyártani, amennyire a különböző iparágaknak szüksége lenne, így a processzorokból, a grafikus processzorokból, illetve az autóipari chipekből egyaránt hiány van – hogy csak néhány területet említsünk. A kijelző-vezérlő chipek hiánya miatt a kijelzőt tartalmazó eszközök gyártásában is fennakadások várhatóak, ami nem hangzik jól, ugyanis ez rengeteg termékkategóriát érint.
A vállalatok természetesen mindent megtesznek azért, hogy takarékoskodjanak a vízzel, például fejlesztik a víz újrahasznosításának folyamatát, valamint tartálykocsikat is igénybe vesznek, hogy máshonnan szállítsanak a telephelyeikre vizet. Ezek a lépések rövidtávon jó megoldásnak bizonyulhatnak, ám a probléma attól még fennáll, az aszályos helyzeten nem tudnak javítani, így hosszabb távú stratégiákat is ki kell dolgozniuk.
A helyi vízgazdálkodási szervek most lényegében nem tudnak mindenki számára jó döntést hozni: ha a termelőket részesítik előnyben, azzal tovább növelik a globális chiphiányt, hiszen a chiptermelés még szűkösebbé válik; ha viszont a chipgyártókat részesítik előnyben, az a termelőknek fáj. A szakemberek szerint egyébként nem lenne garancia arra, hogy ha termelők kapnának több vizet, az a jelenlegi aszályos helyzetben elegendő lenne az ültetvények fenntartásához.
A helyzet tehát egyáltalán nem egyszerű, csak abban lehet reménykedni, hogy az aszály idővel elmúlik, minden visszatér a rendes kerékvágásba, az aktuális tapasztalatokat pedig felhasználják ahhoz, hogy egy következő aszály alkalmával már felkészültebben és hatékonyabban reagáljanak a kedvezőtlen helyzetre.
