Oroszország ellen többféle szankció is érvényben van február vége, illetve március eleje óta, ugyanis az ország háborút indított Ukrajna ellen, a különböző nagyhatalmak és régiók pedig korlátozások bevezetésével akarják elérni, Oroszország hagyjon fel a háborús cselekményekkel, ám úgy tűnik, ezt a célt nem igazán sikerül ilyen formán elérni. A tajvani vállalatok nemrégiben egy újabb korlátozást vezettek be, amelynek értelmében még kevesebb chiphez és vezérlőhöz juthatnak majd az orosz és fehérorosz vállalatok, kormányzati szervek, valamint maga a hadsereg is.
Tajvan az elsők között csatlakozott a szankciókhoz, amelyeket az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, illetve Európa vezetett be Oroszországgal szemben. Ezen a héten Tajvan Gazdasági Minisztériuma bejelentette, pontosan milyen eszközöket érint a korlátozás, valamint azt is kiemelték, hogy a chipgyártáshoz szükséges eszközöket sem exportálják a két említett ország számára, attól függetlenül, hogy ezek az eszközök amerikai, európai, vagy éppen brit technológiát használnak-e.
Az exporttilalom alá eső termékek a Wassenaar Egyezmény hármas kategóriájától a kilences kategóriáig tartanak, vagyis ennek értelmében nemcsak az elektronikai eszközöket, a számítógépeket, illetve a telekommunikációs eszközöket, hanem a szenzorokat, a lézereket, a navigációs felszereléseket, a tengerészeti termékeket, a repüléshez kapcsolódó termékeket, a sugárhajtóműveket, illetve számos egyéb terméket is érinti a korlátozás.
A fenti egyezményt 42 állam fogadta el az 1990-es évek közepén, így számítógépek és elektronikai termékek terén egy picit idejétmúltnak tekinthető, cserébe viszont még komolyabb negatív hatást gyakorol az oroszokra és a fehéroroszokra, ugyanis eléggé idejétmúlt specifikációkat fogalmaz meg az egyes eszközök esetében.
Ennek értelmében a két említett ország nem kaphat olyan chipeket, amelyek 5 GLFOP/s feletti teljesítménnyel rendelkeznek – ezt a szintet már anno a Sony PlayStation 2 is túlszárnyalta a 2000-es évek folyamán, amikor is 6,2 GFLOP/s-os egyszeres pontosságú számítási teljesítményt tudott. Olyan chipeket sem kapnak a felek, amelyek 25 MHz-es, vagy ennél magasabb órajelen ketyegnek, valamint 32-bitnél szélesebb ALU-val rendelkeznek. Kiesnek azok a vezérlők is, amelyeknél a külső csatoló adatátviteli sávszélessége 2,5 MB/s-os vagy ennél magasabb értéket képvisel, és azok a termékek sem felelnek meg, amelyek 144-nél több érintkezővel rendelkeznek.
Oroszország és Fehéroroszország tehát nemcsak a chipektől, de a chipgyártó eszközöktől is elesik, valamint fejlett gyártóeszközökhöz sem jutnak, így a külföldi technológiák „visszafejtésére” sincs módjuk, pedig ehhez az akcióhoz elég nagy reményt fűztek.
A helyi orosz chipgyártó vállalat jelenleg 90 nm-es gyártástechnológiával rendelkezik, miközben az Elbrus processzorokat fejlesztő MCST 16 nm-es csíkszélességgel gyártatta le saját központi egységeit a tajvani TSMC-vel, amíg erre lehetősége volt. A helyzetet tovább rontja, hogy az ország nem juthat hozzá csere-alkatrészekhez és csere-eszközökhöz az időközben tönkre menő termékek helyettesítésére. Az egyelőre rejtély, hogy az orosz Mikron így is képes lesz-e az Elbrus processzorok sorozatgyártásának beindítására, akár a 90 nm-es meglévő, akár egy újabb gyártástechnológia segítségével, de idővel erre is választ kaphatunk.
